.::: Blog Linkz Turkáló Info Vendégsarok :::.

#335|All my respect, but...

2008.  augusztus 28., csütörtök

Kíváncsi lennék egy olyan közvélemény-kutatásra, amely azt vizsgálná, a magyarok tudják-e, hogy hány aranyat nyertünk az olimpián és ha igen, mi erről a véleményük. Csak azért jutott ez az eszembe, mert egyik ismerősöm nemrég azt kérdezte, hogy hány arannyal zártuk az olimpiát, mire mondtam, hogy hárommal. "Csak?!" - kérdezett vissza emberünk kissé csalódottan. "Hogy történhetett ez meg?" - fakadt ki cimborám. Tényleg, hol volt a hiba? Ki monnyon le? Nem vagyunk többé sportnagyhatalom? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre próbáljuk megkeresni a választ - górcsőnk alatt a pekingi magyar küldöttség olimpiai szereplése.

A tények
Először dióhéjban foglaljuk össze, milyen eredményeket is értünk el augusztus 8. és 24. között, ha netán valaki nem tudná.

  • Legnagyobb éremszállítónk kétségkívül Cseh Laci lett, aki 3 ezüstjével bizonyította klasszis mivoltát, egyedül Phelps volt gyorsabb nála. A világ legeredményesebb sportolójától kikapni szerintünk nem szégyen, sőt, külön dicsőség, hogy Cseh Laci meg tudta szorongatni az amerikai úszófenomént. Phelps ugyanis az örökkévalóságot hívta ki ellenfeléül: meg akarta dönteni Mark Spitz 1972-es rekordját, amikor is az amerikai úszó 7 aranyérmet szerzett. Mint tudjuk, ez sikerült is neki, pekingi 8 és athéni 6 aranyérmével jelenleg toronymagasan vezeti az örökranglistát. Büszkén mondhatjuk tehát, hogy miénk a világ második legjobb úszója 400 és 200 vegyesen, valamint 200 pillangón. 4 év múlva Londonban talán összejön Lacinak a régóta áhított arany is.


Phelps eufóriája


Frappáns karikatúra Phelpsről

  • Az olimpia egyetlen magyar meglepetéssikere Fodor Zoltán birkózónk ezüstje volt. Ugyan Zoli a döntő pillanatokban nem tudta kihasználni előnyét, s végül második lett, így is csodás, amit végrehajtott.

  • Vívóink csúnyán leszerepeltek, egyedül Mincza-Nébald Ildikó mentette meg a mundér becsületét a maga egyéni bronzával. Hihetetlen, hogy az eddig magyar hitbizománynak számító vívásban se a világ- és Európa-bajnokokat felvonultató férfiak, se a jobb sorsra érdemes nők nem voltak képesek betölteni a Nagy Tímea két aranya után keletkezett űrt. Akárhogy csűröm-csavarom, vívóink pekingi teljesítménye barátok közt is kudarc. A cselgáncs, az öttusa és az amatőr ökölvívás szintén.

  • Atlétikában Pars Krisztián révén éremesélyesek voltunk, de az utolsó pillanatban megremegett az a bizonyos kéz, így végül centikkel ugyan, de lecsúsztunk a dobogóról. (UPDATE: A fehérorosz versenyzők pozitív doppingtesztje miatt nagyon úgy néz ki, hogy Pars Krisztián megkapja az ezüstérmet. Kijárna neki, annyi szent.) Fazekas Róbert 8. helye ellenben mindenképpen pozitív csalódás, a doppingbotránya következtében athéni aranyától megfosztott versenyző kihozta magából a maximumot.

  • Női kézilabdásaink végül a 4. helyen végeztek - az olimpia előtt minden bizonnyal kiegyeztek volna ezzel a helyezéssel, utólag azonban bánhatják, mert kétszer is éremért szálltak harcba, és teljes hadivértezetben a dekoncentráltan játszó oroszok, bírói rásegítés nélkül a koreaiak is verhetők lettek volna. Külön bosszantó, hogy a norvég-koreai elődöntő zsűrijének szarvashibáját (az utolsó norvég gólt játékidő vége előtt vagy után dobták-e?) végül a magyar válogatott szenvedte meg, a bírók ugyanis kettős kiállítással kedveskedtek a koreai csapatnak a bronzmeccs fináléjában. Talán némileg túlzás az a kijelentés, hogy elvettél tőlünk a bronzérmet, mivel igazából egy percig sem érezhettünk azt a zsebünkben, de akkor is ökölbe szorul az ember keze... Mindenesetre a lányok szereplése több, mint tisztességes: az olimpián hullámzó teljesítménnyel ugyan, de végül sikerült a legjobb négy közé bekerülni, ez pedig a válogatottat és a mezőny erősségét elnézve bravúr a javából. Persze olyan klasszisaink, mint a Pálinger Kati vagy a Ferling Bernadett érhető, hogy szomorúak, nekik ez volt az utolsó esélyük valami maradandót alkotni az ötkarikás játékokon. Nagy kár, hogy ebből a csapatból sokan nem lesznek majd ott 2012-ben, sőt, Pálinger állítólag már most le akarja mondani a válogatottságot... Herr Orsi talán megsértődik, de kis túlzással kapus nélkül kellene ezentúl kiállni a pályára...


Vérten Orsi nagyon jó volt Pekingben

  • Kajak-kenusaink hozták a kötelezőt, aranyérmeink kétharmadát ők gyűjtötték össze. Vajda Attila csodálatos versenyzéssel lett olimpiai bajnok, Kovács Kati pedig egyesbeli kudarca után (csak negyedik lett, még az érem se jött össze) Janics Natasával megvédte bajnoki címét. Ez némileg kozmetikázta Kammererék érthetetlenül gyenge szereplését, tőlük aranyat vártunk, de még a dobogóra sem fértek fel... ki hitte volna! Akiket viszont minden dicséret megillet, az Kozmann Gyuri és Kiss Tamás. Tőlük már az is bravúr volt, hogy bejutottak a döntőbe, végül harmadikként haladtak át a célvonalon. A bronzot Kolónak ajánlották, a magyar tribünön hangosan zokogtak a szurkolók... A női négyes ezúttal is vereséget szenvedett a németektől (még egy ezüst), a férfiak az ötödik helyen végeztek. Összességében vegyes érzéseim vannak, mert kis szerencsével akár 3-4 arany, több ezüst és bronz is összejöhetett volna... De ne legyünk telhetetlenek, szép volt ez így is.

  • És direkt a végére hagytam a vízilabdásokat. A lányok sajnos alulmaradtak az ausztrálok ellen a bronzcsatában, a fiúk azonban Kemény Dénes vezérletével zsinórban harmadik aranyukat szerezték az ötkarikás játékokon. Bővebben lentebb.


Kozmannék elképesztő bravúrral bronzérmesek lettek... éljen Koló!

Mindezekből is látható, hogy az érem sokszor nüanszokon, pár centin, egy találaton, egy tuson, egy gólon múlott, és ezekben a kritikus helyzetekben mi rendre alulmaradtunk. (Talán mentális téren is bajok voltak versenyzőinkkel?) Schmitt Pál teljesen jogosan várt 6 aranyérméből 3 lett a végére. Van-e erre magyarázat vagy csak szimplán gyökerek voltunk? Az alábbiakban ezt próbáljuk kideríteni.

Sportnagyhatalom, vagy amit akartok
Magyarország hagyományosan sportnagyhatalom. Ez tény, punktum. (Az országok örökranglistáján még mindig benne vagyunk az első tízben, és valószínűleg sokáig nem is tudnak minket onnan kirobbantani.) Többek között Gyenesei István is rávilágított: a mostani pekingi szereplés nem önmagában, hanem a magyar olimpiai hagyományok tükrében kudarc. Eddig ugyanis rendre erőn felül teljesítve, az ország lakosságához, területéhez és GDP-jéhez képest aránytalanul jól, szinte természetfeletti módon értünk el remek eredményeket az olimpiákon. Felmerül a kérdés, hogy ez minek köszönhető.


Szávay hamar búcsúzott

A kezdetekben vala az az úri sport, úszó grófokkal, gerelyt hajító arisztokratákkal, teniszező angol lordok csemetéivel. És Isten látá, hogy ez jó. Hogy mennyire másként élték meg az olimpiát az emberek akkoriban, remekül alátámasztja a következő anekdota: első olimpiai éremszerzőnket, Hajós Alfrédot azzal fogadta a professzora az 1896-os athéni játékok után, hogy most már kiszórakozta magát, ideje komolyabb dolgokkal (például a vizsgáival) foglalkoznia. Az olimpia akkor még pár fejlettebb ország háziversenye volt. A második világháború után azonban nemcsak a világban, hanem nálunk is megváltozott a helyzet. Ha megnézzük a statisztikákat, hamar kiderül: a kommunista hatalomátvételkor, azaz nagyjából az 50-es évek elején nagy fordulat következett be a magyar sportban. Egyrészt a sport a propaganda eszközévé vált, hovatovább elképesztő összegeket invesztáltak bele (valamint megteremtették a tömegsport alapjait), a sportolás ezentúl nem csak grófok és nemesek kiváltsága, hanem teljesen általános szabadidő-eltöltési tevékenység lett. Hasonló rendszert képzeljünk el, mint most Kínában. Meg is lett az eredmény: Helsinkiből 16 arannyal (!!!) tért haza a magyar küldöttség, ami az összesített éremtáblázatban azt jelentette, hogy Magyarország az Egyesült Államok és a Szovjetunió után az előkelő harmadik helyen szerepelt a listán. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy leiskoláztuk a világot, oktattuk a népeket.


No woman no cry :)

Az átkos idején különösebb probléma a sporttal nem is volt. Ha az Aranycsapat sikereit nem is tudták felülmúlni az utódok, az olimpiákon azért rendre megmutattuk, milyen a magyar virtus. Négyévente mindig kicsit úgy érezhettük, még mindig bent vagyunk a világ (esetleg Európa) elitjében, ez a kis ország itt Európa szívében megmutatja, hogy a történelme alapján hol lenne a helye. Csoda-e, ha ezek után jobban vártuk az olimpiákat, mint Krisztus második eljövetelét? Az ötkarikás játékok most is elsőrendű eseménynek számítanak nálunk. Egyszerűen olimpiacentrikus nemzet vagyunk, akkor érezzük jól magunkat, ha van magyar olimpiai arany. Azért szeretjük az olimpiákat, mert ott mi is nyerünk, ott nekünk is osztottak lapot. A dobogón álló sportoló(ink) sikerét a magunkénak érezzük, azokban az örömittas pillanatokban nem egy kicsi, szegény, jelentéktelen, sok belső gonddal küszködő ország vagyunk, hanem a trianon előtti nagyhatalom. Ide veled régi kardunk, ugye.


Michael Phelps mellett Usain Bolt lett az olimpia legnagyobb sztárja

A szocialista évtizedek után azonban jött a csúnya rendszerváltás, és hirtelen a sport megszűnt pénznyelő lenni, elapadtak a csapok. Át kellett szervezni az egész rendszert - ez azonban eléggé felemásan sikerült, néhány sportágunkban még mindig a régi szisztéma csökevényei nehezítik a felkészülést, a klubok nem nőttek fel az elvárásokhoz. A sport közben a szórakoztatóipar része lett, rengetegen üzletet csinálnak belőle, még többen nézik a médián keresztül. Továbbá. Illene végre belátni, hogy a világ sportja elszáguldott mellettünk, képtelen vagyunk felvenni a versenyt a konkurenciával. Kínától kezdve Etiópiáig mindenhol rendkívüli mértékben fejlődik a sportélet. Hol azért, mert ez az egyetlen kiugrási lehetőség a szegénységből (lásd Jamaica), hol azért, mert ez szinte nemzeti kötelesség (lásd Kína), hol azért, mert hatalmas pénzeket kezdtek el belepumpálni a sportba (lásd Nagy-Britannia). Minden eddiginél kiegyenlítettebbek lettek tehát az erőviszonyok, elképesztően erős lett a mezőny. Egyszerűen nem tudjuk tartani a lépést a többiekkel.

Kis pénz, kis olimpia?
Sokan úgy vélekedtek, hogy egyértelműen az alacsony sportfinanszírozás, a kevés sportra jutó forrás minden bajok eredője. Tényleg egyenes arányosság lenne a pénz és a teljesítmény között? Nehéz kérdés. A kormány szerint soha ennyi pénz nem jutott az olimpiai felkészülésre, mint most. Ez így igaz, csak egyrészt 4 év alatt többszörösére nőttek a költségek (elég csak az egyesületek gáz- vagy villanyszámlájára gondolni), másrészt talán nem feltétlenül előnyös az utolsó pillanatokban átutalni az olimpiai felkészülésre alanyi jogon járó pénzeket. A versenyzők eközben áldatlan állapotok, siralmas körülmények között készülnek: az öltözőkben omlik a vakolat, a zuhanyzóban nincs melegvíz, a vasakat eszi a rozsda... Még ennél is nagyobb probléma, hogy az alacsony finanszírozás miatt az edzői gárda fele külföldön dolgozik, külföldi sportolókat készít fel, lényegesebben magasabb fizetésekért. Tapasztalt szakemberek nélkül nem lehet jó eredményeket elvárni.


Cseh Lacinak összejött az élet

Ez nem igazából pénzkérdés, de valamilyen szinten idetartozik: a magyar sportdiplomácia sajnos mint olyan nem igazán létezik. Tapasztalhattuk most is (elég csak kézis lányaink Dél-Korea elleni bronzmeccsére gondolni), sokszor a bírók szája íze szerint alakultak az események, kényük-kedvük szerint irányíthatták a játékot. Ha már tényleg ennyire hangsúlyos a szerepük, akkor beszélhetünk-e magyar lobbiról? Van ilyen? Miért lehet az, hogy a férfi vízilabda-döntőben montenegrói a játékvezető? Ha kicsit erélyesebb, tekintélyesebb lenne a sportdiplomáciánk, ilyen nem fordulhatna elő. Lám, Dél-Koreát is kompenzálták végül. Vajon miért?!


Kovács Kati párosban azért javított

Jogos az a kérdés is, hogy ezekért a ritka győztes pillanatokért érdemes-e pazarolni a közpénzt? Elkölteni az adófizetők pénzét a drága létesítmények fenntartására, a felkészülés biztosítására, mikor az olimpián kívül gyakorlatilag senkit sem érdekel mondjuk egy országos úszóbajnokság, konganak az ürességtől a csarnokok... Ilyen önzők vagyunk, mi magyarok: egyébként szarunk az egészre, de amikor olimpia van, akkor elvárjuk a jó eredményt. Bevallom férfiasan, én is ilyen vagyok... :D

Hátrább az agarakkal
Athén 8 aranyérme teljesen természetes, az ember elégedetten bólint egyet, és nyugtázza a szép magyar sikert, majd folytatja az életét. Az újságok sem ünneplik hetekig, hónapokig az olimpikonokat, hamar lecseng a diadalittas örömmámor, visszatérnek a sportrovatok is a megszokott kerékvágásba. De ha 3 aranyérmünk van, az tragédia, az újságok egymásra licitálva cikkeznek arról, hogy ki a felelős (nem ritkán politikai síkra terelve a kérdést), boldog-boldogtalan tollat ragad, mert úgy érzi, hogy közölnie kell a véleményét, sőt, kimondottan sikk morgolódni egy kicsit. Pár sajtóorgánumban az volt olvasható, hogy jobb lesz, ha hozzászokunk a sikertelenséghez, mert most értünk el kb. reális eredményt... Nos, ezt a tézist én nem vagyok hajlandó elfogadni, nekem szükségem van sportsikerekre, jobban emésztek tőle, jobb a közérzetem, satöbbi. Azzal a véleménnyel viszont egyetérthetünk, hogy korábban is voltak bajok, csak akkor a jó szereplés elhomályosította, szőnyeg alá söpörte őket. Abból a szempontból jó ez az olimpia, hogy most legalább felhívta a figyelmet a magyar sport siralmas helyzetére.


Mincza-Nébald Ildikó vívós bronzával megmentette a mundér becsületét

A sajtóvisszhangon túl persze a sportvezetésben is megy az ilyenkor szokásos felelőskeresés, az egymásra mutogatás az érdemi megoldási javaslatok, elemzések helyett. Többek között ezért is bátorkodtam megírni eme nagyobb lélegzetvételű dolgozatomat... Sokan - főleg a sajtó balliberális feléről - Schmitt Pál fejét követelték. Persze, Schmitt Pálnak már az athéni doppingbotrányok után is le kellett volna mondania, de egyrészt dőreség lenne rajta elverni a port, másrészt nem látok olyan embert a magyar sportvezetésben, aki megfelelő lenne erre a posztra az éppen regnáló elnökön kívül. Kicsoda? Aján Tamás? Baráth Etele? Elbert Gábor? Gyárfás Tamás, aki már próbálkozott puccsal? A MOB szerepét persze tényleg nem lehet megkerülni, de építő jellegű kritika helyett sajnos sokkal könnyebb azt mondani, hogy monnyonle. Én is szajkózhatnám látástól mikulásig, de nem vezetne sehova.

Don't panic!
Pánikra azonban semmi ok. Nem kell elkeseredni, van kiút. Ha nem vagyunk hajlandóak Gyenesei tanácsát megfogadni (miszerint merjünk kicsik lenni) és megtesszük a megfelelő lépéseket, akkor Peking nem egy új időszak kezdete, hanem csak egyszeri kisiklás volt a magyar sport történelmében. Vegyük pozitív példának a briteket: a ködös Albion olimpikonjai Atlantában mindössze egyetlen aranyérmet szereztek, ami egy ekkora ország esetében hatalmas csalódásnak számított. Azonban tőlük velünk ellentétben nem csak vészharang-kongatásra tellett, a nemzeti sport temetése helyett nekiálltak tudatosan építkezni. Meg is lett az eredmény hosszú távon: Pekingben már 19 aranyérmet szereztek, amivel az oroszok mögött a negyedik helyre kapaszkodtak fel az országok ranglistáján. És ne feledjük el, 2012-ben ők lesznek a házigazdák, tehát biztos ki fog tenni magukért 4 év múlva is. Nem szabad tehát csüggedni, csinálni kell, és meg is lesz a munka gyümölcse.


A Kammerer-Kucsera duó ezúttal csalódást okozott

Mi ugyanis a siker titka? Egyrészt egy profi, tehetséges és elszánt sportoló. Másrészt egy megszállott, szakmáját zseniálisan ismerő edző. Harmadrészt pedig jó feltételek, amiben benne van a finanszírozástól a sportlétesítményeken és az infrastruktúrán keresztül a mentális tényezőkig minden.


Vajda Attila nyerte az első aranyunkat

Az edzőkről és a pénzügyi dolgokról már beszéltünk, nézzük tehát sikereink kovácsait, a sportolókat. Sokan úgy gondolják, hogy hazánk folyamatosan ontja magából a tehetséges fiatalokat, de fontos megemlíteni, hogy sajnos egyre kevesebbet. Az edzők pedig csak hozott anyagból dolgozhatnak, ritka az olyan importált zseni, mint Janics Natasa. A sport még ma is népszerű szabadidő-eltöltési, szórakozási forma, de a fiatalabb generációk között is sokkal többen nézik a TV-ben a közvetítést, mint valóban rúgják a bőrt a pályán. Sokan inkább futnak egyet a parkban, esetleg elmennek fitness-edzésre és így dobják le a fölös kilókat. Még többen egyáltalán nem sportolnak, hanem a TV és a monitor előtt csüffögnek látástól mikulásig. A testnevelő tanárok általános tapasztalata az, hogy az egymást követő generációk egyre gyengébbek, lustábbak, kövérebbek. Ezen a ponton érdemes meghozni egy stratégiai döntést. Melyik sportmodellt favorizáljuk? Feltehetném úgy is a kérdést: élsport vagy szabadidősport? Azaz: vagy elkezdünk építkezni alulról, növeljük a testnevelés-órákat, megpróbáljuk elérni, hogy minél több ember mozogjon és ebből próbálunk meríteni (mint mondjuk az a skandináv-országokban szokás) vagy pedig kövessük Kína példáját és hatalmas összegeket áldozunk az élsportra és legyártjuk a legyőzhetetlen terminátorokat. Sokféle modellt lehet követni, de bárhogy is döntünk, sokáig tart kinevelni egy új nemzedéket. Nem várhatunk rögtön jó eredményeket, türelmesnek kell lennünk. Előbb-utóbb le lehet aratni a babérokat, nem hajt a tatár.


Fodor Zoltán hozta a meglepetésezüstöt

Ha valaki figyelemmel követte derék északi szomszédaink pekingi teljesítményét, akkor azt láthatta, hogy mindhárom aranyukat vadvízi evezésből szerezték. Ergo az lett náluk a nemzeti sport. Megpróbálták betömni a réseket, erre az egy sportágra feküdtek rá, és tessék, a három arany magáért beszél. Szerintem mi ne ezt az utat kövessük. Abba kell(ene) önteni a pénzt, amelyben hagyományosan jók vagyunk (a dőlt betűkkel szedettekbe különösen): vízilabda, kajak-kenu, kézilabda, vívás, öttusa, birkózás, ökölvívás, úszás, cselgáncs. Ha csak erre a három sportágra helyeznénk a fókuszt, legalább 4-5 arany garantált lenne, és még hol a többi?

A magyar név megint szép lesz
Mindezek ellenére, ezekkel együtt van egy Cseh Lacink, van egy csodálatos vízilabda-válogatottunk, van egy Kovács-Janics párosunk, hogy Kozmannékról vagy Vajda Attiláról ne is beszéljek... Akármekkora csalódás is volt ez a pekingi olimpia, szerintem büszkék lehetünk sportolóinkra. Mégis csak a mi kutyánk kölkei, na. :D 4 év múlva lehet javítani. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

NOW PLAYING:
Depresszió - Itt az én időm

#334|A miheztartás végett

2008.  augusztus 24., vasárnap

Nem véletlen, hogy külön posztban foglalkozok a számomra oly kedves pólósokkal. A szívem csücske ez a válogatott. A csapat, amellyel minden magyar tud és akar azonosulni. A csapat, amelyben régi nemzeti büszkeségünk éled újjá, amelynek szurkolva ismét úgy érezhetjük, hogy Magyarország bizony sokkal több, mint egy 90.000 négyzetkilométeres, hányattatott sorsú ország, amely túl van történelme zenitjén. Pólósainkat elnézve joggal érezhetjük nagyhatalmi szerepbe  magunkat. Ami apáinknak, nagyapáinknak az Aranycsapat volt, nekünk a Kemény-gárda testesíti meg a nemzeti sikerkovácsokat, akik végigverik a világot, és viszik a magyarok hírét. A vízilabdások hovatovább nemzeti hősök, kis híján olyan mesebeli figurák, amelyek legendái apáról fiúra szállnak.

"Ez a csapat minden, amit mi, magyarok szeretnénk hinni magunkról. Tehetség, szorgalom, erő, kitartás, vagány játékossággal és olyan magával ragadó eleganciával, ami csak erre a csapatra jellemző. Biros Péterek vagyunk, akik a hihetetlenül fontos helyzetben bemutatott blokkolás után integetnek a montenegrói játékosnak, hogy nem-nem, Szécsik vagyunk, akik egy elképesztő bravúr után kikacsintunk a megkövülten, hitetlenkedve bámuló amerikaira, és Kemény Dénesek vagyunk, akik együtt lélegzünk a csapattal, vörös fejjel kérjük számon az elmaradt kiállításokat, és ugrunk a vízbe az olimpiai bajnoki döntőt követően. Harmadszor is ugyanúgy." - írja az Indexen Mártha Bence. És tényleg, nem szabad spórolni a dicsérő jelzőkkel, most az egekig magasztalásnak van itt az ideje. Harsogjanak harsonák, zengjenek fanfárok, ez itt a győzelmi tor. Én így borulok le Kásásék nagysága előtt.

Jól meg kell becsülni őket, elvégre nem mindenkinek adatik meg, hogy még életük teljében találkozzanak ezekkel az élő legendákkal: Kásás Tamással, aki ismét bizonyította világklasszis mivoltát, Biros Péterrel, aki félelmetes formában játszott a döntőben, Benedek Tiborral, akinek ez már az ötödik olimpiája volt, Kiss Gergellyel, aki a legfontosabb pillanatokban tolta a csapat szekerét, Szécsi Zoltánnal, aki ismét demoralizálóan védett. De Steinmetz Barnabást, Fodor Rajmundot, Kósz Zoltánt, Székely Bulcsút, Vári Attilát, továbbá Madaras Norbertet, Hosnyánszky Norbertet, Varga Dánielt, Varga Dénest, Varga Tamást, Gergely Istvánt, Kis Gábort se felejtsük el, akik most vagy korábban meghatározó tagjai voltak ennek a válogatottnak. Már csak egy emberünk maradt hátra, kinek keze alatt mindezen csodás eredmények megszülettek: ő az immár félisteni státuszba emelkedett Kemény Dénes. Szerény javaslatom, hogy lovas szobrot kellene neki állítani. Vagy utcát, iskolákat, tereket elnevezni róla. Esetleg aranyba önteni a kezét és ereklyeként tisztelni. Zseniális edző, sőt, meg merem kockáztatni, hogy jelenleg a világ legelismertebb szakembere vízilabdában (két kézzel kapkodtak érte Athén után is, de végül a maradás mellett döntött... az idő őt igazolta). Zsinórban háromszor olimpiai bajnoki címet nyerni, 8 évig a világ élvonalában lenni, a sportág elitjében maradni… ez tényleg nem véletlen. Valamit mégis tudhatnak ezek a srácok.

Különösen fontos volt ez a győzelem a pekingi olimpia magyar kudarcai és csalódásai után. Tulajdonképpen a kajak-kenusokon kívül a pólósok mentették meg a mundér becsületét. Ez – ha nem is feledteti a gyatra pekingi szereplést – kozmetikázza az eredményt, és elhomályosítja a kudarcokat. Nagyon kellett már egy olyan sportág, ahol végre mi vagyunk a bombafavoritok, ahol meg tudjuk mutatni a világnak, hogy nincs ellenfél. Egy csapat mind felett... És lám, a délszláv hegemóniát is meg tudtuk törni: Montenegrót megvertük, a világbajnok horvátok már a negyeddöntőben elvéreztek, és igen, az örök rivális szerbek... Nem jött össze a magyar-szerb derbi, pedig akkor a legfényesebb az arany, akkor a legédesebb a győzelem íze, ha a szerbeket verjük meg az olimpiai döntőben, 4 év kudarcsorozata után, a legfontosabb pillanatban. Az lett volna a legnagyobb orgazmus, a legnagyobb örömbódottá.

Kemény Dénes persze így is a mennybe ment, ahogy az egész válogatott. 4 év böjt után ismét nálunk a bajnoki trófea. Jó mulatság, férfimunka volt. A szerbeknek meg majd visszavágunk egy másik világeseményen. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Bátran kijelenthetjük, hogy ez a szerb válogatott az egész olimpián messze a tudása alatt teljesített. Hiányzott a csapatból pár kulcsjátékos, és ez nagyon meglátszott. A szerbek ugyanis teljes hadivértezetben legalább annyira jók, mint mi (habár ahogy Sapics és Sefik pankrációjából is láthattuk, a csapatban nem volt minden rendben). Akkor lehetnénk igazán boldogok, ha a legjobb erőkkel felálló szerb csapatot vertük volna meg az olimpiai döntőben. Így viszont maradhat bennünk némi hiányérzet, de oda se neki: így is a miénk a világ legjobb csapata. Még a britek is gratuláltak, miszerint ugyan Nagy-Britannia a sportág szülőhazája, de a magyarok fejlesztették tökélyre és űzik mesterszinten ezt a sportot, szinte a vérükben van a játék. Nah, már az ilyen gesztusokért is megérte. Hát nem dagad a büszkeségtől ilyenkor a honi kebel?! :D

Nagyon ritka, hogy egy ország válogatottja zsinórban háromszor áll az olimpiai dobogó tetején. Mindez abban a világban történik meg, ahol szinte minden sportágban nagyon erős a mezőny és nem lehet már egyértelműen esélyesekről beszélni. Azok az idők elmúltak már, hogy oktatjuk a többieket mondjuk vívásban... Felejtsük el a hőskorszakot, amikor még játszi könnyedséggel iskoláztuk le az ázsiaiakat vagy afrikaiakat... A világ megváltozott, a sport mindenhol elképesztően fejlődik, a kínaiak is megtanultak vívni, birkózni, kajakozni (!!!), a jamaicai rövidtávfutók meg azt csinálják, amihez értenek: rövid távot futnak... A világ sportja lassan elhalad mellettünk, miközben mi nemcsak, hogy egy helyben álldogálunk, de inkább visszafejlődünk... Hogy került a szervezetünkbe a kriptonit? Hol a hiba? A sorozatos csalódások és kudarcok közepette azonban van egy sportág, ahol még mindig mi vagyunk a legjobbak immár Sydney óta, megkérdőjelezhetetlenül: ez a (sose találjátok ki) vízilabda. (Hát csoda-e, hogy a szívemhez nőtt ez a sportág?!) Nagyon meg kell becsülni ezt a pekingi diadalt, valamint azt a bravúrt, hogy sorra nyerjük az olimpiákat. Én kívánom, hogy ne szakítsuk meg ezt a nemes hagyományt soha. Ugyanis messze nem ez a harc volt a végső: 4 év múlva, Londonban be lehet gyűjteni zsinórban a negyediket is. Jót tenne a gyomorműködésemnek, azt megmondom.

Mindenesetre addig is jó lenne elkalapálni a szerbeket. Csak a miheztartás végett, nehogy elszemtelenedjenek.

         

                Benedek Tibor                                             Biros Péter                                       Gergely István

                 Hosnyánszky Norbert                           Kásás Tamás                                  Kis Gábor

       

                           Kiss Gergely                                             Madaras Norbert                          Molnár Tamás

   

              Varga Dániel                                   Varga Dénes                                         Varga Tamás

                                                                              Szécsi Zoltán

#333|The Dark Knight

2008.  augusztus 9., szombat

A Sötét Lovag visszatért: a filmes világ ezekben a napokban, hetekben a legújabb Batman filmtől hangos. Tegyük hozzá gyorsan, nem véletlenül. Az elképesztő kritikai és anyagi sikert elért Sötét lovag, valamint a - sokak szerint egyáltalán nem alaptalanul - posztumusz színészóriásként piedesztálra emelt Heath Ledger előtt jóformán mindenki leborul - még olyan emberek is tollat ragadnak a hype miatt, mint én, aki régebben látott egy filmet, mint Lagzi Lajcsi a hasától a legnemesebb testrészét, pedig. Megmondom őszintén, már lassan másfél éve, hogy nem írtam "filmkritikát" (egy gimis házi feladattól eltekintve), és igazából ezen jó szokásomat nem is szándékozom megtörni, de ezen film esetében kivételt kell tennem. Nem egy olyan alkotásról van ugyanis szó, ami mellett csak egy legyintéssel elmehet az ember. Ez a film itt előttünk írja a mozitörténelmet, live. Nézzük is, miért.

Egyrészt azért, mert az IMDB mozis adatbázisában letaszította trónjáról A remény rabjait, maga mögé utasítva a legendás Keresztapát is. Én ekkor kaptam fel először a fejem a dologra, mivel mostanában már nem vagyok benne a filmvilágban. Aztán ahogy láttam a trailereket, a nézettségi adatokat és az első kritikákat, teljesen el voltam képedve. Egy szimpla képregényfilm lealázzza a világot? 2008-ban, a mozizás és a filmek hanyatlásának korában? És megnéztem a naptárt, tényleg 2008 van. Ez a film valami nagyon hatalmas cucc lehet, kötelező csekkolni. Must have. Nos, én letöltöttem. :D:P


Tényleg kurva jó film a Sötét Lovag, de ez azért kissé túlzás

Chrisopher Nolanról már eddig is tudtuk, hogy gecire jó rendező (elég csak az eddigi filmjeinek címét megnézni: maradt még kérdés?), de azt talán kevesen gondolták, hogy a Denevérember-mítoszt feltámasztó Batman: Beginset überelve a Sötét lovaggal minden idők legjobb képregény-adaptációját, illetve 2008 - talán nem dőreség így előre kijelenteni - minden bizonnyal legjobb filmjét teszi le az asztalra. Külön öröm, hogy a kritikusok egyöntetű ömlengésén túl hatalmas rajongás övezi a produkciót, az eBayen ötszörös áron verik dobra a jegyeket, a mozi csak az Egyesült Államokban a 3. hétvége óta magabiztosan tartja vezető pozícióját; szinte az összes létező rekordot megdöntve már elhagyta a 400 millió dolláros bevételt, és a Titanic gigantikus bevételeit ostromolja. Vajon ez kizárólag a legnagyobb rendezők közék emelkedő Chris Nolan érdeme?

Természetesen nem, ugyanis a remek forgatókönyv, a kellemesen adagolt, látványos akciójelenetek mellett zseniális színészi alakítások teszik felejthetetlenné a Sötét Lovagot. Így volt ez már az előző epizód esetén is, de akkor kisebb hiányosságokat érezhettünk a negatív hősök oldalán. Most meghallgattak fohászaink: a Heath Ledger alakította Joker képében Batmanhez méltó, velejéig gonosz és őrült karaktert kaptunk az arcunkba. De mégis mit rosszat lehetne írni a színészi alakításokról egy olyan filmben, amiben az utolsó egyperces szerepekre is olyan embereket szerződtetnek, mint a Szökés Mahone ügynökeként megismert William Fitchnert? Had soroljam még az impozáns névsort: Gary Oldman (Gordon felügyelő), Michail Cain (Wayne lakája), Morgan Freeman (Wayne főmérnöke), Aaron Eckhart (Harvey Dent ill. Kétarc), valamint végül, de egyáltalán nem utolsó sorban Christian Bale, aki sokak szerint az eddigi legjobb és leghitelesebb Batman (illetve Bruce Wayne), és ezzel a megállapítással én sem szállnék vitába. Egyedül talán a női fronton tudna belekötni a stábba a szőrösszívű kritikus, de Maggie Gyllenhaal messze jobb színésznő, mint Katie Holmes, ha egyesek szerint nem is annyira szép. De hát valljuk be, ez a film nem nőknek készült - akik különösebben kidolgozott szerelmi/romantikus szálra vágynak, azoknak ott a Grace klinika vagy mondjuk A férfi fán terem. Ja, hogy ezek sorozatok, bocs... :D

Az írás vége felé közeledve megállapíthatjuk, hogy másfél év hosszú idő, kiment az ujjaimból a filmkritika-írás (érdekes, gitározni is vagy havonta szoktam fél órát, mégis bennem van még pár akkord és riff, amit sose tudok elfelejteni eljásztani...), de nézzétek el nekem, hogy ezúttal nem bonyolódok bele annyira a filmbe. Be kell vallanom, rég szórakoztam ilyen jól filmnézés közben - lehet azért, mert már vagy 1 éve nem néztem meg egy normális alkotást DVD-n... Hát igen, őszintén szólva teljesen kiábrándultam a filmekből és a sorozatok felé fordultam, amik instant élvezetet jelentettek számomra. Teljesen új élmény, kiaknázatlan, szűz terület volt ez nekem, és egy-egy jobb sorozatot nézve meg kellett állapítanom, hogy sokkal jobban tudnak ütni az elnyújtott cselekményű, epizódokra szétszabdalt szériák, mint a többórás, de egybefüggő alkotások. Ráadásul még különösebben kritikára sem lehetett okom, sorozatok esetében nincsenek akkora elvárások, amiket meg kellene ütni, egyszerűen csak az alapján dönt az ember, hogy mennyire ragadja magával az éppen aktuális cucc. Személy szerint azt mondom, hogy a rám mindeddig messze a legnagyobb hatást a LOST gyakorolta, egyszerűen tökéletes, magával ragadó, zseniális műnek tartom, ami bizony rengeteg filmnél többet és jobbat nyújt. Ezért volt számomra nagy jelentősége a Sötét lovagnak, visszahozta ugyanis a filmekbe vetett hitem: bebizonyította, hogy két és fél órában is lehet hasonló katarzist előidézni a nézőben, mint egy sorozat fináléjában például. Ráadásul öröm volt nézni a filmet, annyira jól és precízen meg volt csinálva, a hangulat egyszerre magával ragadott és nem eresztett egészen a stáblista felbukkanásáig.


Jéé, Richard Alpert (Nestor Carbonell) a Lostból... beszarás

Mit is lehetne írni konklúzióként? Hmm... Az előző Nolan-féle Begins-szel újjáépített Batman-franchise jelen pillanatban üstökösként csapódott a filmvilágba, és nagyon sokáig fog még ragyogni. Ha nem is minden idők legjobb filmje és személyes listámban is alulmarad a Gyűrűk Urával, a Star Warssal és a Mátrix-szal szemben, de ez bizony - ne legyünk fukarak a pontokkal - 10/10 a javából. Heath Ledger meg tényleg megérdemli a hozsannázást, csakúgy, mint Nolan bácsi, aki ezt az egészet elhozta közénk, ámen.

Alant kritikák, tessék őket olvasgatni:

#332|Olimpiai beharangozó: Peking 2008

2008.  augusztus 8., péntek

Ma fiús témánk van, de a hölgyolvasók se menjenek messzire: az olimpiáról fogunk beszélgetni. Tudéj dö szpesöl geszt iz... Marek, a Martons Művek vezérigazgatója és az oldal főszerkesztője.

- Te, mint az oldal főszerkesztője, mit gondolsz, miért olyan különleges az idei pekingi olimpia? Különleges-e egyáltalán?
- Mindenképpen az. Kína ugyanis hiába folytat hibrid gazdaságpolitikát, a Szovjetuniótól örökölt, tipikusan kommunista diktatúrákra jellemző nagyzási mánia, és a "mi majd megmutatjuk a világnak" célkitűzés az olimpiát már nem kizárólag sport- és médiaeseményként kezeli, hanem politikai és ideológiai síkon eszközként használja fel. Mióta megkapták a rendezés jogát, a kínaiak elképesztő összegeket öltek bele a szervezésbe, a létesítményekbe, sportcsarnokokba. A pekingi gyárak felét leállították, az autók két harmadát kitiltották a városból, hogy a levegő szennyezettsége a határérték alatt maradjon. Mindenki láthatta a megnyitót, hatalmas show-műsort és grandiózus parádét csaptak. A tökéletes házigazda szerep mellett a pártvezetés "elvárja" a sportolóktól, hogy az éremtáblázatban körözzék le az Egyesült Államokat. Ez a mentalitás mind-mind régi kommunista beidegződés, ami nyilvánvalóan egy közös célt szolgál: bebizonyítani a világnak és maguknak, hogy Kína lassan a Föld elsőszámú szuperhatalma, és mint a legrégebben fennálló civilizáció, benyújthatja jogát a trónfosztásra. Tehát a házigazda személye, a helyszín és az e mögött álló szervezés adja azt a pikantériát, ami miatt még nagyon sokáig fogunk emlékezni erre az olimpiára.

- Kínáról egyébként is sokat tudnál beszélni...
- Hogyne, talán egy külön posztban meg is írom majd egyszer. Egy biztos, nem lesz egy egyszerű elemzés.

- Mostanában a sajtó megszólaltatja a hazai sport- és közélet, valamint a média szereplőit, hogy mégis hány aranyérmet jósolnak. Úgy érzem, téged méltatlanul kihagytak ebből az össznépi kérdezz-felelekből, ezért kötelességemnek érzem feltenni a kérdést: te hogyan látod a magyarok olimpiai esélyeit?
- Azt talán mindenki tudja, hogy hosszú idők óta most veszünk legkisebb számmal részt az olimpián. A delegáció 171 tagot számlál, ha jól tudom, míg 4 éve Athénban tudtommal olyan 209-en voltunk. Vagy tévednék?

- Nem, jól mondod.
- Ugye. Szóval már ebből is látható, hogy kisebb kontingens kevesebb érmet tud szállítani. Elvileg. Hiszen gondoljunk bele, a nemzeti sportunknak számító kajak-kenuban (a vízilabda mellett) még mindig mi vagyunk a favoritok, ezért nagy is a teher Kovács Katiékon, hiszen gyakorlatilag ők szállítják a magyar érmek nagy részét. Most is itt várhatjuk a legszebben csillogó érmeket: Kolonics Gyuri halála miatt talán egy érmet ugyan leszámolhatunk, de én legalább 3 aranyérmet várok tőlük. Még egyszer mondom, nagy a nyomás a vállukon, hiszen elképesztően ki vagyunk már szomjazva a sikerre. A magyar nép egyébként is ilyen: Talmácsi Gábor is hamar ikonná vált, amikor megnyerte a 125 cc-s motoros világbajnokságot. Kellenek nekünk a bajnokok, akikre fel tudunk nézni, akikre büszkék lehetünk, ha már az ország ilyen szar állapotban van. A sport jelenti az egyetlen mentsvárat, ahol ez a jobb sorsra érdemes magyar nép méltó helyét el tudja foglalni a világban. Visszakanyarodva a sporthoz: ha a férfi pólóválogatottunk harmadszor is elvinné az aranyat zsinórban, mindent megadnék érte. Az elképesztően nagy diadal lenne, Kemény Dininek még életében lovasszobrot állítanának, Kásás, Benedek, Kiss, Szécsi és a többi klasszisunk pedig megdicsőülve nemzeti hőssé válna. Ha nem is lesz arany, de a dobogón garantáltan fent lesznek a pólósok, erre személyesen vállalom a garanciát... :D:P Vannak eszközeim, tudod. :D A tréfát félretéve, ahol még érmekre számíthatunk, az a vívás (kard, tőr, párbajtőr / egyéni, csapat / férfi, női), úszás (Cseh Laci megszorongathatja Phelpset 400 vegyesen, a többi versenyzőnk klasszis híján esélytelen), cselgáncs, öttusa... A tavalyi dopping óta a kalapácsvetésről és ilyenekről inkább jobb nem beszélni, női kéziseink Görbicz vezérletével örülhetnek, ha az első nyolcba beférnek a nagyon erős mezőnyben, női pólósaink számára már a dobogó elérése is bravúr lenne. Persze nem vagyok valami nagy sportrajongó, nem soroltam fel az összes számot, amiben magyarok indulnak (például most jut eszembe Szávay Ági, aki wimbledoni kiverőjén állhat bosszút), de egy-egy kellemes meglepetés bármikor adódhat. Összességében tehát azt tudom mondani, hogy az elvárás a minimum 3 aranyérem, 6-nál már elégedettek lehetünk, az athéni 8 megismétlése pedig egyértelműen álmaink netovábbját jelentené.

- A magyar közvélemény elvárja a sportolóktól az aranyakat, de ha megnézzük, hogy az éremtáblázatban az örökranglista 7. helyén vagyunk, az egy tízmilliós ország és ilyen alacsony sporttámogatások esetében szinte a csoda kategóriája...
- Hát igen, a magyar sport gyakorlatilag évek óta túlteljesít önmagához képest az olimpiákon. Ebből is látszik, hogy mekkora nagy sportnemzet vagyunk, dicső múlttal. Csakhogy amíg nálunk egyre kevesebbet fordítanak az élsportokra, addig az ázsiai, dél-amerikai és afrikai országokban egyre több pénz jut a támogatásokra. Nem vesszük észre, és elszáguld mellettünk a világ. A magyar sport egyre nehezebb, képtelenebb versenyhelyzetben állja a sarat, hála annak a néhány Isten áldotta tehetségnek, megszállott és szakmáját az irracionális tudásig ismerő edzőnek, nem modern szponzort, inkább klasszikus mecénást idéző támogatónak, aki életben tartja, működteti sikereink parányi műhelyeit. Mégis, ilyen helyzetben, szembeszélben húgyozva is tudtunk, tudunk nyerni. Sokan ezt felejtik el, amikor kötelező aranyérmekről beszélnek.

- Végezetül kérlek mondd el, te milyen érzésekkel ülsz le az olimpia elé?
- Én képes vagyunk teljesen átszellemülten a TV elé ülni, ha hazánk fiait, lányait látom. Ilyenkor képzeletben lejátszom újra a mohácsi csatát, álmaimban sikerrel megvívjuk az 1848-49-es szabadságharcot, legvadabb fantazmagóriáimban végre normális kormánya lesz Magyarországnak és a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez... Ezért szurkolok teljes extázisban a mi kutyánk kölkeinek: mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot!

#331|Híróz

2008.  augusztus 4., hétfő

Elkezdtem nézni a Heroest. Régóta terveztem már, most jutott rá idő, kedv és energia. Be kell vallanom töredelmesen, kicsit szkeptikusan, előítéletekkel indultam neki a sorozatnak, de kellemes meglepetést okozott: nyoma sincs a képregényekre jellemző blődségeknek, a sztori nem olyan vad és elvont, mint a Lost esetében, de nagyon tetszik a sok szereplő, a sok egyéni dráma. Ráadásul izgalmas is a sorozat, tele van összefüggésekkel, kérdésekkel, nagyon jól meg van írva érzésem szerint. Nincs benne olyan kimondottan vicces karakter, mint mondjuk a Szójör, de nekem rengeteg szereplő bejön, akár rosszarcú akár nem: újabban egyik kedvencem a Nathan, továbbra is komálom Mohindert, Klerfater is érdekes egy figura, nem is beszélve az eddig még nem látott Sylarről, aki kibaszott nagy arc lehet.

Írtam is egy szerény hogyvoltot, de publikálni nem akarom a nevem alatt, mert 1) magamnak írtam 2) néhol lopok Sixxtől is, de attól még itt közzéteszem. Íme.

#330|Drágán add az uborkád!

2008.  július 5., szombat

Az elmúlt hét LOL-kategóriás sztorija volt, hogy egy kis faluban valahol az országban (Kesznyétenen, köszi) egy 67 éves nyugdíjas gazda 230 V áramot vezetett az uborkaültetvényei közé, csak a miheztartás végett, nehogy a dézsmáló cigányok elszemtelenedjenek - mert valljuk be, ismét az "alaptalanul" sokat bántott kisebbség volt a ludas. Nos, ők az éjszaka közepén félrészegen úgy gondolták, elrágcsálnának némi nyers uborkát, vesztükre azonban pont a már említett kertbe tévedtek és megbűnhődtek tettükért rögtön: egyikük meghalt, a többieknek meg égési sérüléseik keletkeztek. A helyi cigány TÖBBSÉG természetesen azonnal megjelent a gazda háza előtt demonstratíve, mostaztánfelkoncolunkteköcsögmagyar. A lincselés szerencsére elmaradt, a rendőrök vitték szerencsétlen nyugdíjasunkat előzetes letartóztatásba. A magyar jog szerint nagy valószínűséggel több évi börtön vár rá emberölésért. Eddig a tények.

Ez az aprócska történet valahol azért jelzi micsoda állapotok uralkodnak a békésnek hitt vidéken. Hát kérem ilyenek. A lakosság javarésze szociális segélyből él, nem dolgozik, a cigányság lakosságbeli aránya 50% feletti. Mit tehet ilyenkor egy nyugdíjas, aki teljesen kiszolgáltatottá válik, pedig pusztán saját magát akarja ellátni egy kis zöldséggel? (Tippek itt.) Emberünk megunta azt, hogy állandóan ellopják az uborkáját, és ehhez mosolyogva kell asszisztálnia. (Még örülhet, hogy nem lakják le a saját házát, ami egyébként megtörtént már Galgagyörkön például, pont az elmúlt napokban került napvilágra az is.) Belenyomatta hát a hálózati áramot a drótba, aki meg lopni akar, az majd meglepődik kicsit, de annyi baj legyen. Nagyon helyes: a bűn zsoldja a halál, nem ejtünk foglyokat.

Persze ez nem ilyen egyszerű, két marék uborka nem ér fel egy emberélettel sem (bár ezzel sokan vitatkoznának). Mi lehet a megoldás? Költözzünk városba? Ott se sokkal jobb a helyzet. Alakítsuk meg a Magyar Gárda helyi szervezetét? Csak tessék. Fogadjunk biztonsági őröket? Ha van pénz, nyugodtan. Sokan hajlamosak a kormányt hibáztatni ezért. Mi úgy gondoljuk, hogy a helyzet csak akkor lesz jobb, ha sikerül rendezni a cigánykérdést. Javaslatok lentebb.

Az öregúrnak meg full riszpekt egyébként.

NOW PLAYING:
Bon Jovi - Livin' On A Prayer

#329|Trendfordulóról, mattrészegségről és a medve bőréről

2008.  június 28., szombat

A közvélemény-kutatások szerint hatott a kiszivárgott Kéri-beszéd és az agresszív nyugdíjaskampány, nomeg Fodor Gábor színre lépése: csökkent a Fidesz népszerűsége, eközben hangyányit emelkedett az MSZP-é, az SZDSZ pedig már 4%-on jár, azaz a parlamenti küszöb közelében. Közben Orbán megítélése rosszabb lett, de Fodoré is, főleg a kiábrándult szocialista szimpatizánsok miatt. Lám-lám, így múlik el a világ dicsősége... Ennyit fordult két hónap alatt a világ.

Az áprilisi állapotokhoz képest - koalíció széthullása, totális válság - ugyanis mintha kezdene magához térni a kormány. Felocsúdtak a népszavazási pofára esésből és levonták a konzekvenciákat: felhagytak a népszerűtlen reformokkal, amikkel egyébként nem sokat haladtunk előre (többek között hála a demagóg népszavazásnak, ugye) és most elkezdik nyomatni az arcunkba a klasszikus szocialista sallangokat, ahogy a csövön kifér. Az eddig harcos reformerek most leteszik kardot és megpihennek, mondván: a munkát elvégeztük, jó mulatság, férfimunka volt. Most már tényleg csak évek kérdése és beérik az áldozatvállalás gyümölcse. Nemcsak a gazdasági mutatók repülnek az égig, hanem az életszínvonal is emelkedik majd, a nyugdíjakkal, a szociális juttatásokkal és még ki tudja, milyen támogatásokkal, bérnövekedésekkel együtt. Válság nincs, az autópályák épülnek feszt, jön ide a Mercedes, meg az EIT, mi a faszt akar még ez a náci Orbán?

Ha fogadni kellene, én azt mondanám: nem lesznek előrehozott választások. Kétharmad meg mégúgyse. Eddig is illúzió volt, ezek után is ábránd marad. Nincs akkora erő a Fidesz mögött - most már. Félmillió nyugdíjas ment a levesbe. És ezt bizony Orbán kúrta el. Nem kicsit, nagyon. Feldobta a labdát és muníciót szolgáltatott a már rég erre nyáladzó ballib értelmiségiek géppisztolyába. Megért ennyit a gazdasági elit, kedves Viktor? Vagy megint Tóta W. mondja meg a frankót azzal, hogy így legalább hiteles tud maradni a Fidesz, mert akit átbaszna - mert átbaszná, szó se róla - az már a választások előtt lekopik a táborról, így nem kérheti számon az ígéreteket?

Így ír Tóta W.: "Ötszázezer, bizony, dalolva ment, és lesz még ez több is, ha a magnósemberek és a kampánygépezetek csúcsra járnak. A győzelem azonban nincs veszélyben. Csak a teljhatalom úszott el." Én nem innék előre a medve bőrére. Bár mostanában előrukkoltak pár jó ötlettel a fiatal demokraták boszorkánykonyhájukban, nagy kérdés, hogy nem cseszik el-e újra. Ugyanis én még mindig azt látom, hogy a Fidesz balról próbálja előzni az MSZP-t, csak az a baj, hogy ők ezt már a népszavazás után észrevették és szintén balról vágtak jól oda Orbánéknak a nyugdíjak befagyasztásával. Nem adják könnyen a bőrüket. Gyurcsányról megint bebizonyosodott, hogy hatalmas stratéga, a legnagyobbak között a helye (a 301-es parcellában... :D sorry, ez enyhén morbid volt :D): úgy próbálja beállítani a helyzetet, mintha már túllennénk a nehezén - megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. A következő két év a gyarapodásról, azaz a népszerűség fokozatos emeléséről fog szólni, amivel akár már választást is lehet nyerni. Megint. De nem vele, és ezt még mindig nem érti meg, ezért le fogják majd váltani. Ha mégis marad, akkor Orbánéknak elég lesz átgyalogolni a célvonalon, garantált az első hely, ha a riválist dopping miatt úgyis diszkvalifikálják.

De erre nem lehet kampányt építeni. Ennél több kell. Valami teljesen új stratégia, egy új vezető, több kreativitás, lendület. Kósa Lajos 4 prezident! Hányszor kell még elmondani? Persze tudjuk, mindent a maga idejében. De ha már itt tartunk: tényleg jól volt időzítve ez a népszavazás? Pont ez ébresztette rá a kormánypártokat arra, hogy rossz úton járnak. Visszájára sült el a dolog: nemhogy lemondtak volna és készségesen átadták volna az országalmát Viktornak, hanem volt annyi magukhoz való eszük, hogy tanultak a dologból. Elkezdték azt csinálni, amit újabban a Fidesz: egyeztettek a gazdasági szervezetekkel, egyezségeket kötöttek, a nyugdíjasok felé fordultak. Nem kell sokat várni, és jön majd az osztogatás is. Utáljuk a "ha"-val kezdődő mondatokat, főleg, ha politikai forgatókönyvekről van szó, de mégis mi lett volna, ha nem jön be a népszavazás? Meddig játszották volna el ugyanezt? Akkor is ráébredtek volna a hibákra?

Korán temették és lesajnálták az MSZP-t, de ők olyanok, mint a mostani EB-n a törökök: soha nem adják fel, és képesek az utolsó pillanatokban fordítani. És pont ezért voltak nekem szimpatikusak, ellentétben a most kormányzó tehetségtelen csürhével. Ha megengedtek még egy utolsó hasonlatot: ki lesz a mi Lahmunk, aki beviszi ezeknek a geciknek a végső kegyelemdöfést?

NOW PLAYING:
Nirvana - Smells Like Teens Spirit

#328|...és még Bambi is kapható!

2008.  június 9., hétfő

Hmm... az EB szelét fújja arcunkba a lágy alpesi szellő, ami azt jelenti, hogy itt a nyári uborkaszezon. A legszebb időszaka az évnek.

  • A politikusok elnyugodnak egy darabig és elmennek nyaralni az adófizetők pénzén. Rendben is van ez így.

  • A mozik a direkt nyárra időzített slágerfilmeket játsszák, amiket én nem ismerek, mert már nem érdekel a filmvilág any more.

  • A nagy sorozatok is pihennek, jönnek az unaloműzőnek szánt, ZS-kategóriás szarságok és az ismétlések. Meg persze a nagy nyári darálások.

  • A játékvilág is lecsendesül ilyenkor, felkészül a nagy őszi-téli rohamra. Ez már szintén hidegen hagy, pedig a régi szép időkben... Ejh...

  • Lassan véget ér a tanév is, az érettségi vizsgák is tovatűnnek.

  • Nyitnak a strandok, jön a kánikula: bikinis csajok, jófajta nyári esték, grillpartik, indul a nagy búcsúszezon...

  • Kezdődnek a nagy nyári fesztiválok: VOLT, EFOTT, Sziget stb.

  • Ha nyár, akkor lakodalmak: reméljük, minél többen házasodnak, sokasodjon csak a magyar nép!

  • És hát itt az EB és az olimpia is kéremszépen, esélylatolgatás itt, itt, és itt. Én azoknak szurkolok, akik 100%-os teljesítményt nyújtanak. Maximalizmus ofkorz.

#327|And the winner is

2008.  június 8., vasárnap


Ana Ivanovics

#326|Change: we can believe in

2008.  június 7., szombat

He did it! Hihetetlen, de Obama mégis megcsinálta: ő lesz az első fekete elnökjelölt. Kreatív és újszerű kampánnyal, zseniális retorikával, netes propagandával sikerült leküzdenie hatalmas hátrányát a már évek óta elnökségre készülő, tapasztalt Hillary Clitonnal szemben, aki ezt mondta az előválasztások előtt: "I'm in to win." Azaz: "Beszálltam, hogy nyerjek." Ja bocs.

Persze ne legyenek illúzióink arról, hogy Obama majd megreformálja az Egyesült Állomakat. Van olyan erős az olajlobbi, hogy ő sem meri meglépni a klímavédelmi törvényt, szép lassan be fog simulni a politikai elitbe, aztán szevasz van. 2000-ben, Al Gore esetében több esélye lett volna, mert ő jóval befolyásosabb ember volt, mint most Obama. De utólag már én is tudok nagy környezetvédő lenni, a háttérből. Nem mondom, hogy nem volt fontos megcsinálni a Kellemetlen igazság c. filmet, mert figyelemfelhívásnak tökéletes, már-már túlzottan is hatásvadász, de hát beszélni mindenki tud, ugye. Pedig tettekre lenne szükség.

Right now.

NOW PLAYING:
Bon Jovi - You give love a bad name

#325|D-day

2008.  június 6., péntek

No, kiszivárgott ugye az Orbán-beszéd. Nyugdíjak befagyasztása, húúú, IV-es metró leállítása, jajj: mi lesz itt, ha még egyszer a Fidesz hatalomra kerül? Alighanem kő kövön nem marad a szocialisták szerint. Az MSZP és sajtója ugyanis - abszolút logikusan - megragadta az egyetlen eléjük nyújtott szalmaszálat, és - kisebb képzavarral élve - kőkeményen leütötte a feldobott labdát. Aktivizálták a hozzájuk közel álló nyugdíjas szervezeteket, és Gyurcsány máris felhorkant az MSZP bázisának számító szépkorúak körében, hogy el a kezekkel a nyugdíjrendszertől. Mindezt a Népszabadság és a Népszavában, valamint az Interneten is alaposan megtámogatta egy facca kis lejárató kampány.

Pedig Orbán nem mondott hülyeséget, sőt. Nagyon is megsüvegelendő, amiről beszélt, ugyanis olyan dolgokat helyezett kilátásba, amik eddig afféle tabuként lebegtek a mindenkori kormányok előtt. A nyugdíjrendszer hozzányúlni kvázi politikai öngyilkosságnak tűnt. Az a nagy baj nálunk, hogy sokan azt hiszik, még mindig úgy működnek a dolgok, mint a Kádár-rendszerben. Pedig azóta már lassan 20 év eltelt, emberek! És a népszerűség-mutatók azóta mindig megkötötték a gazdasági reformok végrehajtását. Ha Gyurcsány valóban tökös reformer és igazi államférfi lenne, akkor azt mondaná: gyerekek, most már minden mindegy alapon álljunk neki a dolgoknak, ebből választási győzelem már sehogy se lesz. Tehetne valamit az országért. Szlovákiában is Fico aratta le elődei munkájának gyümölcsét, miközben ők sorra belebuktak a népszerűtlen intézkedésekbe. Valakinek a piszkos munkát is meg kell csinálnia.

Ha jobban belegondolunk, Orbán lehet tudatosan szivárogtatta ki a beszédet, hogy lássák a gazdasági elit tagjai is, hogy tényleg komolyak a szándékai. Persze mindezzel csak az a baj, hogy a nyugdíjkérdés pont olyan téma, amivel lehet megnyer pár racionálisabban gondolkodó szavazópolgárt és szerez néhány szövetségest, de egy 3 milliós tábort mozdíthat az MSZP felé. Az meg a másik, hogy megszorításokról eddig egy szó sem esett a Fidesz kommunikációjában: demagóg módon, az MSZP szociális ellenzékeként karolták fel az embereket a népszavazással is. Most meg homlokegyenest az ellenkezőjét kívánják csinálni. Joggal tehetik fel az embereket a kérdést: hogy is van ez, drága Viktor? Nem vagy te egy kicsit hiteltelen? Ráadásul le kéne vetni ezt a nagy mellényt, hogy nem kell aggódni, a vizsgálatok törvényesek lesznek és publikusak. Honnan ez a kurva nagy arc?

Mindenesetre a jelek bíztatóak. A Fidesz kampánycsapata leigazolt egy republikánus tanácsadót, a Kubatov Gábor-féle team járja az országot tapasztalatokat gyűjtve, nyáron tréningeket tartanak a képviselőknek és választókerületi elnököknek, valamint az előrehozott választásokra készülve beindították a különböző platformok a valódi programalkotó munkát. Az is jó ötletnek tűnik, hogy az első két évben a stabilizációs politikát független, szakértő miniszterek végeznék el, akik így talán nagyobb mozgástérben tudják végezni különösebb megkötések nélkül a dolgukat. Érdekes információ - és soha nem tudtam volna meg, ha nem olvasok Népszavát - hogy Stumpf István szerint nem kizárható, hogy Orbán megpályázza majd a köztársasági elnöki posztot 2010-ben. Nos, én ezt elbaltázott ötletnek tartom, nem tenne jót a Fidesz megítélésének ez, mivel remek táptalajt adna azoknak a kritikáknak, hogy Orbán vissza akarja hozni a királyságot és megkoronáztatni magát.

Kérdés, hogy érdemes-e jövő tavasszal nekilendülni egy esetleges előrehozott választásnak. Gondoljunk csak bele! Egy éve maradna a kormánynak a következő rendes választásokig, ami alatt leginkább csak a népszerűségét veszítené el, mert érdemi munkába nem tudna belekezdeni. Ellenben, ha Orbánék két harmaddal vennék be a Parlamentet - amire nem sok esélyt látok - elkezdődhetne a koncepció módszeres végrehajtása. Szintén kérdőjelek övezik azt is, hogy mi lesz addig az MSZP-vel. Marad-e Gyurcsány? Jön Szili Katalin? Esetleg Kiss Péter? (Én személy szerint Bajnait kizárnám, mivel nincs politikai hátországa a szocialistáknál.) Újrakötik a koalíciót? És nem Kósa lesz a Fidesz miniszterelnök-jelöltje? Megfontolandó lenne.

A massza még nagyon képlékeny és messze még a vége.

Ajánlott irodalom:
http://w.blog.hu/2008/05/22/a_dublorok_ejszakaja
http://w.blog.hu/2008/05/27/terfelcsere

#324|Emelt informatika érettségi tételek

2008.  június 1., vasárnap

Lám, a halál után is van élet, bizonyítja ezt a mai bejegyzés is, de ezt csak azért írom, mert bízom abban, hogy emelt infós sorstársaim, akik éppen tételeket dolgoznak, vagy keresnek a neten, erre az oldalra találjanak, ahol az általam kidolgozott, kicsit hiányos, de mindenképpen megnyugtató érzést adó tételeket megtalálhatják, valamint kérem, írjanak kommenteket, hátha nekik is van olyan anyaguk, ami engem érdekelne, esetleg tudnak a neten olyan helyeket, ahol találhatok hasznos cuccokat. Köfi.

UPDATE: Már nem kell küldeni anyagokat, megvolt a vizsga. Most több millió ember segítségét mulasztom el, úgy érzem.

1.1 A kommunikáció
1.2 Információ és társadalom
2.1 Jelátalakítás és kódolás
2.2 A számítógép felépítése
3.1 Az operációs rendszer és főbb feladatai
7.1 Kommunikáció az interneten
9.1 Könyvtárak
9.2 Dokumentumtípusok
9.3 Tájékoztató eszközök

#323|We have to go back

2008.  május 17., szombat

...back to the beginnings. A tegnapi bejegyzéssel véget ért a Martons HQ gyönyörű pályafutása, folytatás hamarosan, új keretek között, tiszta lappal. A vátesz-szerepnek vége, viszont demagóg módon sokszínű, tartalmas blogot ígérek mindenkinek, amit öröm lesz szerkeszteni - és remélem majd olvasni is. Indulás nyáron, addig is lezavarom még a maradék érettségiket, oszt SZEVASZ VAN!

       

#322|Apokalipszis előtt

2008.  május 16., péntek

Negyedikes történelemkönyv, utolsó fejezet: globális problémák. Akkor essünk neki, legalább legyen meg egy helyen. Top5, csak nálunk, megagigaexkluzíve. Ezek mellett minden más gond baj mondvacsinált, felfújt, irreleváns, prioritásában tizedrendűnek számít.

1. Demográfiai problémák
A legnagyobb probléma szerény személyem szerint a demográfiai robbanás a Föld egyik felén, míg tragikus népességfogyás a másikon. Az egyiken ún. fejlett a kultúra, a másikon kevésbé. A fejlett kultúrában hódít a szingliség, a karrierépítés, a nőknek és férfiaknak egyaránt nyűg a gyerek, púp a háton. (Németországban már annyira súlyos a helyzet, hogy a gazdaság megbénulna a bevándorló török vendégmunkások nélkül.) A fejletlen kultúrában még létezik hagyomány, szarnak az egészbe bele, és nincs rá jobb szó: tosznak, mint a nyulak. Ha kell, ha nem. Régebben nálunk is így volt: mivel üssük el az időt a hosszú téli estéken? Kézenfekvő a válasz: huncutkodjunk egy kicsit a dunyha alatt, aztán a csibészkedésből még egy fiunk lesz, aki túrja földet, vagy még egy lányunk, aki szintén.


Sex and the City - vajon miért ekkora siker?

Mi lehet a megoldás? Mindenképp ösztönző ereje van a családtámogatási rendszernek, de ez messze nem elég, nem ebben látom a probléma kulcsát. Az - mint általában - a fejekben van. Előbb ott kell rendet tenni. Igenis: ha azt akarjuk, hogy megmaradjon a magyar, sőt, Európa, sőt, a világ fehérbőrű lakossága, akkor népnevelő kampány kell az iskolákban, népszerűsítő dolgok, és szigorú törvények, amik kötelezik az embert gyerekvállalásra. Nem pluszpénz jár érte, hanem az ember szabadlábon maradhat, minden egyéb esetben irány a bíróság. Ez nem csupán arról szól, hogy nemzetek süllyednek el, hanem szociális és gazdasági probléma: ha nincs elég kereső, nincs aki eltartsa a nyugdíjasokat, összeomlik a komplett szociális rendszer, a munkaerőpiac, minden, és a lefelé vezető spirál vége az lesz, hogy 100 év múlva Magyarország hivatalos nyelve a lovári lesz.

Érdekes módon az indiai kisebbség, a cigányok viszont szaporodnak feszt, szóval - bármennyire is kirekesztő a dolog - ezt valahogy meg kéne állítani. Ők azért nevelnek 10 gyereket, mert egész életünkben vígan eléldegélnek a családi pótlékból. Mindenekelőtt nemesfém-monopólium az államé, aztán majd nem viszi el éjjel a vasutat, meg a kábelt. Igaz, nem is lomizza el a rossz mosógépet, de hát Istenem, majd újrahasznosítják, akiknek ez a dolguk. Továbbá: limit 2 gyerek, különben retesz. Radikális, kisebbségellenes, fasiszta, lényegtelen, bélyegezzetek meg akárminek, de be kell látni, erre szükség van. Különben ránőnek a fejünkre. Járt már valaki a Tiszántúl valamelyik 90%-ban brazilok lakta falujában? Vagy éppen Zalában? A Dráva mentén? Nyóckerben? Cudar egy világ van ott, az biztos. Az a 10% magyar nyugdíjas meg mit tud tenni? Semmit. Ez nem kirekesztés vagy fajgyűlölet: ez józan belátás, és - leginkább - színtiszta nemzeti érdek. Szent István meg a népeket befogadó külpolitikája óta ez megy... meddig kell ezt még tűrni?!

Tévedés, nem rühellem őket alapból, vannak rendes romák is, sőt. Nem a külsejükkel van bajom, én se vagyok például egy árja. A viselkedésükkel, a tetteikkel (Szögi Lajos, RIP), az elbaszott szokásaikkal és hagyományaikkal hadakozok én. A kisebbség pofátlanságából van elegem, ahogy ránőnek a többségre, jóformán bűnbandába verődve lopnak ki és vernek meg embereket, rettegni kell az ilyen galeriktől az éjszakai életben, az iskolában, mindenhol. Ne általánosítsunk, mert van rengeteg cifra életű honfitársunk is, szó se róla, de azért... Mindenki szerezzen tapasztalatokat maga, na!

Egy a lényeg: ne legyen velük gond, dolgozzanak, tanuljanak, és ne kelljen az embernek éjjel páncélozott jármű Chuck Norrisszal az anyósülésen, hogy át tudjon haladni a Moszkva téren.

2. Élelmiszer és vízhiány
A második gond szorosan összefügg az elsővel. A fejlődő országok - mint Kína, India - szép lassan elkezdenek fogyasztani. Kell nekik benzin, kaja, víz. Bizony-bizony, élelmiszer és vízhiány elé néz a bolygónk, a Föld ugyanis nem képes eltartani végtelen mennyiségű embert. Persze nekik is joguk van autót venni és grillpartit csapni szép nyári estéken, de gondoljunk bele... Ha mindenki az amerikaiak életszínvonalán élne, 7 Földre lenne szükség az eltartásukhoz! Valahol meg kell húzni a határt, nincs mese, különben ennek háború lesz a vége: nem királykisasszonyokért, földért, olajért... hanem élelemért és vízért.

3. Globális felmelegedés
Megint csak visszautalok a demográfiai robbanásra. Minél több ember van, annál több energiára van szükség, több kocsi kell, ezáltal nemhogy csökkenne, hanem még inkább nő a szennyező gázok kibocsátása. Én szkeptikus vagyok, meg pesszimista is, és a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy ha radikálisan nem változtatunk a dolgokon, akkor pár éven belül mindenki rájöhet arra, hogy az ember végül a saját mocskába fog belefulladni. Tévhit, hogy a globális felmelegedés mindenhol melegedést fog okozni. A sarkoknál lyukadt ki az ózonréteg, ott a legnagyobb a felmelegedés, és ha az elolvad, akkor nemcsak szegény jegesmedvéket és fókákat sajnáljuk, meg az eszkimókat, hanem egyrészt megemelkedik az óceánok vízszintje (szevasz van New Yorknak, Barcelonának, Hollandiának például), de a nagy víztömeg megszünteti a Golf-áramlatot, és Európa északi fele kajakra lefagy, ugyanis eddig az fűtött Angliától kezdve Skandináviáig mindent. A sivatagok még jobban elszáradnak, még kevesebb termőföld és víz lesz, még több állat pusztul ki és lehetne még sorolni...

Jelen pillanatban nem látok közös akaratot ennek megváltoztatására, szóval csúnya idők fognak következni, még valószínűleg a mi életünkben. Addig is ajánlott csekkolni a Kellemetlen igazság c. filmet, ami riogat is kicsit, ezért nem veszik komolyan, pedig 60%-ban igaza van.

4. Gazdasági problémák
Az USA piacát recesszió uralja már jó pár éve. A Szovjetunió megszűnte után a nagy horgászleves túlpartján is véget ért a Kánaán. Eltűnt a nagy ellenség, oda a fegyverpiac, nincsenek állami megrendelések, mi lesz most? Husszein még a kezük alá dolgozott gyorsan egy kuvaiti invázióval, utána meg szépen csináltak maguknak pár balkáni konfliktust, egy Afganisztánt, egy Irakot (bele is tört a bicskájuk), most éppen Irán a következő célpont. A bivalyerős amerikai gazdaság tehát szép lassan összeomlani látszik, de a kulcs nem itt van. Az amerikai átlagpolgár ugyanis jóval nagyobb lábon él, mint azt megengedhetné - tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér. Az amerikai álom ma már illúzió csupán, ugyanis csak hitelekkel tartható fenn, és ez hosszabb távon az egész gazdaságot tönkreteszi.

Ez a gazdasági recesszió az egész világra kihat, de az EU sem jeleskedik éppen. Bőven van még mit fejleszteni az uniós gazdaságpolitikán, és a lisszaboni szerződés elfogadása után végre arról lehet beszélgetni, hogy mit csináljon az Unió, és nem arról, hogy hogyan működjön. Mindeközben persze Kína, India, Mexikó, Brazília gazdasága rendületlenül fejlődik, oda megy a tőke, mivel olcsó, jól képzett a munkaerő, sok az adótámogatás, kiépülőben van az infrastruktúra, és nincsenek megkötések sem, hogy mennyi gázt lehet kiereszteni: a haszonra éhes vállalatok mindenféle környezetvédelmi előírásra fittyet hányva élhetik világukat. Az esőerdők fogynak, a kínaiak szarrá szennyezik az országot (a Jangce folyó sokak szerint már leginkább az alvilági Stixre hasonlít), továbbá mindent elárasztanak olcsó, igénytelen tömegcikkekkel.

Magyarország gazdasági helyzetét had ne elemezzem...

5. Elkészül-e valaha a IV-es metró?
Alighanem ez legyen a legnagyobb problémánk.

De falra hányt borsó ez az egész bejegyzés, semmit sem ér, mindjárt én is beülök a kényelmes kocsiba és ugyanúgy energiát pazarolva égetem a villanyt, bekapcsolva hagyom a számítógépet, ugyanúgy kockásra zabálom magam, mint bárki más. Ha összefognánk, és példát mutatva nem élnénk ilyen hedonistán, semmi sem történne: egyszerűen nem vagyunk elegen hozzá. Csak magunkat fosztanánk meg az élet örömeitől, ha gumókat rágcsálnánk, miközben mások koktélok szürcsölése közben röhögnének a pofánkba. A feladat tehát adott: élvezni az életet, bulizni, b@szni, autózni. Amíg lehet.
 

#321|Éreccségi

2008.  május 8., csütörtök

NOW PLAYING:
Rokker Zsoltti - Karácsony

#320|Reggel húgom...

2008.  április 27., vasárnap

...este dugom - szól az ismert rigmus. Hogy miért mondom ezt? Mert Pokrivtsák Mónikát lekapta a Playboy. Na, nem otthon lefekvés előtt, vagy éppen főzés közben, hanem természetesen modellstudióban, laboratóriumi körülmények közt. Érzésem szerint egy kis (sok!) Photoshop is van a dologban, ugyanis vonakodom elhinni, hogy ez a nő a valóságban is így néz ki. Múltkor legalábbis olyan gebe volt a TV-ben, hogy szinte a ruha tartotta össze. Arca olyan volt, mint a kísértő tésasszonyé - a'la Indul a bakterház. Persze azóta lehet meghízott, meg biztos faszija is van, bár a kettő nem kizáró ellentétpár, sőt.

UPDATE #1: Nem csak én vettem észre a dolgot. Csekkoljátok ezt az oldalt!
UPDATE #2: Ez viszont garantáltan természetes. Nyamm!

NOW PLAYING:
Ballagási nóták - Régi mesékre emlékszel-e még?

#319|Két agancsos kóla közt

2008.  április 19., szombat

Rég jelentkeztem. Bizony, sok a teendő, nyakunkon az érettségi, a ballagás, meg hát élni is kéne a kettő között. Kiélvezni az utolsó perceket. Természetesen figyelemmel követtem a politika eseményeit az utóbbi hetekben is, olvastam Magyar Nemzetet, Indexet, Reakciót, néztem Hír TV-t és Nap-Keltét, és néha vásároltam Népszavát is, csakhogy teljes legyen a kép.

A nagy örvénylő csokiszószból most már lassan kezd kikristályosodni a helyzet kulcsa. Itt bizony kisebbségi kormányzás lesz, népek. Bevállalják. 99,99% valószínűségre mondom, hogy Gyurcsány vezetésével. Azt viszont nem merném megtippelni, hogy az SZDSZ-t ki vezeti a tisztújítása után, még bármi lehet. Én azonban nagykoalíciót javaslok. Bezony ám. Minél előbb. Ha a Fidesz jót akar, bedobja a lehetőséget. Vagy most (esetleg szakértői kormányt), vagy egy esetleges előrehozott választást követően, vagy 2010 után, még akár 2/3-os többséggel a háta mögött is. Hogy ennek mi értelme? Egy esetleges nemzeti egységkormány és népi összefogás, valamint egy őszinte kampány után új társadalmi szerződést, egyezséget lehetne kötni az emberekkel, akik tudomásul veszik és támogatják a konszolidációt, még ha a bőrükre is megy a játék. Viszont a Fidesz a népszerűségvesztést megosztaná a szocialistákkal is, miközben túl nagy kompromisszumokat még se kellene kötnie. Jelenleg viszont még mindig nem szólalnak meg, Varga Mihálynak sincs látszólag gazdaságpolitikai koncepciója, legalábbis konkrét javaslatokkal nem áll elő, lehet Orbán parancsára. Mikor aktivizálja magát a Fidesz? Mégis mi a taktika?!

Közben Kóka a legnagyobb szemtelenséggel szidja azt a politikát, aminek jogilag még mindig aktív részese. Nevetséges, hogy az SZDSZ most le akarja körözni ellenzékiségben a Fideszt, és ott püföli, anyázza Gyurcsányt, ott szól be, ahol csak tud. Minden elképzelhető médiumot megragad a Klubrádiótól kezdve az MTI-n át a parlamenti felszólalásig, hogy lerakja egy új, konstruktív ellenzéki liberális párt alapjait, ami reményei szerint a Fidesz-táborából csábít el szavazókat. Nem csoda, hogy Fletó vörös fejjel rohant ki a plenáris ülésről. Közben felmerült, hogy visszahívják Kunczét, a kiöregedett, ám fanyar humorából jottányit sem vesztett medvét, "az ő konszenzusteremtő személyére" lenne szüksége a pártnak. Fodor azonban akár hosszabb távon a Fidesszel is együtt tudna működni, ha megváltozik ez a populista irányvonal. Lesznek még itt érdekes dolgok.

Nagyjából ennyi a lényeg, továbbiak dióhéjban: a hokisok feljutottak az A-ligába, Szávay talán feléledt, Talmácsinak idén nagyon szarul megy, Gera viszont jól megnyomja a finálét, az ETO remélem megnyeri a bajnokságot, a Fradit meg tényleg megvették az angolok, de bajnok már csak akkor lehet, ha a Szolnoktól meg a Kecskeméttől testületileg levonnak 10 pontot. Azaz enyhén túlozva sehogy. Ja igen, majdnem elfelejtettem. Olvasom ám a Kisalföldben, hogy a Széchenyi Egyetem uszkve 6,5 milliárdos tőkeinjekciót kap, ez kiegészítve az önrésszel 7 milliárd forintot jelent. Mindebből felhúznak két új épületet, a többit kívül-belül felújítják, fejlesztik és bővítik az eszközparkot, valamint a hallgatói kvóta is 800-zal bővül. Európai szintű, "fehérgalléros", regionális, fejlesztési, innovációs és tudásközpontot kívánnak létrehozni, ha bízhatunk a hírekben, akkor már 2010-2011-re készen is lesznek ezzel. Ha az Audi milliárdjait, az eu-s és egyéb pénzeket, a további pályázatokat, valamint Győr elképesztő fejlődését (pl. az EB-pályázat bukásának dacára is épülő új ETO-stadion, tervezett új híd Révfalunál, integrált városfejlesztési stratégia) nézzük, kis szerencsével az országban eddig utolsó előttiként kullogó SZE diplomájának értéke némileg megnövekedik. Egy tudásközponttól azért ennyi elvárható. Ha befektetési oldalról nézzük, talán mégis csak jó helyet jelöltem meg.

NOW PLAYING:
Big R Radio

#318|Conspiracy Theory

2008.  április 3., csütörtök

Nem véletlenül nem írtam rögtön a kormánykoalíció szétbomlása után. Az elmúlt pár napban rengeteg elmélet, hír, alternatíva és forgatókönyv látott napvilágot, meg sem kísérlem összefoglalni a helyzetet. Viszont Yoda mesterrel való töprengéseim során rájöttem, hogy mi okozott zavart az Erőben. Szerintem Gyurcsány és Kóka a népszavazás utáni helyzetet értékelve, nagy brénsztorming után fű alatt megegyeztek arról, hogy a koalíciónak inkább legyen vége, és így mindketten jól járnak. Gondoljunk csak bele: Gyurcsány a keménykedésével a saját táborát kívánta erősíteni, valamint visszacsalogatni pár szocialista szavazót. Tehát próbálta bebiztosítani pozícióit, és így próbált olcsó népszerűséget szerezni magának. Ráadásul immár az SZDSZ nélkül, konstruktívabban lehet kormányozni, már azt leszámítva, hogy kompromisszumok nélkül bár, de érdemes-e egyedül kormányozni, mikor folyton Démosz kardjaként lebeg az ember felett a parlamenti kisebbségi komplexus örök félelme. Kókának meg megint jó a dolog, hiszen a reformer arculatot nem csorbíthatják a felvizezett tb-reform körüli elégedetlenkedések és egyéb megalkuvások, nyugodtan lehet ellenzékben megőrizni a liberálisok erényeit, hovatovább ez az egyetlen lehetőség, hogy mindkét ember és mindkét párt egyszerre maradjon talpon és próbáljon kezdeni valamit magával a következő két évben. A kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Na, most lennék nagyon kíváncsi egy friss közvélemény-kutatásra, hogyan hatottak az utca emberére az elmúlt napok eseményei.

Jelen pillanatban úgy látszik, hogy a koalíciónak vége, színjáték, kutyakomédia ez az egész válság, és kisebbségi MSZP-kormány lesz, előrehozott választásokra viszont nem mostanában kell számítani, ha kell egyáltalán. A kisebbségi MSZP-kormány első próbája a most frissen átalakított tb-törvény lehet, azonban ezt egyelőre senki sem támogatja. És valljuk be, sok értelme nem is lenne, hiszen mitől jobb 7 kisebb egység, mint az egy biztosító? Nem látom benne a rációt. A másik érdekes dolog az lehet, hogy ha ellavíroznak valahogy az év végéig, a költségvetésről akkor is szavazni kell. Na, ott sok minden eldőlhet. Mindeközben úgy tűnik, hogy rettenetes reformokra lenne szükség, még mindig, főleg, hogy az elmúlt két évben sem beszélhettünk túlságosan nagy kiigazításokról. Márpedig egy esetleges ilyen forgatókönyv esetén a reformpolitikát még jobban fellazítanák, miközben a napnál is világosabb: az országnak az tenne jót, ha megcselekednék, amit megkövetel a haza, szarni bele a népszerűségi mutatókba. "Nem lehet mindenáron győzni" - mondta Gyurcsány és igaza volt. Neki kéne állni, gyerekek. A győzelem már úgyis elúszott.

Mindeközben a Fidesz látványosan nem csinál semmit, kínos csöndbe burkolózik, hallgat, figyel, kivár. Nem akar reflektorfénybe kerülni, ugyanakkor Orbán remek stratéga: szemlélődő fölénybe helyezkedve, magát és pártját a koalíciós tusakodás fölé állítva új társadalmi egyezséget, és politikai konszenzust ajánl egy magasabb cél elérése érdekében. Ez még akár népszerű is lehet.

De mondom, én már semmin se lepődök meg. Jelen esetben helyesebb pusztán követni az eseményeket, mint a jövőről gondolkodni.
 

#317|System of a Down

2008.  március 31., hétfő

"Blair-koppintás az egész" - mondta Orbán Gyurcsány beszédére reagálva. Höhö. A Fidesz ezt az oldalát miért nem tudja sohase mutatni? Miért nem lehet az ellenzék kreatív, humoros, ironikus? Persze Bayer Zsolt az Új Többség számára nem olyan szimpatikus arc, bármilyen jópofa is tud lenni.


Ejh, be szép ezt látni...

NOW PLAYING:
System of a Down

#316|Felső becslés

2008.  március 30., vasárnap

Öröm nézni Fletót, ahogy gesztikulál, színészkedik, igét hirdet. Bátran mondhatom, karizmatikus figura, a magyar politikai élet legnagyobb egyénisége. Most éppen többfrontos háborút nyitott, már mindenkivel konfrontációba lép, aki él és mozog. Szapulta sajátjait, keresztes hadjáratot hirdetett a populizmus ellen, leoltotta a koalíciós társat, és szokásához híven nem maradhatott ki az orbánozás sem. Fletó ezúttal azonban önkritikát is gyakorolt. Nekem nagyon tetszett a beszéd, kár, hogy az MSZP-t ő már nem tudja megmenteni. Igaz, az országot se, de még próbálkozik. Tényleg nem kell mindenáron győzni, viszont mindenáron rendbe kell rakni "ezt a kurva országot". Ennek örülnénk a legjobban: amennyire tudják, helyrehozzák, amit elkúrtak, aztán átadják a marsallbotot az ellenzéknek. Egy felelős demokrata ezt tenné. És mivel Gyurcsánynak már láthatólag nincs vesztenivalója, talán belátta a helyzet kilátástalanságát, és már a Déli Áramlat felügyelő bizottságának elnöki posztjára készülvén mondta el tegnapi zseniális beszédét.


Gyurcsány a pódiumon. Már igazán kérhetne koronát a pápától

Persze rengeteg forgatókönyv létezik. Van olyan, miszerint Gyurcsány lemond júniusban, de ez a legkevésbé valószínűbb. Mások szerint 2009 januárjában, a tisztújító kongresszuson válnak meg Fletótól, de miniszterelnök az maradna, közben felépítenék az új jelölt imidzsét. Arra azonban senki sem merne nagyobb összegben fogadni, hogy az ország Ferije kihúzza 2010-ig. Pedig ilyen szinten karizmatikus vezéregyéniséget az MSZP jelenleg nem tudna helyettesíteni. Szili Katalin? Szekeres Imre? Kiss Péter? Simor András? Ugyan már! Az SZDSZ is belekavarhat a levesbe. Jelen pillanatban úgy tűnik, a szocik igyekeznek megelőzni egy újabb népszavazást, és a magántőke kikerül a tb-törvényből. Most már azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy az SZDSZ-t úgy kipenderítik a koalícióból, mint macskát szarni. Ráadásul még ott is kétesélyes a dolog, hiszen nem lehet tudni, hogy Kóka marad az elnök, esetleg Fodornak sikerül megkaparintani a pozíciót, és mi lesz az SZDSZ sorsa, lesz-e teljes arculatváltás, megszűnik-e a párt jelenlegi formájában, lesz-e zöld párt, vagy új liberális párt. Ez még a jövő zenéje. Történelmi napokat élünk, a magyar politikai élet fortyog, átalakul, egy hatalmas amorf alakzat az egész.


Gyurcsány nagy túlélő, mi bízunk benne

Ezen koalíciós válság közepette a Fidesz 20 gyertyát fújhatott el születésnapi tortáján. És itt érdemes arról beszélni, hogy a Fidesz mögötti Új Többség csak optikai csalódás, illúzió. Ez a több mint 3 milliós tábor rendkívül instabil, mert nem a Fidesz mellett, hanem Gyurcsány ellenében szerveződött, az MSZP iránti gyűlölet és csalódottság kovácsolta egybe, hovatovább amilyen könnyen jött, olyan könnyen le is olvadhat. Orbánék történelmi felelőssége tehát, hogy ezt a támogatottságot parlamenti székekre konvertálják át, egy 2/3-os többségre, ahol kezdődhet végre egy nyugodt kormányzó munka, az ország felzárkózhat.


Nem győzünk rácsodálkozni, Orbán milyen sukár gyerek volt

Persze önbecsapás lenne azt állítani, hogy a Fidesz maga a megváltás, egy csapásra tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz Magyarország. A népszavazás színtiszta populizmus volt, a magyar ember nem szeret fizetni és Orbán ezt használta fel tömegpusztító fegyverként. Bevált. Egy választási kampánynak őszintének kell lennie, nem szabad a Fidesz hitelességével játszani, hogy demagóg és populista módon ígérünk mindent, aztán helyette megszorítás lesz. Legyen itt akármilyen csudajó járulékcsökkentés, meg alulról jött reform, a konszolidáció megszorítások nélkül nem fog menni. A plebejus politika elég lehet a választások megnyeréséhez, de az ország kormányzásához semmiképp. Újabb fordulatot végrehajtva, a Fidesznek politikai irányváltás során át kéne térnie a nemzeti liberalizmusra. Ha az SZDSZ kiesik a palettáról (márpedig nagy valószínűséggel a Kóka vezette liberálisok a Recycle Bin mélyén végzik), akkor erre még igény is lesz. Mert azért valljuk be, 40 év szocializmus és az MSZP intézkedései (13. havi nyugdíj, magas szociális juttatások) után nem igazán akarunk hozzászokni ahhoz, hogy a szolgáltatásokért fizetni kell. Igaza van ebben a közgazdászoknak, ez mindenhol így megy. A Fidesz feladata, hogy az Új Többséggel ezt elfogadtassa és biztos támogatottsággal új alkotmányt, valódi, átfogó szerkezeti reformokat hajtson végre, és ismét növekedési pályára állítsa az országot.

NOW PLAYING:
Europe - Carrie

#315|Istenem, tartsd meg Fletót!

2008.  március 27., csütörtök

Kitartás, Feri, öreg cimborám, kitartás. Még legalább 2010-ig.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy legkésőbb 2009-ben miniszterelnököt és/vagy pártelnököt cserél az MSZP. Érdekes harc lesz, persze, Gyurcsány a végsőkig küzdeni fog, mi meg majd élvezzük a showt. De kíváncsi vagyok, hogy van-e a Fidesznek forgatókönyve arra, hogy mi lenne az Új Többséggel, ha Fletót leváltanák? Mert érzésem szerint az emberek az MSZP politikáját Gyurcsányhoz kötik, ez egy "one-man show", ahogy a szocialisták vezérkara is fogalmozott, így a Gyurcsány ellenében összekovácsolódott szittya förgeteg hamar leolvadhat, bezony ám. Persze még így is jó esély van a győzelemre 2010-ben, de - paradox módon - maga Fletó személye a garancia a Fidesz választási sikerére. Mert gondoljunk csak bele, mi lenne, ha Szili Katalin kiállna a nép elé, és elsírná, hogy itt volt ez a csúnya Gyurcsány, aki lopott, csalt, hazudott, ő volt az, aki kib*szott veletek, de az MSZP erre rájött, és kivetette magából az idegen organizmust. Elkezdődne az osztogatás (kérdés, mit szólnának ehhez a mostanában felhorkanó, és Gyurcsány mögül látványosan kiálló liberális közgazdászok), és a lemorzsolódott szavazók szépen visszatalálnának a szocialistákhoz. Ebben az esetben csak akkor lenne esélye a Fidesznek, ha Orbán helyett Kósát állítaná csatasorba. Ezért nem győzöm én hangsúlyozni, hogy nem kell előre inni a medve bőrére, láttam én már karón varjút. Just relax.

NOW PLAYING:
Art Company - Suzanna

#314|Adrift

2008.  március 26., szerda

Egyre nagyobb hullámokat ver a Vocational Academy vitnyédi afférja, már a sokadik országos médiumban hallom vissza az esetet. Annak apropóján, hogy történetesen Vitnyéd 5 percnyi autóútra van szűkebb pátriárkámtól, valamint pár ott élő osztálytársam révén talán kicsit jobban átérzem a helyzet súlyát, úgy gondoltam, hogy egy bejegyzést mindenképpen megér a dolog. Nos, kezdjünk is bele!

A falu hosszabb távú életbiztosítása három nagy pilléren nyugszik: a templomon, az iskolán és a kocsmán (utóbbihoz a helyi szinten űzött foci vagy bármi egyéb tömegsport ízlés szerint behelyettesíthető). Ha valamelyik hiányzik, a falu önkéntelenül is (belső) rothadásnak, hanyatlásnak indul, aminek vége a 60 év fölötti átlagéletkor, a cigányság elszaporodása, valamint az általános szegénység lesz. Vitnyéd azonban abban az irigylésre méltó helyzetben van, hogy a 85-ös főút mellett fekszik (egész konkrétan átszeli a falut), ezzel bekapcsolva azt az ország vérkeringésébe. Jelentős előny továbbá Kapuvár közelsége, a város vonzáskörzetében ellubickolva stabilan és szépen tud fejlődni a község. Csak összehasonlításképp: hasonló nagyságú és lélekszámú településeken Észak-Magyarországon vagy Baranyában a cigányság aránya 90%, elharapódzik a bűnözés, farkastörvények uralkodnak. Más világ az.

Mégis, ha egy falut megfosztanak iskolájától, óvodájától, valójában ütőerét vágják át. Az az utolsó koporsószeg, ahogy szokás mondani. Ritka az olyan kistelepülés, ami meg tudja tartani manapság iskoláját, óvodáját. Ezen a ponton jön a képbe a Vocational Academy (VA), egy profitérdekelt, magánkézben lévő alapítvány. Megmentőként érkezett, felkarolta a vitnyédi oktatást, szerződésben vállalta ez irányú kötelezettségeit. De nem egyedi esetről van szó: szerte az országban házaltak a VA emberei szerencsétlen sorsú kisközségekben, aminek eredménye az lett, hogy az utolsó szalmaszálba kapaszkodó polgármesterek és kétségbeesett iskolaigazgatók annak ellenére kötöttek velük szerződést, hogy a napnál is világosabb: a szervezet a szcientológiai egyház holdudvarába tartozik, és mint ilyen, határozottan veszélyes az ifjú generációkra nézve. (A szcientológiáról még nyáron volt szerencsém írni, tessék visszakeresni.)

Minden rendben is ment pár évig. Csakhogy a VA túlnőtte magát, nem volt felkészülve arra, hogy ilyen sok intézményt kell majd üzemeltetnie, hovatovább képtelen volt fizetni a pedagógusok, óvónők bérét. A következő lépés a számukra kevésbé fontos intézmények felszámolása lesz. Jöttek, láttak, mentek, és utánuk nem marad más, csak az enyészet. Be kell tehát látni: az iskolák magánkézbe adása hosszú távon nem jó biznisz, de hát ha egyszer nem marad más lehetőség... A szegény ember még mindig vízzel főz.

NOW PLAYING:
Bryan Adams - All For Love

#313|Syntax Error

2008.  március 25., kedd

...márpedig az ország nagy szarban van, és az örvénylő csokiszószból úgy tűnik, a jelenlegi reformpolitika nem jelent(ett) kiutat. Persze a problémákat könnyen vissza lehet vezetni a kádári gulyáskommunizmusig, de nem kell olyan messze mennünk, elég csak a rendszerváltás utáni állapotokra gondolni, amikor is habzó szájjal privatizáltunk mindent, amit lehet, közben egyesek meg széthordták az országot. Aztán volt egy kijózanító Bokros-csomag, majd egy Orbán-kormány annak minden pozitív és negatív oldalával, végül jött az immár 6 éve regnáló koalíció, a többit meg úgyis ismerjük. Én már ezeken a hasábokon is sokszor leírtam már ezt, úgyhogy nem is érdemes belemenni.

A helyzet 2006 őszére tarthatatlanná vált, Gyurcsány kénytelen-kelletlen mégis belevágott a reformokba. Alapvetően megszorítások következtek, költségracionalizálás, meg némi neoliberális maszlag, hogy az fizessen, aki igénybe veszi a szolgáltatást, lásd tandíj, napidíj, vizitdíj, amit most sikeresen eltöröltünk. Pedig nagy szükség lenne rájuk. A privatizáció is elérte a határokat, a nemzeti vagyon utolsó darabjait most verjük nagydobra: MVM, Szerencsejáték Zrt. illetve már - még nem lefutott meccs - az OEP-kassza is... Bár némi sikert lehetett érzékelni, ez önmagában még nem oldotta meg a gondokat. A jegybankelnök például 2000-2500 milliárdos megszorítást javasol legalább, szerinte túl nagyok a szociális kiadások, túl sok a nyugdíj (hehe), valamint rengeteg pénzt költünk feleslegesen a területi és helyi közigazgatásra. Követelése jogos, aki már játszott stratégiai játékkal, az tudja: ha szarban vannak az ország pénzügyei, akkor mindent egy lapra teszek fel, és 19-re lapot húzok: első lépésben rendezem a helyzetet, utána már megindulhat a felemelkedés. Ezt is csak böcsülettel érdemes csinálni.

Gyurcsány azonban a további csomagok helyett inkább engedni akar a présen. Járulékcsökkentés, adócsomag, hasonlók. Most, hogy eltörölték a vizitdíjat, a tandíjat és a napidíjat, valamint elképzelhető, hogy hasonló sorsra jut a tb-törvény is, az egyértelműen Gyurcsány-féle reformpolitika csődjét jelentené. Ez látszik a külföldi hitelminősítő intézetek lealacsonyító osztályzatain is, csökkenőben tehát az eddig sem túl nagy befektetői bizalom. Hát ha még jön a választások előtti szokásos szocialista osztogatás, akkor aztán tényleg semmi értelme nem volt az utóbbi 2 évnek, hiszen egyet léptünk előre, kettőt meg hátra. Azt már tudjuk, hogy Fletó nem valószínű, hogy kihúzza 2010-ig (bár én titkon remélem azért), de hogy aki utána jön, az mihez fog kezdeni a gazdasággal, egyelőre rejtély.

Simor András tehát egyértelműen a kiadások drasztikus lefaragásában látja a megoldást, ezzel szemben a Fidesz évek óta az adó és járulékcsökkentést, azaz - bár irracionálisnak tűnhet - a bevételek csökkentését tartja célravezetőnek. Ugyanis reményeik szerint ezzel elindítanának egy gazdaságélénkítő folyamatot, ami hamar elvezetne a bevételek növekedéséig, hovatovább a magyar gazdaság fejlődéséig. Sokan mégis támadják ezt az elképzelést, miszerint egy ilyen lépés két perc alatt csődbe vinné a magyar államot annak rendje és módja szerint. Mivel én nem vagyok közgazdász, nem értek hozzá, annyit azonban tudok: egy esetleges Fidesz-kormánynak 2010-től óhatatlanul is muszáj lenne belekezdenie a nem túl népszerű intézkedésekbe. Az ugyanis demagógia, hogy megszorítások nélkül helyre lehet tenni a dolgokat ebben a kurva országban. A hárommilliós tábor egyben tartása tehát kivitelezhetetlen feladat, ugyanakkor egy alkotmányos többség sokáig bebetonozhatná a Fideszt a Parlamentbe, aztán elkezdődhetne végre a konszolidáció, nyugodt körülmények között kormányozva. Úgy, ahogy kell.

NOW PLAYING:
Pendulum - Tarantula

#312|All the best cowboys have daddy issues

2008.  március 22., szombat

Nemrég a kötelező természettudományos érettségiről szólt a fáma, most meg a felvételi rendszert érhetik változások. Be akarják vezetni ugyanis a kötelező emelt szintű érettségit legalább 2 szaktantárgyból, attól függően, ki hova jelentkezik. Egyrészt örülök, hogy ez engem már nem fog érinteni, másrészt meg teljesen helyénvaló a dolog. Tényleg minden lump köcsögöt vegyünk fel mérnök infóra? Tényleg kapjon pluszpontot az, aki gépészmérnöki szakra emelt magyar érettségivel jelentkezik? Hát lófaszt, gyerekek. Ha minőségi felsőoktatást akarunk, akkor az ilyen elemeket sürgősen ki kell szórni onnan. Abszolút egyetértek tehát a döntéssel, bár még kétséges, hogy bevezetik-e, ugyanis erős SZDSZ-es ellenállásba ütközik, főleg Magyar Bálint szívja a fogát rendesen. De hát őt meg ki nem szarja le, elég volt már az ámokfutásából.

NOW PLAYING:
Kovbojok - Télapó

#311|3, 2, 1... GONG!

2008.  március 21., péntek

Többé nem érvényes - legalábbis nem teljesen - Fricz Tamás azon örökzöld megállapítása, hogy Magyarország egy következmények nélküli ország. Láthatjuk: recseg, ropog a koalíció, az SZDSZ-ben és az MSZP-ben is felerősödtek a lázadó hangok, az értelmiségi holdudvar is megfogalmazza kritikáit, ismét felmelegedett az egészségbiztosítási pite, közben a gazdaság romokban hever, a reformok lendülete megtört, a már saját hívei előtt is hiteltelen Fletó a zimankós orosz jégmezőkre készül, Orbán meg elégedetten dörzsölheti a tenyerét: gyerekek, nekem csak hátra kell dőlnöm, ezek kicsinálják egymást! No, azért nem eszik olyan forrón a kását.

Ha Kóka marad, akkor 2010-től az SZDSZ tényleg csak turistakártyával mehet be a Parlamentbe

A koalícióban az a legszebb dolog, hogy van benne egy koalíciós partner is. Hiába lenne tökös gyerek az egyik, a másik kötélen rángatja, mert kilépéssel fenyeget. Én még mindig amondó vagyok, hogy egy esetleges tb-népszavazás inkább a Fidesznek lenne nagyobb kudarc, mint a kormánypártoknak, ennek ellenére a szocialisták mégis félnek tőle, mint a tűztől. Ebből látszik, hogy levonták a népszavazás következtetéseit, és tervezgetik, hogy a magántőkét kiírják a rendszerből. Csakhogy Kóka megálljt parancsol, minden marad a régiben, a reformok szépen csordogálnak a maguk útján tovább. Jóslat: Gyurcsány átvészeli a válságot, de Nostredamusba oltott Michael Moore legyen a talpán, aki nagyobb összegeket tenne rá, hogy Kóka marad az SZDSZ élén. The show must go on. Itt lehet tájékozódni: 1, 2, 3, 4.

Fodornak túl kényelmes a bársonyszék, még építgeti a zöld image-t

Akkor szép az élet, ha zajlik.

Napifaszink, Horn "¶csázós" Gábor a legnagyobb káosz közepette szabadságra ment

NOW PLAYING:
Aerosmith - Remember (Walking In The Sand)

#310|Lost Highway

2008.  március 18., kedd

(...) A magam részéről én úgy gondolom: a Fidesz 1998-as hatalomra kerülése, majd a hatalom elvesztése óta "gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással" sokszor és sokat hibázott, sohasem jutott ideje rá, hogy feloldozást kérve kimondja: "én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem..." Pedig valószínűleg erre kötelezte volna bizonyos - nehezen begyakorolható - keresztényi alázat. Időnként mindenképpen beleesett a két "főbűnbe", a kevélységbe és lustaságba, mondhatni, ellenzékiként gyengébbnek bizonyult, mint kormányon. Elveszítette dinamizmusát, értelmiségi holdudvarának egy részét, s különösen 2006-os kampányával a hitelességét is kockára tette. Mindezt abban a reményben mondom, hogy az erős elbírja a méltányos kritikát. A párt elitje beszűkült. Vezető testületeiben nem tűntek fel új, fiatal, karizmatikus személyiségek, így frissessége, innovációs képessége, amely feltörésének idején egyik alapismérve volt, megkopott, tevékenységében, kommunikációjában tért nyert a rutin. Évek óta túl sok és nagy teher volt egyetlen személyen, Orbán Viktoron, aki közel húsz esztendeje céltáblája a posztkommunista, álliberális sajtónak, miközben mindvégig bizonyítási és győzelmi kényszer alatt állt. Navracsics Tibor talán az egyetlen új lelemény. Itt az ideje bevonni a magas szintű pártpolitikába a "Fidesz-korú" harmincöt év alatti tehetséges, képzett, művelt fiatalokat. Bizonyos, hogy 2002-ben és 2006-ban is fogyatékos volt a polgári szövetség kampánystratégiája és PR-tevékenysége. A lefékeződött párt a parlamentben képtelen volt okos, szellemes, hatásosan rokonszenves debattereket felvonultatni. Szavazatszerző képessége nem terjedt ki a bizonytalanokra. Kongresszusait, kampányait - éppen a kevélység miatt - gyakran népszerűségvesztés követte.

A népszavazási győzelem s a szocialisták továbbiakra is előrevetülő kudarcának ténye most lehetőséget adott a népesség eddig el nem ért rétegeivel való új szövetségre. Ismét remény nyílt az eddig reflexből ellenséges sajtó tisztessége maradékának felébresztésére, a liberális értelmiség egy részének megnyerésére vagy legalábbis semlegesítésére. Ideje felvázolni és kiteljesíteni azt a víziót, amely anyagi, politikai, ideológiai és kulturális értelemben pozitív és lehetséges képet ad Magyarország jövőjéről.

A Fidesznek tudomásul kell vennie, hogy minden eddiginél nehezebb feladat és súlyosabb felelősség vár rá. A polgári szövetségnek kötelessége megtalálni az immár egyetlen, nagyon szűk, járható utat, s bizonyítani, hogy a jövő valóban elkezdődött. Mindehhez tisztesség, ész, önzetlenség, elszántság és kemény munka kell. Most dől el, hogy a Fideszben van-e elegendő erő és judícium, hogy az „új többségre” támaszkodva kivezesse az országot abból a torz és méltatlan helyzetből, ahová a baloldal sodorta. Hogy ellenzékben kell-e és lehetséges-e a jövő alapját lerakni, én nem tudom…

Kristóf Attila, Magyar Nemzet (2008.03.18.)

#309|Népszavazási afterparty '08

2008.  március 16., vasárnap

Tegyük túl magunkat a nemzeti ünnepeket immár szokásosan kísérő molotov-koktélokon, felburogatott kukákon és a napi betevő Budaházy-adagunkon, és nézzük is meg gyorsan, miféle finom szónoklatokat lehetett hallani a nemzet nagyjaitól. Kezdeném is rögtön a Fidesz nagygyűlésével, azon belül is Kósa Lajossal. Emberünk pazar volt, humoros, kreatív, ötletes, lendületes, dinamikus, fiatalos, magávalragadó. Nekem legalábbis maga volt a retorikai orgazmus, de hát ezt el is várom egy leendő miniszterelnök-aspiránstól... Ilyen ember kell a jobboldalnak. Egy karizmatikus vezéregyéniség. Orbán mellett vagy helyett - az tökmindegy. Valahogy meg kéne oldani, hogy Kósa legyen a jelölt. Orbán is tudja, hogy személyét már nem lehet eladni, ezért a 3 milliós tábornak friss arcra van szüksége, ami még viszonylag fehér folt, szűz terület ballib sajtó előtt. A kérdés csak az, hogy mit szólna ehhez a Fidesz törzssszavazói bázisa. Valószínűleg belátnák, hogy csak így jöhet össze a választási győzelem, Orbán meg maradna pártelnök.

Azonban amit Kósa megengedhet magának jelenlegi alelnökként, azt Orbán nem engedheti meg pártelnöki minőségében. Neki most az a feladata, hogy összekovácsolja, egybentartsa ezt a hatalmas embermasszát, ami a népszavazáson létrejött. Az új többséget. Beszéde ebből a szempontból alapvető jelentőségű, iránymutató jellegű volt, bár a konkrét lépéseket még mindig hiányoltam belőle. Nem lehet elvárni tőle, hogy hozza a szokásos stílusát: kiöregedett, pocakos, megfáradt Viktor ez már, beleőszült a folyamatos lejárató hadjáratokba és küzdelmekbe, de azért tartja a frontot. Politikai imidzse képtelen a megújhodásra és ezzel ő is tisztában van. Viszont akkora hatalom (befolyás) összpontosul a kezében, olyan szintű tapasztalatai vannak, hogy már puszta politikai jelenléte is fáj a másik oldalnak.

Annak a másik oldalnak, akinek vezére elképesztően gyenge beszédet mondott március 15-én. 10 percig se tartott, mint egy gyors numera az ágyban. Nem ezt szoktuk meg tőled, Feri.

NOW PLAYING:
Cozombolis - A zenétől felforr a vérem

#308|Szabadság, szerelem

2008.  március 15., szombat

Hehe, be szép is volt egy évvel ezelőtt. Rég volt, tán igaz sem volt. Szerelmes voltam, DE nem szabad. Most szabad vagyok, ÉS nem szerelmes. Melyik a jobb?

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

Én bezzeg hallgattam Petőfire és föláldoztam - az életet. Nekem március 15-e az önbecsapás napja.

NOW PLAYING:
Lord - Álmaim asszonya

#307|And the winner is: Hungary

2008.  március 14., péntek

A sokak által össznépi bohóckodásnak csúfolt népszavazás utáni pezsgőszagú örömmámor, vereségmagyarázó haditanács illetve a mostanra már politikai szállóigévé lett ¶csázás után kijózanodva, az első hullámok levonulása után, még csak most jutottam el oda (és igazából csak most láttam értelmét), hogy tiszta fejjel, a következményeket nagyjából ismerve értékeljük a március 9-e utáni helyzetet.

Kezdjük rögtön a számokkal. Kérdésenként jóval több mint 3 millió ember szavazott igennel, a részvétel pedig meghaladta az 50%-ot, ez pedig még a legjobb KISZ-es ivócimborák és sörbarátok között is totális MSZP vereséget jelent. Akárhogyis nézzük. Igazából azonban a meglepően magas részvételi arány volt az, ami a legnagyobb ütést vitte be a kormánykoalíció számára, a többi már csak az előre megjósolható hidegzuhany volt. A pontot az i-re Horn Gábor tette fel, aki Fletó kivetítően csekkolt néphez intézett szónoklatát imigyen kommentálta: "Nem azt mondták Feri, hanem azt, hogy menj a ¶csába! Valljuk be!" Hát igen, borban az igazság, szokták volt mondani. A kegyelemdöfés azonban egyelőre elmaradt, azonban a március 15-ei ünnep jó kis esemény utáni tablettának ígérkezik, kíváncsian várjuk, mivel rukkolnak elő beszédeikben Orbánék, valamint ezúttal mivel sokkolja a nagyérdeműt nagy nemzeti gondolkodónk a Művészetek Palotájában.

Térjünk ki egy kicsit erre a Horn-ügyre, olyan szép és szórakoztató pikantériája ennek az egésznek, ugyanakkor a legjobban kifejezi a nép óhaját
. Nekem tetszett, szerintem jópofa volt. Őszinte, lendületes. Pont olyan, mint Gyurcsány Őszödön.
Horn másnap már elnézést kért mindenkitől, akit megbántott (én nem veszem magamra ezt az inget, felőlem egész rojtosra káromkodhatja a száját, nem zavar), de az MSZP-frakció már nem nyelte le ilyen egyszerűen a békát. Ugyanis a Hír TV szemtelen kamerása azt is megörökítette, ahogy Horn ironikus jelzőkkel illette a szocialista vezér mögött felálló MSZP-s nagyágyúkat, amiért igencsak megorroltak Gáborunkra. Ritka az olyan pillanat, amikor egyetértek valamilyen SZDSZ-es politikussal, de ez esetben ritka kivételt kellett tennem, szinte ittam Horn szavait. "Horn Gábor remek szívességet tett vulgarizmusával, mert az MSZP-frakció, ahelyett, hogy Gyurcsányt ütné a hárommillió igen szavazat miatt, az SZDSZ-es államtitkáron van teljesen kibukva. Forrásaink szerint a szocialisták frakcióülésén sokan azt szeretnék, hogy Horn magától mondjon le koordinációs államtitkári posztjáról, vagy ha ezt nem teszi meg, akkor mondassák le." - írja az Index. Jól kitapintható koalíciós feszültséget gerjesztett tehát ez a ritka kínos ügy, a szocik egy része Horn fejét követeli, de egyrészt ő nem fog lemondani (kár is lenne, nem hallanánk több aranyköpést), másrészt Gyurcsány nem fogja kidobni az utcára, mint macskát szarni, mert úgy kell neki az SZDSZ támogatónak, mint presszós kurvának a törzsvendég. Egyelőre tehát minden marad a régiben.

A választások estéjén szerintem Fletó elhibázott stratégiát választott: olyan beszédet mondott, amivel az igenre szavazó tömegeket még inkább maga ellen hangolta. Pusztán ingyenélőnek kikiáltani 3 millió embert nem egy politikai életbiztosítás, szvsz. Egyébként sem olyan biztos, hogy mindenki a pénztárcája alapján szavazott, hiszen sok olyan embert ment el, aki némileg egyet is értett ezekkel a díjakkal, de csakazértis igenre szavazott, hogy még jobban megrakja fával Fletó képzeletbeli máglyáját. Csak úgy passzióból, emóból, divatból. Én is ezek közé tartoztam, bevallom töredelmesen. Utólag már tudom, hogy helyesen döntöttem, de minderről később.

A másik oldalt tekintve Orbán is meglehetősen vérszegény, amolyan se íze, se bűze szónoklatott tartott, viszont sikeresen egybekovácsolta a győztesek táborát, valamint kategorikusan kifejtette, hogy mi a teendő. Persze koránt sem volt könnyű helyzetben a Kubatov Gábor vezette kampányteam, hiszen a nem várt arányú győzelem után csapdába került a Fidesz: adott a meglehetősen gyenge lábakon álló, populizmussal összeharácsolt új többség, de meg is kéne ezt tartani még vagy két évig. Valljuk be, nem egyszerű feladat, törhetik is a fejüket a stratégák meg a kreatívok. Gyöngyöző homlokkal, a pezsgőt remegő kezekkel locsolva (ahogy ezt én korábban is megjósoltam) végül úgy döntött a vezetőség, hogy a mieink úgyis ide szavaznak majd, viszont nekünk a jövőre is gondolni kell, úgyhogy inkább ne ostromoljuk meg a Parlamentet, hanem be easy. Folytatódik tehát a Fidesz langyos kommunikációja, amit én személy szerint szeretek, talán egyszer megérjük azt is, hogy Orbán többet szerepel majd, a frakció nem játszik sértődött kisgyereket, mikor Gyurcsány beszél a Parlamentben, talán visszamennek a Nap-keltébe is végre ezek az áldott jó emberek. Mármint Orbán és népi zenekara.

Ennyit az értékelésről, nézzük a következményeket. Mert voltak. Gyurcsány helyzete megrendült, bár ügyesebb gyerek ő ahhoz, hogy olyan egyszerűen kipenderítsék: alaposan bebetonozta magát. Komoly esély eltávolítására csak az EP-választások után van. Bár a Magyar Nemzet hajlamos felnagyítani az apró dolgokat, is igencsak szeretné az emberek szájába adni, hogy recseg-ropog a koalíció, azonban az MSZP összezárta a sorokat miniszterelnöke mögött, látszólag teljes a nyugalom. Kérdés, hogy a felszín alatt mit rejt a mély. Nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy a párt mögött álló csoportok változást akarnak, de Fletó egyelőre nem hagyja magát. Olyan erőket kíván megzabolázni, amik még nála is felettébb állnak. Tény, hogy semmi egetrengető nem történt, de az első téglát kirúgta a falból Orbán ezzel a népszavazással. Önámítás volt tehát azt mondani, hogy a referendumnak nem lesz politikai következménye. Lófaszt.

Gyurcsány a választások estéjén kijelentette, hogy a kormánynak sem módjában, sem szándékában nem áll az elveszett forrásokat pótolni. Csakhogy Horváth Ágnes ennek ellenére pótolni kívánja a kieső bevételeket, jövő héten a szakmai szervezetekkel tanácskozik. A Fidesz is  benyújtotta javaslatait, minek értelmében a marketingköltségekből faragnának le, valamint a Szerencsejáték Zrt. adóbevételét fordítanák az egészségügyre. Most meg már olyanokról olvasni, hogy akár 200 milliárd forint is van pótlásra, csak jó helyen kell keresni. Mindent összegezve tehát úgy néz ki, hogy lenne más módszer, lenne más forrás is az egészségügy megreformálására, nem csak a sarcolás.

Tekintsünk ki a jövőbe is picit. Mindenekelőtt várjuk meg, mi lesz március 15-én, aztán utána lehet latolgatni. Mégis, az a valószínű, hogy a Fidesz ismét megpróbálja eltörölni a több-biztosítós rendszert egy javaslattal, amit majd hosszas vizsgálódás után nem fogad el a koalíció, így Orbánék teljes mellszélességgel kiállnak majd az Albert házaspár kezdeményezése mellett. Ami azt jelenti, hogy ősszel ismét népszavazunk, ezúttal a társadalombiztosításról. Orbán is tudja, ez rossz ötlet. Rossz, hiszen az más kérdés, nem zsebre megy (illetve a fenéket nem, csak nem lehet közvetlenül érzékelni), a politikusok egy része sem érti, nemhogy a pórnép, valamint közel sem biztos, hogy a nép még egyszer ilyen nagy számban támogat majd egy referendumot. A népszavazás egyszer bejött, de badarság lenne állandóan elsütni. Ezzel hosszabb távon nevetségessé tesszük az egészet, nem mintha eddig nem lett volna közröhej tárgya. A népszavazás olyan mint a bumeráng, kétélű fegyver: amilyen erősen odacsap, vissza is vághat, és az nagyon szokott fájni. Főleg, ha a Fidesznek majd csalódnia kell és esetleg mindenki szarik majd az egész bele jól, eredménytelen lesz az egész. Nem kéne kísérteni a sorsot. Érzik ezt a Fidesznél is, nem akarnak belefutni egy nagy pofonba, nem akarnak egy hatalmas öngólt lőni. Persze ki tudja, ez csak az én véleményem.

Ha már a jövőnél tartunk, apropó. A Fidesz szlogenje az volt, hogy a jövő igennel kezdődik. Tessék, az első lépést megtettük a lenini úton. De hol a második? Nem látom a koncepciót, a tervet. Orbán ezzel adós maradt vasárnap este. Persze tudom én, honnan fúj a büdös, improvizált csak, rutinból, zsigerből mondta el a beszédet, spontán. Remélem, március 15-e után e tekintetben is tájékozottabbak leszünk majd.

NOW PLAYING:
Delta - Jégszív

#306|Szenzáció!

2008.  március 10., hétfő

Rohadjak meg, Bánó András amolyan mellékesként színészkedik is. Főleg most, hogy kitették szűrét a Nap-Keltéből, sorozatokkal vigasztalja magát. Itt a bizonyíték.

NOW PLAYING:
Kerozin - Megamix

#305|Nincs kanál

2008.  március 9., vasárnap

Az eredményeket még nem tudjuk, javában zajlik még a voksolás, a nekem járó pénzt már átvettem. :P Mindenesetre a hét hírei kampánycsendtől itt állnak továbbra is Aprólékok rovatunk aktuális számában.

  • No, kis utózöngék a múlt heti Déli Áramlat-ügy után. A múltkor leírtakat továbbra is fenntartom, Tóta W. írása zseniális, a benne leírtakat jómagam is osztom.

  • Senkit se tévesszen meg Gyurcsány azzal, hogy beharangozza az Új Tudás programot, meg egyebeket... Elterelő hadművelet az egész, gumicsont. Egyébként is, emlékeztek még, amikor levuduzta a Fidesz járulékcsökkentő gazdaságpolitikáját? Ennyire kell komolyan venni, ha Fletó programot hirdet. A lenti videót tessék nézni. (Ígérem, egyszer ha nagyon ráérek, csinálok egy best of Gyurcsány's spícsiz videót, kiadom DVD-n, full extrásan, és nyugdíjba vonulok.)

  • A Parlament oktatási bizottsága egyöntetűen elfogadta az egyébként MTA-elnökaspiráns Pálinkás József javaslatát, hogy legyen természettudományos érettségi, azaz kötelező legyen érettségizni legalább egy természettudományos tárgyból, például biológiából, fizikából vagy kémiából, a műszaki vonulatot erősítendő, ugyanis ilyen szakemberekre van szükség. Muhaha, rám ez már nem fog vonatkozni.

  • Véget ért a CEBIT. Összességében szar volt állítólag.

  • Néztem Subbát is, és hát szerelem volt első látásra.

Ezúttal ennyi, a Subbás dolgot meg legközelebb még kivesézem. Ja, és hamarosan jövünk a népszavazás utáni helyzetértékeléssel, valamint dacolva az elsöprő népharaggal liveblogging nem lesz.

NOW PLAYING:
The Kooks - Naive

#304|Az népszavazásrul, utoljára

2008.  március 7., péntek

Mivel holnaptól kampánycsend, ezért úgy gondoltam, talán ideje lenne már írni valami összegzést a népszavazás előtt. Egyébként is, a szerkesztőségnek is színt kell vallani egyszer, letenni a garast valamelyik érvrendszer mellé, megmutatni, hogy merre mutat politikai erekciónk. A magyar sajtó nagy része már coming out-olt, it's our turn.

Az utóbbi hetekben állandóan különféle linkekkel bombáztam az olvasókat a népszavazást illetően, most is ezzel indítanám a bejegyzést. Kezdjük például Tóta W. Árpáddal, akit jobban komálunk, mint Szekeres Imrét harckocsiról integetve, pedig. A tréfát félretéve: akár szeretjük Worlukot, akár nem, az kétségtelen és vitán felüli, hogy ritka tehetséges és jó tollú sajtómunkásról van szó, stílusa odavágós, klaviatúrájával ölni tudna, érvrendszere kikezdhetetlen. Most is megnyilatkozott, és azt kell mondanom, abszolúte egyetértek minden szavával. Szerintem se váltja meg a világot a népszavazás. Eltöröljük ezeket a sarcokat, és a haza fényre derül, mi? Még barátok közt sem, sőt. Még csak politikai következménye sem lesz, nem kötik fel Gyurcsányékat f*uknál fogva az Andrássy úton és kiáltják ki a IV. köztársaságot. Minden marad a régiben (????) március 9-e után is. Csakhogy és de.

Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy igazságtartalmában erősen megkérdőjelezhető, meglehetősen humoros összeesküvés-elméletet. A történet fonalát még valahol a Medgyessy regnálása végén vehetjük fel, 2004-ben járunk. Hatalmas biznisz van születőben: az oroszok egy böszme nagy gáztározót készülnek felépíteni Magyarországon fű alatt, minderről pár beavatott európai ország tud és erősen bólogat, hiszen kibújva a közös uniós energia és külpolitika alól a háttérben lepaktáltak Oroszországgal. Medgyessy helyett azonban egy olyan emberre van szükség, aki képes levezényelni ezt a gigászi projektet. Talán már kitalálja a néző, Gyurcsány Ferenc lesz a kiszemelt "áldozat", aki annak rendje és módja szerint böcsülettel meg is puccsolja Medgyessy-t (akit azóta is visszasírnak páran), ahogy illik. Önbecsapás lenne, ha azt állítanánk, Gyurcsány az orosz gázlobbi bábjaként van az ország élén, de hát erről regél a fáma. Telnek is szépen a napok, Fletó kezdi megszokni az ülést a bársonyszékben, csakhogy jönnek a választások, így az üzlet megkötését jegelik egy időre. A többit az egyszeri földi halandó is ismeri: az emlékezetes miniszterelnöki vitában Gyurcsány az ország képébe hazudja, hogy nem lesz vizitdíj, Ön úriember, nem akarhat ilyen igaztalan kampánnyal nyerni. Összejön az újabb szoci győzelem, folytatódhat az ámokfutás, haladunk tovább előre rendületlen a reformok kitaposott ösvényén a kommunizmus felé. Időközben Putyin és Gyurcsány áldást isznak a titokban megkötött paktum felett, valakik igen jól járnak ismét. Valakik viszont nem: Gyurcsány előzékenyen kifelejtette az osztogatásból a baloldali elit másodvonalát (Kapolyi Lászlóval fémjelezve), akik bosszúból, sértődött kisgyereket játszva - itt a csattanó, fanfárok harsognak - kiszivárogtatták az őszödi beszédet. Nofene, mik ki nem derülnek. Pedig én kezdtem azt hinni, hogy az őszödi beszéd afféle retorikai alap a következő 4 év reformpolitikájára, de ezek szerint valakik így akartak kedveskedni Fletónak.

Persze ezt a sztorit csak érdekességképp mondtam el, kezeljük a helyiértékén. A lényeg az, hogy miután világossá vált, hogy a kormány hazugsággal, adatok elitkolásával, tehát csalással nyerte meg a választásokat, elszabadultak az indulatok. Míg egyesek az utcán tüntettek kiegészülve randalírozó hungaristákkal, mások otthon még ezt a békát is le tudták nyelni gond nélkül. Vállukat megvonva azt mondták: hazudtak a politikusok, hát hogyne hazudtak volna, a politikus az ilyen hazudós fajta, egyébként sincs senki, aki a kampányígéreteket komolyan veszi. Persze ezek után megint elő lehetett húzni a szokásos kártyákat, Orbán az utcára hívja a csőcseléket, lázadást szít az emberek körében, elvégre "még kér a nép, most adjatok neki". Október 23-án aztán kitört a balhé (hogy miért és hogyan, ne firtassuk, már megtettük sokszor), és mivel a kormánynak esze ágában sem volt lemondani (sőt, teljes természetességgel kezelte az ügyet - hazudtunk, na és? előfordul a politikában az ilyen néha), erőszakkal meg nem lehet kormányt buktatni, a demokrácia játékszabályai szerinti utolsó lehetősége a Fidesznek a népszavazás volt. Akkor ugyanis még olyan nagy társadalmi támogatottság lett volna egy még 2006-ban rendezendő referendum kérdései mellett, hogy nagyon magas részvétel mellett óriási lett volna az igenek aránya, ráadásul még elért eredményekkel sem lehetett volna kampányolni, nem mintha a propaganda akkor bárkit is érdekelt volna. De aztán az egészet elhúzták, kifigurázták, a népszavazásból viccet csináltak, az új többség hamis illúziója hamar szétfoszlott. A Kossuth téren letáborozott forradalmár banda pedig csak hab volt a tortán. Egy rossz vicc.

Persze annak ellenére, hogy jogosan zárták le a Kossuth teret (hogy néz már ki az, hogy az ország főterére szarnak meg hugyoznak, kempingeznek), legalább annyira jogos volt az is, hogy lehessen már véleményt nyilvánítani a Parlament előtti fórumon, főleg egy ilyen illegitim kormány ellen. The key word here is "illegitim". Elcsépelt dolog, hogy állandóan Európát, a Nyugatot hozom fel példaként, de csak a magyaroknál lehet lenyomni a nép torkán azt, hogy akkor sem mondunk le, csak itt maradhat minden következmények nélkül. Csak itt nincsen egy elemi erejű népakarat arra, hogy tűnjenek el ezek a náthás picsába. Csak itt nem háborodnak fel az emberek azon, hogy ezek csalással nyertek. Szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban a népszavazást nem kigúnyolják, hogy "hülyeség, semmi értelme nincsen". Ott nem eretnek dolog időközi parlamenti választásokat tartani, nincsen bebetonozva a kormány 4 évig. Nálunk valahogy nem alakult ki ilyen kultúra.

A Fidesznek azonban meg kellett ragadnia a történelmi esélyt, hogy az elsöprő népakaratot valahogy mégis a kormány leváltására fordítsa. Innen jött tehát a népszavazás, ami eredetileg 7 kérdésesnek indult, ezt ne felejtsük el. Nem csak a vizitdíjról lehetett volna szavazni, hanem például a magyar földről is. Csakhát egyrészt ezek később mentek át az OVB-n, várni meg nem igazán lehetett, nomeg annyira nem is érintette az emberek pénztárcáját, így némileg megfoghatatlanabb volt a politikafób emberek számára. Maradt tehát a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj. Értjük mi, hogy ezeket azért kell beszedni, mert elvették a forrást az egyetemtől, az orvostól, a kórháztól, de könyörgöm egyrészt volt már példa arra, hogy valaki nem csinálta meg, amit megígért, de hogy pont az ellenkezőjét?!; másrészt ha a kormány elbaszta az egészet, miért az embereknek kell ezt is kicsengetni újra; harmadrészt meg akar fizetni az, akinek hat anyja van. A másik oldal érvei tiszták és követhetőek, logikusak, már szinte alig várja az ember, hogy had fizethessen. Azt mondják, csak az fizet, aki beteg vagy tanul, tehát nem mindenki, és ez így igazságos. (Tényleg, rohadt igazságos, hogy a TB mellett még plusz betegadót is legombolnak az emberről.) Ráadásul többet ér így a diploma, az egyetem tud fejleszteni, az orvos tud költeni a praxisára, a vizitdíj visszaszorítja a hálapénzt (höhö), nem jár boldog-boldogtalan minden szir-szar bajával az orvoshoz, a kórházi napidíjnak hála pedig végre pluszban zárt az OEP-kassza, hurrá. Megvolt az első lépés a totális gyurcsányizmus felé vezető rögös úton. De ennek milyen ára van, kérdem én.

És tehát megérkeztünk oda, hogy mi a népszavazás tétje valójában. Azt tudjuk, hogy a kormány nem mond le, ezen már meg sem lepődünk. Nem is vártunk ilyen pozitív fejleményt. Sőt, örülök neki. Maradjanak csak, még szükség van rájuk. Időközi választás se legyen. Csinálják végig, úgy az igazi. Had szóljon. Az lenne ennek az egész össznépi bohóckodásnak a tétje, hogy Orbán meg Gyurcsány sakktábláján mi lennénk a bábuk, egy nagy népi játék hétköznapi hősei? Vagy esetleg tényleg arról szól ez a színészkedés, hogy a kormány visszanyerje legitimitását? (Sokszor citáltam már, hogy a Fidesz olyan demokratikus szabályok szerint játszik, amik Magyarországon nem léteznek, és ez hibás politika... Itt az embereket nem lehet feltüzelni azzal, hogy népfelhatalmazás, attól nem fog vérben forgó szemekkel nekiesni az MSZP-székháznak pörölykalapáccsal.) Szerintem meg arról szól, ami a kérdés: akarunk-e fizetni, vagy sem? Én nem akarok. Mindenesetre szavazzunk már.
Hogy klasszikust idézzek: jobban várjuk ezt, mint Jézus második eljövetelét! Legyen vége ennek a baromságnak: döntsön a nép, éljen a demokrácia! Akkor talán megváltozik ez a rém unalmas ellenzéki retorika is, amit már nézni is tereh. Ha az őszödi beszéd kibillentette egyensúlyából az univerzum tér-idő kontinuumát, akkor most helyreáll a balansz az Erőben (már előre elmorzsoltunk arcunkon egy könnycseppet). Ez a népszavazás lesz annak a záróakkorjda, és tényleg új korszak kezdődhet Magyarországon. Az értelmes beszédek korszakáé. Talán a Fidesz visszamegy a Nap-Keltébe, és nem vonul ki a Parlamentből sem, akár mekkorára nőhet is Gyurcsány orra a hazugságoktól. Talán végre ráébrednek, hogy hiába a nagy támogatottság, csak így lehet esélyük 2010-re.

De beszéljünk még egy kicsit a kampányról, van mit. Nem gondoltam volna, de az emberek fantáziáját megmozgatta az Új Magyarország népnevelési célzatú kiadvány. Olyan emberek gondolkodtak el az állam bevételeinek alakulásán, akik ezt utoljára 12 éves korban, Monopolyzás közben tették meg. A személyes környezetemben is mindenki nyilatkozott ezekről a közérdekű dolgokról, és bizony, határozott véleményekkel is találkoztam. Aztán. Érdemes még megnézni, ezt, ezt és ezt. Hát nem aranyos? Ja, és így kell érvénytelen szavazatokat csinálni, like the russian way. Itt pedig a közvélemény-kutatók véleménye. Szerintem a részvétel kb. 45% lesz (50% már elsöprő siker lenne, szerintem), az igenek támogatottsága meg átlagosan 80%. Ha viszont 40% alatt lesz és/vagy 60% lesz az igenek aránya, akkor majd jöhet a magyarázkodás, hogy miért nem győztek úgy igazán, elsöprően, ahogy a szittya förgeteg. Akkor aztán beérik a nemzetszégyenfa, potyog is a gyümölcse boldog-boldogtalanra.

Mi elmegyünk szavazni, megcselekedjük amit megkövetel a haza. Menjetek ti is, ha öreganyátok becsületére már elmúltatok 18 évesek, egyébként penész üsse fel fejét a lábatok közt és Jakupcsek Gabriella kísértsen legerotikusabb álmaitokban.

NOW PLAYING:
David Guetta - Love is gone

#303|βΣΤΔ House

2008.  március 2., vasárnap

Nos, ismét vége a hétnek, illendő tehát ismét egy csokorba szedni a hét főbb híreit. Csapjunk is bele!

  • Mostanában nagyon szeretem a Reakciót, ugyanis igen finomul összefoglalják a népszavazási kampányt, minden lehetséges oldalról kivesézik, ki hogyan próbálja meggyőzni az embereket. Íme pár link: 1, 2, 3, 4, 5.

  • A népszavazási kampány startpisztolya szerintem valahol az Orbán-beszéd körül dördült el, azóta is egyre-másra hallani az érveket az igenek és a nemek mellett (jómagam is belinkeltem már párat, most befejező szeánszként itt a vizitdíjé), ezer fokon pörögnek a fizetett politikai hirdetések, szórólapok, népnevelő kiadványok (Új Magyarország, Terápia 2008), nomeg a politika is teljesen erre hangolódott rá. A kormánypártok mindenáron el akarják terelni a szót az adócsökkentéssel, valamint nem mellékesen a Fidesz járulékcsökkentő programját koppintva (kijár nekik a faszkorbács, mert meglehetősen pofátlanul plagizálnak) akarják újraépíteni a reformer image-t. Gyurcsány ezzel kettőst célt ér el: tematizálja a közbeszédet, valamint olcsó népszerűséget nyer, hogy no lám, talán mégis lesz valami, a kisvállalkozókat segíti ez a nagy nemzeti gondolkodónk, talán mégse kéne felkötni az első fára. (Egyébként magát a programot maximálisan támogatom, bár egy pöttyet szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy a megtépázott ázsiójú Gyurcsányon ez vajmit is segít, vagy hogy akár a csekély bizalmi tőkével rendelkező Fletó ebből a programból akármennyit is megvalósítana...)

  • De itt van még nekünk a hét másik szenzációja, az pedig nem más, mint az, hogy Gyurcsány aláírta a szerződést a Déli Áramlatról. A fenti linkeken minden lényeges információ megtalálható, a lényeg az lenne, hogy a tetszhalott állapotba került Nabucco-projekt egy helyben topogása és az egységes EU-s energiapolitika (illúziójának) nyilvánvaló kudarca után Magyarország színt vallott, és végül a biztosabbnak tűnő megoldás mellett tette le a garast. Tegyük gyorsan hozzá, hogy derült égből Medvegyev-taktika bejött az oroszoknak, ugyanis a leendő Kreml-vezér olyan zsíros szerződést tolt Gyurcsány kampós orra alá, hogy az aláírás elutasítása egyenlő lett volna egy halálos ítélettel, ebbe a bizniszbe egyszerűen nem lehetett nem belemenni. Az Indexet idézem: "Magyarország azonban az egyik utolsó, és nem is feltétlenül szükséges láncszem volt a Gazprom számára, így a kérdés úgy is felmerülhetett: kimaradhatunk-e egy ma sokkal biztosabb lábakon állónak tűnő projektből, kockáztatva, hogy a Nabucco kudarca esetén esetleg semmilyen vezeték nem megy át az országon." Egyelőre tehát 1-0 a Gazpromnak, de a Nabucco-t sem írhatjuk még le végleg, hiszen a most kapott pofon talán végre felrázza Brüsszelt, és a már 4 éve tervezgetett, de érdemi előrehaladást felmutatni képtelen projekt most talán beindul és nem csak a tervezőasztalon, hanem talán kapavágások szintjén is. Azt hiszem, Gyurcsány bölcsen döntött, még ha ellenzem is az egyoldalú orosz gázfüggőséget. Bár azért az mindenképpen sunyi megoldás volt, hogy a szerződést 10 évre titkosították, és még egy nyomorult parlamenti ülést sem tudtak (akartak) összehozni... Azonban mindenképp érdekes a következő etűd: "A Gazprommal való üzlet megkötéséhez bukott kormányfők szoktak folyamodni – mondta az orosz-magyar megállapodást több szempontból is kritikával illető Kaderják Péter az M1 Este című műsorában. A Corvinus Egyetem Regionális Energiakutató Központjának vezetője emlékeztetett Gerhard Schröderre: a Németország éléről 2005-ben távozó kancellár nevéhez fűzödik az Északi Áramlatról szóló szerződés tető alá hozatala. A Németországot Oroszországgal összekötő tengeri vezeték az egyik legtipikusabb példája az akkoriban egyébként csak formálodó európai energiapolitika gyengeségének, a németek egy különalkuval erősítették meg az orosz beszállítói szerepet (és persze saját ellátásukat). A vezeték 51 százalékban a Gazprom tulajdona lesz, társai a német E.On és a BASF. Schröder a politikából távozva ezen Gazprom leány felügyelőbizottságának elnöke lett." Talán Gyurcsány is fejest akar ugrani a tutiba?

  • És ráadásul mindeközben Gyurcsány és Orbán is osztotta az észt. Előbbi azt mondja, hogy kilencedike után tizedike lesz és a jövő nem igennel, hanem j betűvel kezdődik, még barátok között is. Orbán szerint meg puccs van Magyarországon, és szerinte a kormány rossz gazdaságpolitikája miatt kieső bevételek következtében kell a vizitdíj, és ha a Fidesz kormányra kerül, akkor emelik a háziorvosok fizetését, mert van rá forrás. Egyébként függetlenül mindezektől, nekem Gyurcsány stílusa retorikai szempontból nagyon bejön, egyszerűen imádom a maga irritálóságában. Hiányozni fognak ezek a Gyurcsány-féle szónoklatok és beszólások, ha már nem lesz.

  • Győr fejlődik. Most olvastam a Kisalföldben, hogy az Audi végre fizet iparűzési adót, ami csekély 5,7 milliárd forintot kóstál nettóban, szóval van mit a tejbe aprítani Borkaiéknál. Megújul a Széchenyi tér, hamarosan elkészül az ETO-stadion, lesz valami uszoda is 2010-re, minden eddiginél több pénz jut majd az egyetemnek EU-s pályázatokból is, közlekedési fejlesztések lesznek, van egy elfogadott városfejlesztési koncepció és Orbán rendrakása után talán Borkai mögé is felsorakozik a Fidesz-frakció. A jegyző és az egyik alpolgármester viszont úgy néz ki, hogy repül, és ezek után végre stabil lesz Borkai hátországa is, azaz Győr szépen fejlődhet tovább.

  • Az MNB eltörölte a forintsávot, aminek hatására a forint értéke emelkedni kezdett a piacon. Az elemzők egyöntetűen meglepő, ám bölcs és helytálló döntésként értelmezik a jegybank lépését, de hosszabb távon nem kerülhető el állítólag a kamatláb megbolygatása. Gy. k. a forintsáv azt jelenti, hogy szabályozták, milyen határok között mozoghat az euró értéke forintban: az alsó határ 240 Ft volt, a felső 360 Ft. Egyébként az exportálók sírhatnak, mert nekik a gyenge forint a jó, tessék csak belegondolni.

  • Éljen a magyar országimázs! Brüsszelben egy Bartók-kiállítást, vagy mit sikerült egy cigánycsaláddal reklámozni. Európa szemében putriban élő koszos cigányok vagyunk a románokkal együtt. Nem csoda, hiszen a szalámiról, a hagymáról, a paprikáról meg a halászléről vagyunk híresek, nomeg az alföldi kanászokról. Ez még nem lenne baj, node a népzenét összekeverni az előszeretettel magyar jellegzetességként hirdetett cigányzenével... A legszomorúbb az az egészben, hogy Észak-Magyarországot vagy akár a Bánságot, Muraközt járva Európa gondolata nem jár messze a valóságtól.

  • Oroszország Medvegyevet választ a hétvégén, Putyin nem aprózza el és semmit sem bíz a véletlenre. Ezek után már csak az a kérdés, hogy két erőközpontú lesz-e ezek után Oroszország (ugye alapból erős elnök vs. Putyin személye által megnövelt tekintélyű miniszterelnök), esetleg Medvegyev veszi át a hatalmat Putyin tanítása mellett, vagy ez csak egy rövid kitérő és Putyin visszatér a hatalomba? "Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy miniszterelnökként folytatja. A miniszterelnök ugyan - részben pont Putyin korábbi döntésének következtében - sokkal kisebb hatáskörrel rendelkezik, mint az államfő, de Putyin befolyása mégis megmaradhat, mivel Medvegyev teljes mértékben neki köszönheti politikai karrierjét, ráadásul nem rendelkezik a háttérben kiterjedt kapcsolatrendszerrel és politikai hátországgal. Külföldi elemzők szerint ugyanakkor az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy valamilyen trükközéssel megcserélik majd a szerepeket." Nagy népi sakkjáték ez az orosz jégmezőkön.

  • Kisteleki szerint 12 csapatos NB I. kéne nekünk az arcunkba, mert nincs 16 első osztályú csapat Magyarországon. Szerintem népmesei túlzás az a 12 is.

  • Egy kis tech is végre. Örömmel olvasom az Indexen, hogy Pesten is irodát nyitott a Crytek, és a hírre több idegenbe szakadt hazánkfia is visszatért a nemzettest keblére. Csak hajrá fiúk!

  • Hancu kipróbálta a Spore-t, ami egy zseniális játék, csak jó kérdés, nem unjuk-e meg fél nap alatt? Én speciel rajongtam a Sims-ért, egészen addig, amíg ki nem próbáltam - 2 játékóra után úgy hajítottam be a sarokba, mint macskát szarni.

  • Az alábbi linken a Prison Break sorsáról lehet érdekes dolgokat olvasgatni, de vigyázat, mert spoileres!

  • Jelentem alássan, filmfogyasztási szokásaim ezentúl megváltoznak és felülíródik az eddigi kritikai stílusom. Ezentúl inkább nézem a filmeket mintsem kritizálom és ezt kurva jó így eldönteni. Viszont ennek némileg ellentmond, hogy most sem bírom megállni, hogy ne írjak pár sort a Beta House-ról, ami ha nem is minden idők legjobb tinifilmje (a klasszikus Piték azért még mindig a legjobbak), de kétségtelen, hogy ilyen magas csöcs/punci/jócsaj per képkocka arányt ritka kevés film tud felvonultatni. Ha az ember a filmben szereplő ribancoknak csak a felét dugná meg, három focicsapatot össze lehetne hozni különösebb gond nélkül. Egyszerűen elképesztő, mennyi szép nőt pakoltak bele ebbe a filmbe. Az ember csak kapkodta a fejét, én személy szerint a maximalizmustól hajtva szinte idegbajt kaptam, annyi jó nőt láttam, nem is lehet választani. És igen, továbbra is tartom, következő életemben jócsaj akarok lenni. Szigorúan. Volt a filmben pár beteg jelenet, például a Mr. Biggles, akkor a koedukált mosdók, az olimpiai számok közül a lógecis (pfúj, én majdnem összeokádtam magam), amikor a főgeek megbassza a bárányt, meg ilyenek… Stifler karaktere hatalmas, azt hiszem, mindenki ilyen akar lenni. Jók a beszólásai, a stílusa meg igen állat. A film amúgy kiválóan alkalmas a szleng elsajátítására, íme egy szóvicc: Shitler. :D A Naked Mile után méltó folytatása a szériának, de nem hinném, hogy ezt még lehet hova fokozni, kizártnak tartom, hogy ezt überelni tudják. Kíváncsian várom tehát a következő részt.


Napifaszink: Gyurcsány Ferenc

NOW PLAYING:
Chapeaumelon - My Generation

#302|Gimi-sirató

2008.  március 1., szombat

Jelzem előre, ritka nyálas poszt következik, aki az ilyet nem bírja, lapozzon sürgősen, mert a mostani bejegyzés szinte tocsog a picsogástól. Melankolikus hangulatú csajoknak viszont különösen ajánlott, bár nem hiszem, hogy ez lenne az olvasótábor gerince...

Már március van gyerekek, nem jó ez így: egyre közelebb az eddig jövő ködébe vesző, szinte mágikus tartalommal felruházott érettségi és vele együtt egy korszak, a gimnázium vége. Sose gondoltuk volna, hogy eljön még ez az idő is, de tessék. Semmi sem tart örökké, minden jónak vége szakad egyszer és lehet még halmozni a közhelyeket. Szinte most volt az első évnyitó, erre már a ballagásra készülünk. Kurva egy világ ez, én mondom. Én most kb. úgy vagyok az egésszel, hogy remekül érzem magamban ebben a gimis állóvízben,
meg hát végre letisztult, teljesen kialakult az osztály, mindenkinek meg van már a helye, imádom az órákat, a – hangsúlyozom még 1x – csak itt előforduló poénokat és vicces szituációkat, aranyköpéseket, az iskolát, ami keretet ad az egésznek, az osztálytársaimat és az egész hangulatát.

Pont ezért, összegyütt nekem az élet, mostanában eluralkodik rajtam a depresszió. A konstans félelem attól, hogy hamarosan vége lesz a gimnáziumi éveknek. A gyerekkornak. Az magyartanárom minden szava, a ballagások eddig üresnek hitt és kigúnyolt lózungjai a nagybetűs ÉLETről, és hasonlókról mind ülnek. De nem csak erről van szó. Egyszerűen az ember nem akar felnőni. Én most jövök rá arra, amire mások később fognak rádöbbenni: a középiskola, a gimi soha nem jön vissza már. És ráadásul ennek a pár évnek kellene (elvileg) a legjobbnak lennie az ember életében. A gyerekkor és a felnőttkor határán, a kettő között lavírozva. Mivel én ilyen elbaszott szentimentális gyerek vagyok, engem az ilyenekkel meg lehet fogni. Főleg a nosztalgiával. Ezt utálom legjobban az életben. A búcsúzást meg a visszaemlékezést. Abban nem vagyok jó. Mindig elérzékenyülök, mint a találékony kamasz farka a porszívó láttán.

És mindeközben piszkosul megváltoztam. Lehet párás szemmel visszarévedni a múltba, a régi szép időkbe, amikor még az ember egyetlen baja az volt, hogy nem engedték ki az utcára este nyolc után, lehet nosztalgiakönnyekkel visszasírni sok mindent, de visszahozni már nem lehet, és valljuk be: nem is érdemes. Mindez megmarad egy szép emléknek, az ember fejében idővel úgyis csak a szép marad meg, hogy ilyen kibaszottul költői legyek. Felnőttünk közben, teljesen természetes, hogy kinőttünk - ideális esetben... - a videojátékokból meg egyéb baromságokból. Például nekem célom volt az, hogy elolvassam az összes PC Gurut. Ha nekiállnék, el is basznék vele vagy 3 évet. De nem fogom. A játékok már nem tudnak lekötni, ha meg mégis (mert egy KotOR vagy Gothic féle RPG-re nem tudok nemet mondani), akkor idegesít az, hogy a játék valójában csak visszalépés a jelenlegi énemtől a múlt felé. Pedig jó lenne ilyen módon kikapcsolódni néha. Maga a játékvilág érdekel egyébként, a szórakoztató elektronika, de egyrészt felesleges beleásnom magam ebbe, mert nem is voltam és már nem is leszek hardcore gamer (ugyanis meglehetősen vicces, hogy minden játékot ismertem, az egésznek átláttam a hátterét, és tizedével sem játszottam), de nem is baj. Még lehetne felsorolni azt, hogy szókincsgyarapításnak jó lenne, de már ebbe is szarok bele. Ezzel a bloggal nagyjából felhagytam, nem részletezném miért. Most nem a szókincsre, az írásbeli megnyilvánulásokra, hanem inkább a szóbeliekre kell rágyúrni. A poénokra. Ezért is gyűjtöm most azokat. Viszont a PC Guruból a hardver részeket mindenképp érdemes elolvasni. Csak hogy képben maradjon az ember, meg hogy naprakész legyen. A filmkritikákkal ugyanígy vagyok: felesleges kitérő volt az életemben, nagy LOL, hogy némelyikről úgy írtam „kritikát”, hogy nem is néztem meg, például médiára is úgy adtam be… :D De egyébként tehetséges voltam, bátran kijelenthetjük, akármi lehetett volna belőlem, ha ezen az úton haladok tovább, de ahhoz túl idegesítő meló volt, hogy én ezt folytatni tudjam. Nem ér meg annyit. Szóval ezt is hagyom a picsába. Mi marad? A politika. A napi Magyar Nemzet + Index kombó, aztán kifújt. Meg a Péntek 8 hetente egyszer, és ennyi. Én már felvázoltam a célokat: rágyúrni a szakterületre, nem gondolkodni és stresszelni feleslegesen a hülyeségeken, gyakorlatiasnak lenni, és ami a legújabb felismerés: társaságba kell járni, minél többet. Nem is tudom, most kicsit egyedül érzem magam. És ez roppant szomorú. Ugyanis tavaly ilyenkor még úgy éreztem, hogy én egy viszonylag nagy társaság tagja vagyok. És most nem érzem ezt, ami kurva szar érzés. Most csak egy jóval kisebb társaság tagja vagyok, ami más. No és ezért kell nekem a gimi úgy, mint egy falat kenyér: lehet az osztályba, mint társaságba kapaszkodni. És félek, hogy nem tudom majd ezt később reprodukálni. Mert jó egy közösséghez tartozni.

Ha újraélhetném az életem, sok mindent máshogy csinálnék, de felesleges is ezen gondolkodni, hiszen hamarosan egy újabb fejezet kezdődik az Élet nevű könyvben, lapozni meg muszáj, hogy ismét egy újabb képzavarral éljek. Az egyetem hatalmas kihívás és lehetőség is egyben, aki pedig ezt akármilyen okból is elszalassza, az fel sem fogja, miből marad ki. Egyelőre fosok egy pöttyet a beilleszkedéstől, integrációtól, akklimatizálódástól, de remélem, hogy jövő ilyenkorra már azt tudom mondani, hogy remekül érzem magam ebben az új közegben. Végre egy olyan társaságot szeretnék találni, ami tényleg összetart. És az eddig egy marék szárított lepkére hajazó nemi életemet is illene már feldobni valami (gumi)nővel, ha értitek, mire gondolok. De ez megint külön téma, hamarosan megosztom veletek gondolataim erről is.

Ott fejezem be, ahol elkezdtem. Március van gyerekek, és jó ez így: itt a tavasz. Élvezzük ki ezt a pár maradék hónapot a gyerekkorból, mert mint tudjuk, a Barátok közt kivételével végtelen történetek nincsenek.

NOW PLAYING:
Emberek - Tábortűz

#301|Spinnin' within

2008.  február 29., péntek

Négyévente egyszer van február 29-e, szar lehet ilyenkor születni. Gondoltam nem hagyom ki, hogy megörvendeztetem a kiéheztetett közönségemet, és elhajítok nekik egy félig lerágott csirkecombot, had csócsálják. Amúgy nem tudom, szerintem nekem harisnyafétisem van, mert szerintem kurvásul vadító, és a legocsmányabb nőből is képes egy pillanat alatt szexbombát varázsolni. Cross nénit is megkívántam hirtelen egy kád rizsával.

Marcia Cross személyesen

De Tina Fey-ről sem feledkezhetünk meg (katt és nagyobb lesz!)

Itt pedig egy classy ass.

És a végére valami humoros is, mert igen kanszagú a mai bejegyzés.

NOW PLAYING:
Sound Experience - Don't Fight The Feeling

#300|Kockázatok és mellékhatások

2008.  február 24., vasárnap

Úgy látszik, sikerült jól megágyazni a rovatnak a blogon, hiszen ha csak hetente is, de legalább frissülünk, és ez jó. A múlt héten azonban kicsit el voltam havazva, meg a hírtermés is meglepően szűk volt (legalábbis nem ütötte meg a szerkesztők ingerküszöbét), de azért nem kell a bödön alját kapargatni teljesen, ilyenkor lehet elővenni a már korábban elrakott befőttet, és azt kanalazgatni jól. Mi is ezt tesszük.

  • Legyen Ön is Milliomos! Évértékelő/évindító beszédében Új Tulajdonosi Programot hirdetett a polgárosodás jegyében Gyurcsány Ferenc. Ennek lényege az lenne, hogy a maradék állami vagyon egy részét szépen kiárusítanák az emberek között, így Józsi bácsi bezsebelhetne a kötvények mellé pár MVM-részvényt is. Nem tisztem, hogy megítéljem a dolgokat, várom, hogy mi sül ki az egészből, ha egyáltalán lesz belőle valami. Amúgy a beszéd ritka szar volt, még egy tisztességes fasisztázásra sem futotta... de hát ami késik, nem múlik, tartalékolni kell a puskaport március 15-ére is.

  • Kósa Lajos ismét villant egyet. Szerintem van elég spiritusz abban az emberben a miniszterelnöki posztra, bár én a 2010-es választások előtt dobnám be, és akkor nem tudna vele mit kezdeni az Orbán-fóbiára építő ellenkampány. De azt tartom valószínűnek, hogy ha a népszavazást és az EP-választást is megnyeri a Fidesz, újra Orbánnal fognak rajthoz állni. Ha viszont ismét bukta lesz a vége, Orbánnak mennie kell, punktum. Bár akkor már kurván mindegy lesz.

  • Rudi Zoltán olcsó népszerűségre hajt a Fidesz-delegáltak körében, ugyanis ezúttal Bánó András betonszobrát robbantotta ki a Nap-Keltéből, tovább bolygatva ezzel az univerzum rendjét, ami már így is elég ingatag az Orosz Józseffel és Aczél Endrével való mostoha bánásmód miatt. Pedig szerintem legközelebb se szavazzák meg az MTV elnökének, tehát kár a gőzért.

  • Az Index elkezdte gyártani a népszavazási kérdések (tandíj, napidíj) kivesézését pro és kontra.

  • Egyre közeledik a népszavazás, és én egyre több véleményt ismerek meg a kérdésekkel kapcsolatban. Akikről eddig azt hittem, hogy meglehetősen politikafóbok, meglepő józansággal gondolkodnak a témában, és bizony meglehetősen cifrán szavaznak, egyikre igennel, a másikra nemmel. Ami viszont sokkolt, az az, hogy főiskolás haverom meg akarja szavazni a tandíjat. Ki az a szerencsétlen, aki a saját érdekei ellen szavaz, pusztán azért, hogy megszűrjék azon hallgatókat, akik szarnak bele az egészbe?! Egyszerűen abszurd, hogy kampányolni kell egy olyan igen mellett, amivel a saját own életünket könnyítenénk meg! Miért kell mindenkit sarccal sújtani azért, mert néhány lump nem hajlandó tanulni? A leggyengébb 15% így is átment költségtérítésesre, de ha ez nem elég, és tényleg motiváló szerepet akarunk adni a tandíjnak, akkor rójunk pluszterheket arra, aki még a vizsgáig is képtelen eljutni, nemhogy átmenni rajta! De tudjuk ám, honnan fúj a büdös. Tandíj (meg egyébként a vizitdíj, napidíj is) azért kell, mert az állam kivett egy csomó forrást, és azt így kívánja pótolni. Ennyi az egész. Ráadásul vadabbnál vadabb tervek látnak napvilágot a felsőoktatás fizetőssé tétele kapcsán, például olyan is, hogy megszűnik az állami és költségtérítéses képzés, helyette lesz egy általános, a jelenleginél jóval magasabb összeget felemésztő tandíj. No és itt a vizitdíj. A fáma szerint csudajó dolog az, évente kétszer, ha megy az ember orvoshoz, és még sokat mondtunk (szerencsére), nem egy nagy érvágás, jelképes összeg, az orvosnak biznisz, tud belőle fejleszteni, visszaszorítja a hálapénzt (sic!), és ráadásul nem megy boldog-boldogtalan orvoshoz, ha kell, ha nem. Nos, ebben ott a hiba, hogy nem igaz belőle semmi. Jó, nekem tényleg nem valami hatalmas summa, de sajnos vannak emberek ebben az országban, akinek igen, és valószínűleg többet is járnak orvoshoz, mint én. A hálapénz azóta sem szűnt meg (nem is fog soha), az orvostól szintúgy elvett egy raklap pénzt az állam bácsi, így adja vissza neki, ráadásul adózás után alig marad neki valami a "bevételből". Az viszont igaz, hogy tényleg nem futkozik mindenki orvoshoz egyszerre, meg végre pluszban zárt az OEP-kassza, hurrá. Szerintem meg inkább a népegészség, meg a születési/halálozási arányszám menjen zárjon pluszba, utána már az OEP-kassza is mehet. Meg hát már csak azért is leszavazom a vizitdíjat, mert Gyurcsány minden szívbaj nélkül, rezzenéstelen arccal belehazudta a pofámba, hogy nem lesz, és lett. Erről szólna igazából a népszavazás, a kormány legitimitásáról, a társadalom és az állam kiegyezéséről, a félrebillent egyensúly helyreállításáról, a hazugságok helyrehozataláról. Csakhogy az ember hajlamos elfeledni, hogy ezeket a kérdéseket még 2006. októberében benyújtották az OVB-hez, és ha még abban az évben szavazhattunk volna, valószínűleg nem kéne még külön korteskampány, az azóta már lecsillapodott indulatoktól feltüzelt nép kajakra igennel szavazott volna. És akik most fikázzák az egész népszavazást, hogy csak pénzpazarlás az egész, a kormány úgyse mond le, az gondoljon arra, hogy valaha volt ilyen opció. Most meg már azért kell kampányolni, hogy egyáltalán érvényes legyen a dolog. Én 3 igennel szavazok, ugyanis politikai változásokat mindenképpen remélek az igenek győzelmétől. Ha mást nem is.

  • Obama Texasban és Ohioban is jön fel, mint a talajvíz. Még a végén összejön a bravúr, hajrá!

  • LOL, lemondott Fidel Castro. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy már másfél éve meghalt az öreg, régi trükk ez, eljátszották  már Brezsnyevvel is.

  • Nem kicsit volt durva, ahogy az Arsenal támadóját, Eduardo-t elkaszálták. A szabálytalankodót örökre eltiltanám.

  • A női pólósaink olimpiai kvótát szereztek. Had szóljon!

  • A héten főleg tételeket gyártottam, de túl sokra nem jutottam velük. Jelen pillanatban a 20 nyelvtan tételből 12 van kész (bár még az utolsó finomítások hátra vannak), irodalomból 20-ból 1 (és azt is át kell írni pöttyet), történelemből 20-ból 2, az angolt meg ugye nem én szerkesztem, hanem a tanár adja. Infóból cudarul állunk, ki kéne egészíteni az eddig kézhez kapott tételeket, hogy emelt szint-kompatibilisek legyenek, nomeg most már gyakorolni, ismételni és tanulni is el kellene kezdeni. Ezen túl a héten meglátogattam Brian cimborámat, kicsit elkapott a gépszíj is (a ragály utolsó hulláma engem is magával sodort), nomeg már jó előre nosztalgiázok, hogy micsoda jó volt a gimibe járni. De erről majd teljes bejegyzés lesz, hamarosan.

NOW PLAYING:
Blink 182 - Every Time I Look For You

#299|Showtime!

2008.  február 17., vasárnap

Újra eltelt egy hét, és nem bírtuk megállni, hogy ne szedjük össze az elmúlt időszak legfontosabb eseményeit, leginkább saját szórakozásra, teljesen öncélúan. Így a blog sem hever parlagon és olvasni is lehet, tiszta haszon. Na, lássuk a medvét!

  • Gyászhírrel kezdünk: tragikus hirtelenséggel elhunyt Tom Lantos, amerikai demokrata képviselő, a kongresszus külügyi bizottságának sokszor megválasztott, leköszönni szándékozó, magyar származású elnöke. Nem tisztem, hogy értékeljem munkásságát (egyébként is, halottról vagy jót, vagy semmit), de azért mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy hangsúlyosan képviselte a magyar érdekeket a nagy halászlé túlpartján és befolyásával mindig segítette hazánkat. Én akkor figyeltem fel Lantosra először, amikor a Magyar Gárda kapcsán beavatkozott a magyar belpolitikába, akkor szapultam is ezért pöttyet. Most már mindegy. Gyurcsány múlt héten akarta kitüntetni Nagykereszttel, alighanem ez már csak posztumusz lesz. Hiányozni nem fog, de ennek ellenére természetesen nyugodjék békében.

  • Hétfőn ismét megszavazták az egészségbiztosítási törvényt a Parlamentben, kordon is volt megint. Itt lehet végigkövetni az eseményeket.

  • Cuslág köpött, de ennél többet nem tudunk, nem is érdekes.

  • Még múlt heti hír, de ezen a héten bontakozott ki teljesen: több sajtóorgánum megszellőztette, hogy Kóka János csalással lett az SZDSZ elnöke tavaly márciusban - a gyűlésen részt nem vett küldöttek helyett is szavaztak, közokirat-hamisítás, és egyéb huncutságok. Kóka kezdetben tagadta a dolgokat, majd eljutottunk odáig, hogy kijelenti, kész ismét megméretni magát, ha úgy hozza a sors (meg persze a belső vizsgálat eredménye). Én nem örülnék neki, ha hirtelen megvonnák a bizalmat Kókától és esetleg Fodor lenne az elnök, már csak azért sem, mert Kókának rendkívüli tehetsége van ahhoz, hogy atomjaira bontsa a liberális pártot, és ilyen zseniális ember egy ha van évszázadonként, tehát tessék megbecsülni. Fodor egyébként sem építette még fel a környezetvédelmi tárca élén a zöld imidzsét, így kérdéses, mi lesz az SZDSZ jövője: marad liberális párt, esetleg visszatér a gyökerekhez, zöld fordulatot hajt végre, eltűnik a süllyesztőben, esetleg új pártot alapít a zsidó elit? Én egy olyan forgatókönyvnek örülnék, hogy nem jutnak be 2010-ben a Parlamentben, majd Fodor magához ragadja a hatalmat és egy zöld párt alakul. De hát ki tudja mi lesz, nem én osztom a lapokat.

  • Mostanában ismét megy a vándorlás a kormányban, Gyurcsány bátran tologatja embereit ide-oda a kormányzati sakktáblán. Most éppen leváltotta Takács Albert rendészeti minisztert, és vajh ki került a helyére? Na, szabad a gazda, senki többet harmadszor? Draskovics Tibor, bazmeg. Kezdem azt hinni, hogy Draskovics olyan, mint a guminő: elvileg unverzális, de hamar megunja az ember. Itt egy nagyobb lélegzetvételű, kimerítő írás a kormányátalakításról.

  • Orbán Viktor érdekes jelenség a magyar politikában. Akár szeretjük, akár nem, azt mindenképpen be kell vallani, hogy megkerülhetetlen tényezője a magyar közéletnek. Ha megszólal, szavára felfigyelnek még legnagyobb ellenségei is. Most is ez történt, az immár 10. hagyományos évértékelő beszéde ráadásul különösen fontos időszakban zajlott le: a népszavazási kampány kellős közepén vagyunk, aktivizálni kell a szavazókat, egy lelkesítő, szellemes, hangulatos, dinamikus, humoros szpícset tartani, amiben egyszerre válaszol a kritikákra, cáfolja a kormány érveit, bemutatja saját álláspontját, meggyőzi a hallgatóságot, nem sért meg senkit, szimpátiát nyer, valamint kezdeményező szerepet vállal. Nagyon nehéz, sőt, meglehetősen hálátlan feladat tehát mindezen körülményeknek megfelelni, főleg azt tekintve, hogy az orbáni kereteket nem lépheti túl, hiszen egyrészt hiteltelenné válna, másrészt kialakult már egy retorikai stílusa, szavajárása, szóhasználata, túl sok újat nem lehetett várni. Nem is volt semmi különleges, a beszéd már ismert panelekből építkezett, felsejlett az új többség hamis ideája ismét, valamint a jövő hangzatos ígérete. Nem volt rossz beszéd, kérdéses azonban, hogy kinek és milyen céllal szólt, és hogy ezt elérte-e. Szerintem erőtlen, vérszegény és megjósolható volt az egész, én legalábbis biztos másképp építettem volna fel, de hát értek is én a lovakhoz. Meglátjuk, mindez mennyire lesz elég, addig is belinkelek pár elemzést, és várom Gyurcsány válaszát.

  • Azt hiszem kezd fodrozódni a politika eddigi "állóvize", csak úgy kapkodjuk a fejünket az események után, dübörög a kampány mindkét oldalon kéremszépen, a következő hetekben nagy dömpingre lehet számítani: folyamatos kampánybeszédek, sajtómegjelenések, interjúk, hirdetések, egyszóval lesz honnan mazsolázgatni. Nekem például személy szerint a Fidesz-plakátkampánya nagyon bejön, remélem, haszna is lesz. Amúgy egyetértek a kormánnyal, hogy kell a vizitdíj, meg a napidíj, sőt, még a tandíj is, de kurván leszarom... mióta érdekel engem, hogy mi jó a magyar államnak? Megpróbálják megmagyarázni, hogy én már szinte habzó szájjal alig várom, hogy fizethessek... Ha tényleg ennyire szolidárisak az emberek, akkor csalódtam Magyarország népében.

  • Átrendeződik a gazdasági elit? Állítólag Demján Sándor is a Fidesz felé közelít, és egyre többen kilincselnek Orbánnál. Ők már tudnak valamit?

  • Obama alázott megint, gyerekek. Háromból három, hibátlan mérleg, csont nélkül. We can make it!

  • Csendben elmorzsolunk egy könnycseppet orcánkon: hosszú vajúdás után végül sikerült eladni a Fradit. Nehéz szülés volt, de végül csak sikerült. Most már jöhet a BL, meg a Mencsesztör Junájtid. McCabe és Rieb most a megváltó szerepében tetszeleghet, de korai még hozsannázni, láttunk mi már karón varjút - mindenesetre ne legyünk állandóan rosszmájúak, és énekeljük kórusban: "Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz..."

  • Hoppá, 100 nap után csak véget ért a sztrájk, minden vissza a régi kerékvágásba, lesz full-extrás Oscar-gála is, jó beszólásokkal és felkonfokkal, kivillanó csöcsökkel és puncikkal, elkápráztató haj- és ruhakölteményekkel, ahogy azt illik. Ja, a LOST meg csak 13 részes lesz emiatt. Shit!

  • Kis magánélet: lejárt a február 15-ei határidő, én időben leadtam a jelentkezési lapot, SZE-BME-ELTE sorrendben. És elkezdtem Elit alakulatot is nézni.

NOW PLAYING:
Lustra - Scotty Doesn't Know

#298|Vidám Fijjug

2008.  február 13., szerda

Hát igen, Prison Break 2. évad. Nem is tudom. Nekem összességében nem tetszett, főleg a 2x14-től kezdve. A finálé meg egyenesen fájdalmasan gyenge volt, az utolsó cliffhanger után sem éreztem úgy, hogy ejh, jöjjön már a harmadik évad. Tele van logikátlan baromságokkal, sok a felesleges maszlag, nyújtják, mint a rétestésztát. A 20. résznél majdnem spontán elbőgtem magam, már szinte fizikai fájdalmat okozott. Mentségére legyen mondva, voltak jó részek is, például a 2x11 vagy 2x19 nagyon jól sikerült. Annak azért örültem, hogy a végére MiszterKim megpusztult, viszont Abruzzi a kedvencem volt, erre szitává lőtték már a 4. részben. Shit. Mivel már belenéztem a harmadik évadba, azt tudom mondani, hogy végre van köze a sorozatnak a címéhez is, és hát be kell vallani: valójában ez áll jól a Prison Breaknek: egy börtön. Ezért szerettük már az első évadot is. Most nincs kedvem túl nagy kritikát írni, a második évad első fele bejövős volt, a második nem, összességében olyan 6/10, ami az első évad 9/10-éhez képest csúnya visszaesés. Most viszont itt a folytatás, ami egész jónak tűnik, de hát majd meglátjuk.


Whassup' top guy?

Sorozat témából még annyit, hogy AdamVeresnek köszönhetően kedvet kaptam Heroest és Californicationt nézni, nomeg a Band of Brothers (Elit alakulat) sem maradhat ki. Búcsúzóul kaptok az orcátokba egy rakat képet.


Sarah továbbra is kurvajócsaj, főleg a 2x22-ben tetszett nekünk nagyon


T-Bagben nem kellett csalódni


Májkül szemmel gyilkol


Egy jó csaj volt a Szökésben, az is terhes lett


The Brothers

NOW PLAYING:
Jimmy Eat World - The Middle

#297|Minden másképpen van

2008.  február 12., kedd

Immár másodszor jelentkezik Aprólékok rovatunk, ezek után többször is lehet számítani rá. Következzenek tehát ismét a hét legfontosabb hírei, röviden.

  • Véget ért a WGA-sztrájk. Vagy mégsem? Én amondó vagyok, ha már lúd, legyen kövér: fogyjon ki az összes sorozat. Ne legyen semmi a TV-k képernyőjén, ha már egyszer elkezdték. Már úgyis elbaszták a LOST-ot, 24-et, Prison Break-et és a Hősöket. Akkor meg? Mindenesetre ködeloszlató írások itt és itt.

  • Obama ismét kaszált, ezúttal négy államban sikerült nyerni. Csak így tovább!

  • Néztem Péntek 8-at a Hír TV-n, és abból kiderült egy-két plusz infó, amire akár már én is gondolhattam volna. Egyrészt az SZDSZ kampánya nem biztos, hogy túl szerencsés, hiszen ezzel az antikommunista-szöveggel és liberális maszlaggal leginkább saját szavazóikat tudják megszólítani és aktivizálni, viszont az MSZP egyes, Kádár-rendszert visszasíró, nosztalgiába révedt támogatóinak ez nem fog feltétlenül bejönni. Ők igenis ingyen egészségügyet akarnak, legyen úgy, mint régen volt. Az SZDSZ úgy beszél, mintha most nem fizetnénk TB-járulékot az adóból. És tessék mondani, az OEP pénze hogyan lesz szétosztva? Amit eddig befizettünk, azzal mi lesz? Továbbá: pont az SZDSZ irtózik a kommunizmustól, mikor az utódpárttal feküdt össze? Az állam meggazdagodni jó, utána már jöhet a csákány lebontani? Amúgy a Célpontban meg pont arról volt szó, hogy Kóka hogyan csalta ki a győzelmet az elnökválasztáson. Nem, mintha zavarna, hiszen legalább kajakra lenullázta az SZDSZ támogatottságát, aminek én személy szerint örülök. Fodor Gábor meg már építi a zöld imázsát a környezetvédelmi tárca élén, és vagy az SZDSZ-szel hajt végre egy zöld irányváltoztatást, vagy új pártot fog alapítani. Ugyanis a liberalizmus eszméje kimerült, már csak a melegházassággal és a cigányokkal lehet kampányolni, már jóformán mindent privatizáltak, akkor meg? Kíváncsi leszek, az SZDSZ mögött álló hatalmas pénzek hova fognak vándorolni. Követik-e Fodor útját, maradnak, vagy egy új, eddig még titokzatos harmadik pártba invesztálják a dellát, amit szakadár liberálisok építenek serényen? Ki tudja...

  • Ha már népszavazás: a Fidesz másfél éven keresztül tematizálta a népszavazással a közvéleményt sikeresen, amikor meg már térdig gázolunk a kampányban, nem látni őket sehol. Az emberek már szinte csak Orbánhoz kötik a kérdéseket, ugyanakkor most az MSZP és az SZDSZ vette át a kezdeményezést. Tarlós országjárása pár emberes fórumok előtt nem fogja megváltani a világot, kiadványokra és reklámokra, no meg egy ütős Orbán-beszédre van szükség, amit majd jól megmutatnak a kertévék is. Fejest ugrottunk a kortes-hadjáratba, folytatás jövő héten.

  • A hét másik fontos eseménye talán a VDSZSZ-sztrájk volt, ment is az egymásra mutogatás, Kóka kijelentette, hogy ő nem ígért semmit "egy füstös kocsma mélyén" Gaskó Istvánnak, Kákosy Csaba szerint meg se jogi, se gazdasági alapja nincs a szakszervezet követeléseinek, ráadásul a keret sincs meg rá, pénzt meg felelőtlenül nem költenek. Én inkább nem vallok színt, várjuk ki a végét.

  • Nézzetek sok Modern képmeséket meg A la carte-ot. MTV-videotár rulz.

  • Magyarország-Szlovákia vérszegény mérkőzésen 1-1. Legalább a csapat épült.

  • Részletek a naplóból: " Végre kezdem azt érezni, hogy sínen vannak a dolgok, utolértem magamat. Hatalmas erőfeszítések kellettek hozzá, többször is reménytelennek tűnt, de most itt vagyunk. És még egyszer nem követjük el a hibát, hogy ilyen legyen. A blog ezzel bezárja kapuit – egy időre legalábbis, de sose lesz olyan, mint régen. Naplós stílusú lesz, vagy semmilyen. Ez a kérdés, válasszatok. (...) A blog végére akartam pontot tenni gyorsan. Ha jól számolom, már csak 3 rövidebb bejegyzést kell írnom, és frissítem, aztán készen vagyok. Holnap este már kényelmesen tudok filmet nézni, ez pedig az Eurotúra lesz. Aztán utána jön az Elit alakulat, majd befejezem a Szökés 3. évadát, aztán Californication, majd Heroes és lehet Twin Peaks. Ja, meg majd nézek filmeket is. De az én tempómban ez úgyis sokáig fog tartani, addig meg majd tanulunk is sokat, meg hát elkezdek a Photoshoppal szarakodni, ha minden igaz. Kis szakma is legyen végre. Az a lényeg, ne legyen semmi stressz, és akkor gond nem lehet. " Újévi fogadalmam egyébként az volt, hogy rendszeresen frissíteni fogom a blogot. Na jó, hazudtam, nem is volt újévi fogadalmam. Legalábbis nem emlékszek rá, az év első perceiből más maradt meg...

NOW PLAYING:
Zorall - Meseautó

#296|Kistelekit a Moszkva térre - mondjuk nyárig

2008.  február 12., kedd

A magyar foci remek táptalaja az újságírói vicceknek, rengeteg munícióval szolgál blogunk gépfegyverébe, sok a feldobott labda, amiket mi kegyetlenül leütünk. Viszont ami a szövetségi kapitány körül folyt, azon már legfeljebb csak sírni lehetett, de azt szakadatlanul. Ugyanis lejárt Várhdi mandátuma december 31-ével, és Kisteleki nem hosszabbította azt meg, hanem az MLSZ-vezérkarra bízta a döntést. Utólag már persze tudjuk, honnan fújt a büdös: mindenki kedvenc MLSZ-elnöke mindenáron külföldi kapitányt kívánt leszerződtetni, azonban hivatalosan senki sem vállalta a kihívást. A sportnapilap két marokkal szórta az olvasókra tippjeit és jelöltjeit, az Indexen szavazni is lehetett, végül kiderült, hogy az emberek döntő többsége Várhidi Péter mellett teszi le a voksát. És mit ad Isten, megszületett ötórás vajúdás után a döntés, Várhidi marad a poszton - mondjuk nyárig. Mi ez, ha nem a magyar futballvalóság legveleje?

Kisteleki meghagyta a a nép egyszerű, szerény és közkedvelt fiát a viharvert poszton, senki sem panaszkodhat. Szó se róla, örülünk is böcsülettel, magunk alá vizelünk a gyönyörűségtől, Várhidi for Prezident! Talán elkezdődött valami a magyar fociban, van egy koncepció és van hozzá egy ember, és talán már egy válogatott is. Összességében a kapitány mérlege pozitívnak mondható: a kiábrándító vereségek (pl. Kisinyov) és maréknyi kihullott hajszálak mellé csudálatos világbajnokverés párosul, és talán lassan kezd beérni a csapatépítő munka gyümölcse. Azt is jónak találjuk, hogy többnyire külföldi bajnokságokban edződő hazánkfiait kell behívni a keretbe (viszont értetlenül állunk például Dárdai mellőzése előtt). Ezzel a salamoni döntéssel tehát Kisteleki nyugodtan folytathatja a külföldi messiás keresését, akivel minden bizonnyal majd a világbajnoki dobogó tetejére hágnak aranylábú fiaink. Ráadásul bátor, szép és jól kommunikálható hülyeséget öklendezett föl újfent az MLSZ-gyomor, hiszen nem érheti a vád Kistelekit, hogy nem hagyta kibontakozni Várhidi Péter stratégiáját, beléfojtotta a lendületet.

Vegyük biztosra... mondjuk nyárig - csengenek füleinkben Kisteleki szavai. Kisteleki még keres szakmai igazgatót külföldről, és elképzelhető, hogy nyáron akár válthatja is a kapitányt. Szép kilátások, én ilyen bizonytalan jövő mellett el nem vállaltam volna a válogatott vezetését. Ezek után ugyanis szerencsétlen Várhidi felett Demoklész kardjaként lebeghet a teljesítménykényszer, miszerint neki nyárig nem csapatot, hanem némi eredményt kell produkálnia - ez pedig erőltetett, izzadságszagú, vagy akár kísérletező játékhoz is vezethet, ami szöges ellentétben áll az eddigi lassú, nyugodt építkezéssel. Persze a selejtezőkig még van idő. Lesz közben egy EB és egy olimpia, természetesen nélkülünk. Aztán utána már szeptembertől a vb-részvételért harcolhatunk, többek között a Portugália, Svédország, Dánia, Albánia és Málta fémjelezte csoportban. A magyar foci aktuális állapotában esélylatolgatásnak nincs értelme, kikaptunk mi már Máltától is, ezek után nincs olyan meccs, amit előre beírhatunk a kötelezően hozandó kategóriába. Csak remélni tudjuk, hogy egy Várhidi Péter vezette jó csapat újra érvényesíti a papírformát és visszaszerzi a mundér becsületét. Ezt dobta a gép.

NOW PLAYING:
Quenn - A Kind Of Magic

#295|Szopóágon

2008.  február 11., hétfő

Ejh, be régen volt már, mikor még az RTL Klub adta a Matáv Sopron - Ferensváros meccset, ahol a Sopron 3:1-re alázott... Sok víz lefolyt azóta a Dunán, szövetségi kapitányok és MLSZ-elnökök jöttek-mentek, felócsúdtunk a Málta elleni történelmi vereségből, eltemettük Puskás Öcsit... Viszont azt sose gondoltuk volna, hogy visszasírjuk azokat az időket... pedig de: még volt normális közvetítés és összefoglaló a TV-ben, voltak edzők és játékosok, és igen, voltak csapatok is. Mára már az utóbbiakból is hiány van. Manapság ugyanis az NB I. jóformán egy utcai grundfoci-bajnokságra hasonlít leginkább; a csapatok költségvetését, a játékosok motiváltságát és a nézők számát tekintve legalábbis mindenképpen. Odáig süllyedtünk, hogy bajnokságunk színvonala láttán még az Ugandában szövetségi kapitányoskodó László Csaba is sírva rohanna vissza Afrikába... (A sírást úgysem kellene sokat gyakorolnia.)

Az említett mérkőzés óta a Fradit kizárták az NB I-ből, az nem jutott fel újra (tegyük hozzá, megérdemelten), és jelenleg is szenved a másodosztályban a kihívásokat kereső Csank János vezényletével. Közben a klub ezer sebből vérzik, és igencsak rájár a rúd mostanában. Amikor már úgy tűnik, tényleg célegyenesben van az FTC sorsának megnyugtató rendezése, jön az állam, és lendületből belerúg egyet a földön fekvő szerencsétlenbe. Nem elég, hogy már ötödszörre írták ki a pályázatot, amikor már finisben van a dolog, az MNV fityiszt mutat. Az állam eddig is meglehetősen mostohán bánt a zöld sasokkal, és ha most is hiperbolikus ívben szart volna rájuk, akkor nem is lenne semmi gond. De nem, most az egyszer foglalkoztak a dologgal, és arra jutottak, hogy érvényes, de eredménytelen a pályázat. Kérdem tisztelettel: akkor ezt most hogy...?

Ízlelgessük kicsit a kifejezést, forgassuk meg párszor a szánkban: érvényes, de eredménytelen. Hmm... Ha nem ismerném a kormány hozzáállását a dolgokhoz, azt hinném, hogy Ferencváros kivéreztetése a cél, de hát ez aljas rágalom, összeesküvés-elmélet lenne... Pedig már készültünk nagyon. Élére vasaltuk az érettségi öltönyünket, vigyázzba állítottuk a műszálas fehér fuszeklit, és fölpolíroztuk a makkos szkárpit. Az áhítat jegyében még a vékony szürke bőrnyakkendő is előkerült. Mindhiába. Jól tetszettek észrevenni: a fasz rossz végén állunk. Már megint. A szerződés márpedig szinte már meg volt kötve, Paul Shaw már a gyep szélén várt, hogy játékra jelentkezzen, szinte kint voltunk a BL-főtáblán, a befektető délibábjának kergetése után végre valóban pénz állhatott volna a házhoz, Rieb György és Kevin McCabe is hurráhangulatban várt a döntésre: csak annyi kellett volna, hogy a KVI jogutódjaként az MNV is rábólintson az egészre, kimondja a végső áment. Ez mondvacsinált okokra hivatkozva nem történt meg.

Még arra sem volt időnk, hogy elrakjuk a hétvégi tüntetésre leporolt minigunt, már  szuperszonikus lendülettel indult is a hatodik futam, amelyen kezdetben nem volt tudható, hogy hajlandó-e Esplanade-ilag képviseltetni magát a Tökéletes Befektető, de aztán végül Rieb György közbenjárására mégis beadták a derekukat az angolok. A mostani menetben a magyar állam meghívásos pályázat keretében akarja gyengéd cirógatással visszaenyelegni a perrel hadonászó nagymestert. Mi erősen drukkolunk, hogy a Nemzeti Kincs halálhörgése hetek alatt változzék csodálatos trillává, és az örökifjú Paul Shaw is megdönthetetlen bizonyítéka legyen a IX. kerületiek föltámadásának. Azonban koránt sem biztos, hogy ez ilyen simán be is fog következni. Az MNV ugyanis nem kevesebb, mint 13 céget hívott meg a pályázatra, így tényleg lehet ráció abban, hogy egy MSZP-közeli vállalkozónak kívánják kijátszani az ingatlant, az már apróság, hogy focicsapatot is adnak mellé... Persze ha az eredményes pályázat kihirdetését követően misztikus erők úgy alakítják, hogy esetleg Demján Sándor pezsgőspohara csendül a legvidámabban, tudni fogjuk, hogy valaki valamit megint furfangosan csinált.

Ha esetleg a következő tender érvényes és eredményes lesz, és McCabe nyeri a pályázatot, akkor is meg kell fontolni néhány dolgot. A 30 millió euró, az új stadion skiccelt tervei, a türelmesen bólogató angol jogászok? Európai értelemben vett porhintés. A 2010-es BL-szereplés pedig ép elmével már tényleg kizárólag a hahotás-vicc kategóriában állja meg a helyét. Túl sok lenne ez már a jóból és láttunk mi már karón varjút... Persze, megint csak a rosszmáj szól belőlünk, mint mindig, ne legyen igazunk. Azonban hiába lesz igaz ember Kevin McCabe. Hiába költ egymilliárdot télen játékosvásárlásra. Hiába épít új stadiont 2010-re. Hiába vásárolja vissza a Fotextől a kereskedelmi jogokat. Szükség lesz egy nagytakarításra az öltözőben is és a vezetőségben is. Az apró kis zugokba beette magát a kosz, a rozsdás vízvezetékekből fekete víz ömlik az Üllői úti zuhanyzókban. Rieb Györggyel karöltésben nagyon sok tennivaló akadna, hogy végre a Fradi oda kerüljön, ahová való: a kelet-európai klubok elitjébe, a Dinamo Kijev, a Steaua Bucaresti és Spartak Praha mellé. De ez már tényleg csak egy álom, a mostani futballvalóság szerint a Fradi lassan eltűnik a süllyesztőben, a magyar focival együtt...


Népmesei fordulatot hozott a Sopron agóniája is, ami talán még a Fradinál is nevetségesebb. Introducing to you: Sopron-REAC. Bezony.  Láttuk már a Vácot Újbudán, fürödtünk a diósgyőri Balatonban, együtt sírtunk a szomszéddal a Szeged után, de amilyen pofátlanul összegrundolták a ezt az öszvér csapatot, az még minket is szíven ütött. Ugye mindannyian tudjuk, hogy mióta a Matáv kiszállt a Sopronból, az egész csapat egy hatalmas vicc. Vízer László Máriusz lett a többségi tulajdonos, és alaposan belenyúlt a szakmai munkába is: jóformán gyakrabban cserélt edzőt, mint más alsógatyát, az FC Sopron az állandó edzőcsere szinonimájává és román játékosok felvásárlópiacává vált. A Pintér Attilával kupagyőztes Sopront sikerült lezülleszteni az utolsó helyek egyikére, majd Vízer kiszállt a buliból, hátrahagyva a csapatot a koncnak. No, jöttek is a keselyűk, az olaszok, akiket talán még jobban utált a szurkolótábor: kirúgták Détári Lajost pofátlan módon, a csapat kieső helyen zárta a bajnokság első szakaszát, szinte már alig játszott benne soproni játékos, aki tehette, mind elmenekült. Pénzt nem fizettek az olaszok, helyette inkább csináltak aranyos adósságot (alapfogalom a magyar fociban), majd nemes egyszerűséggel leléptek. Az önkormányzat végső kétségbeesésében felajánlotta, hogy jelképesen 1 euróért megveszi a csapatot, az olaszok meg megfizetik az általuk okozott károkat, de hát a tárgyalások kudarcba fulladtak, az üzlet nem jött létre, mert az olaszok nem nyújtottak 300k eurós banki garanciát a tartozások fedezésére. Az MLSZ kizárta a Sopront az első osztályból, itt jöhetett volna  az újabb varázslatos fogalom a magyar fociban: a tartozások átütemezése... szóval khm.. a fellebbezés, de nem jött, mert minek. Az FC Sopron megszűnt létezni.

Itt jön képbe a REAC, akinek olyan utolsó préri a pályája, ahol nincsen villanyvilágítás. Még egyszer mondom, NB I.-es csapatról van szó, itt tartunk. Tehát az MLSZ szerint a hazai meccseket nem lehet romantikus sötétben játszani (azt most inkább hagyjuk, hogy Angliában és Németországban is megoldják a téli meccseket a korábbi órákban, nem érdekes), így a REAC fogta magát, és Sopronba költözött. Kapóra jött neki ez az egész, ráadásul a kecske is jóllakik és a Sopron is megmarad: oda lesz biggyesztve a REAC neve mellé. A nép tehát nem marad cirkusz nélkül, viszont arra rátenném a bokámat, hogy a helyi fanok nem igazán fognak kijárni meccsre, még hangulatból sem. Vannak már híresztelések, hogy majd mégis lesz Sopron valahogy, meg REAC is, de hát ami itt folyik... Tragikomédia, a legjobb fajtából. És mindehhez az MLSZ-nek semmi szava nincsen, az élet kereke nyugodtan folyhat tovább... Kisteleki egyébként is mással van elfoglalva, de ezt már egy másik bejegyzésben tárgyaljuk ki. Egy napra ennyi szenny bőven elég lesz.

NOW PLAYING:
Blink 182 - Every Time I Look For You

#294|Boxed In

2008.  február 10., vasárnap

Mostanában eléggé avantgárd felfogásban szerkesztem a naplót, random módon hajigálom egymásnak a témákat, de ezennel vissza is térnék az időben lineáris leíráshoz, valamint végre következzék valami könnyedebb téma a sok politika és közélet után: sport. Méghozzá az idei kézilabda-világbajnokság, a naplóból szemezgetve újfent, + képek.


Ilyés a spanyolok ellen parádézott

HUN-SPA: "Kéziben meg győztünk, az a lényeg. 7 góllal bazz. Csúnyán elpáholtuk a spanyolokat, transzban játszottunk, Ilyés igen nagy volt, Nagy Laci vezérszerepben volt (209 cm-rel én is vezér lennék…), én jószerivel mindenkivel elégedett voltam, csak az Eklemovics nem kapta még el a fonalat, de ami késik, nem múlik. Szépen, ügyesen, lendületesen, kreatívan (!) és magabiztosan játszottunk. A felkészülési mérkőzéseket nem láttam, de ez ahhoz képest biztos ég és föld. Ma egyszerűen jó napot fogtunk ki, Fortuna mellettünk volt, ma minden bejött. Azt hiszem, ezt hívják örömkézinek, örömfoci után szabadon. (Már alig merünk örülni, annyira hozzászoktunk a kudarcokhoz.) Ezt a formát kéne átököríteni a németek ellen, aztán ha az is meglesz (csak a győzelem legyen meg, nem kell újabb parádé, persze annak is roppant örülnénk), akkor nagy lépést tettünk előre az olimpiai kvalifikáció felé. Végre öröm volt nézni a magyar kéziseket, élveztem a meccset."


Mocsai büntetni készül

GER-HUN: "Sajnos a legutóbb parádésan játszó válogatottunk számára a német csapat túl nagy falatnak bizonyult. Remélem a spanyolok elleni fantasztikus formával nem lőttük el az összes puskaporunkat… Ezúttal hiányoztak az egyéni teljesítmények, kiemelkedő bravúrok, mint legutóbb Ilyés, Puljezevics vagy Nagy sziporkái. Persze a kapuban ezúttal Fazekas Nándi állt, aki állta a sarat böcsülettel, megszolgálta a belévetett bizalmat, de látszott, hogy a kapitány is úgy taktikázott, hogy ha lehet, egy-két kulcsember pihenjen, a világbajnoktól belefér a zakó. Így is történt, az Iváncsik Tomi is a kispadon ült, és hát ki is kaptunk, bár ezt badarság lenne Skaliczky számlájára írni. Ugyanis hiába mentek 6-tal a németek, visszahoztuk magunkat, és ha a többször kínálkozó ziccereket, meccslabdákat nem hagyjuk ki, hanem tisztességgel értékesítjük, akár egy jó fináléval meg is fordulhatott volna az állás. Ugyanis a németek sem voltak hibátlanok, meg lehetett találni a rést a pajzson, párszor át is tört a sánc. Ehhez csak az kellett volna, hogy ezeket a kínálkozó helyzeteket kihasználjuk. Mivel azonban ez nem történt meg, a németek megérdemelten nyertek. Ennek ellenére semmi okunk a szégyenkezésre, megizzasztottuk a világbajnokot, partiban voltunk velük, senki sem várhatott volna el győzelmet, már a remi is bravúrnak számított volna. Talán a spanyolok elleni fergeteges játék miatt kicsit megnőtt a válogatott renoméja, de attól még messze voltunk, hogy az éremesélyesek szűk körébe soroljanak minket. Egyszerűen legyőzött minket a német csapat egysége, rutinja, gyorsasága és nyers ereje. De nekünk nem is őket kell megverni, hanem holnap a fehéroroszokat, de azokat kötelezően. Szerintem a cél továbbra is az első 6-ba bekerülés, minden további már csak jutalomjáték, hab a tortán. Reméljük, a magyarok sikersorozata folytatódni fog, aztán: „A magyar név megint szép lesz / Méltó régi, nagy híréhez / Mit rákentek a századok / Lemossuk a gyalázatot!” Úgy kell a magyar embernek a sportsiker, mint egy falat kenyér, ugyanis ha az országban a sikereket, eredményeket nézzük, igencsak ínséges időket élünk át, a bödön alját kapargatjuk. Az egyedüli menekülési útvonal a sport, mindenki oda húzódik vissza, ki vagyunk éhezve a sikerekre, és gyakorlatilag ennek a hatalmas elvárásnak nem, vagy alig lehet megfelelni. Épp ezért lehet nálunk ekkora közönségsikere egy Talmácsi Gábornak vagy egy Szávay Ágnesnek. Sokkal többet jelentenek az emberek számára, mint egyszerű sportemberek. Ők olyan honfitársaink, akik elértek valamit, és ezért az ember büszke lehet rájuk. Csak ennyi kell."


Ha Iváncsik Gergő mindig hozta volna a formát, lehetne olimpiai kvótánk...

BLR-HUN: "5 góllal nyertünk, 31-26 lett a vége, meggyőző fölénnyel játszottunk, bár érzésem szerint több van ebben a magyar csapatban, mint amit ma mutatott. Ez még mindig nem a spanyolok elleni forma. Ha azt hoztuk volna, szerintem nagyobb lett volna a gólkülönbség, bár így se panaszkodhatunk. Lényeg, hogy bejutottunk a középdöntőbe..."


Nagy Laci sem mindig nyújtott klasszisteljesítményt

HUN-SWE: "A kurva picsába! Ez volt az első mondatom a mai kézimeccs után. 27-27, döntetlen, 1 pont, vagy mennyi, de mindenképp olyan eredmény, ami senkinek sem jó. A legfájdalmasabb az, hogy a győzelmet simán hozni kellett volna, főleg, hogy volt olyan, hogy négy góllal is mentünk. Hogy ennek a csöppnyi egy pontnak mennyi az értéke, az tényleg a következő meccseken dől el, ahogy a kommentátor is megmondta… de nagyon nehéz lesz. Izland ellen nem engedhető meg semmi fiaskó, papírformának kell lennie, a franciákkal szemben pedig… imádkozzunk erősen. Ott viszont a döntetlen bravúr lenne. Magunknak tettük neccessé ezt a meccset, elszartuk, na. Nem tudom miért. Bár izgalmas volt, annyi szent, én csak kapkodtam a fejem, szétvetett az ideg. "


Nagy blokkolni próbál

FRA-HUN: "Végre győztünk gyerekek. Nagyon kellett. Nem mondom, hogy bravúr, mert a francia B-csapat ellen nem lehet annak nevezni, de mindenképpen kulcsfontosságú eredmény. Végre kijött a lépés, nem basztuk el az utolsó percekben a meccset. Szép volt! A magyar férfi kézilabda-válogatott kiengedte sorsát a saját kezéből az Izland elleni nyolcgólos vereséggel, most már csak az kell, hogy vagy a svédek verjék meg a németeket, vagy a németek a svédeket, viszont több góllal, hogy jobb gólkülönbséggel maradjunk harmadikak. A németek győzelme jobb lenne, mert két legyet egy csapásra, ugye, a svédek maradnának mögöttünk mindenképpen, ami az EB és az olimpiai kvalifikáció szempontjából is jó. Egyelőre 16-18 a svédeknek félidőben, szóval szerintem elkezdek a svédeknek drukkolni. Kiharcoljuk így is a részvétel jogát Pekingben! De a további számításoknak csak úgy van értelme, ha ma este Fortuna kétszer is mellénk áll."


A spanyolok feletti győzelem felejthetetlen marad

Hát, nem állt. Ez van. Az egész EB-t realista óvatossággal, sztoikus nyugalommal kezeljük, helyiértékén. A norvégiai verseny a kihagyott ziccerek versenyeként kerül be számunkra az almanachokba, de hát ahol kicsi a merítési lehetőség, aránytalanul kevés emberen aránytalanul sok a teher, ott törvényszerűen jön be a hibapont. Skaliczky László szövetségi kapitány maga mondta, hogy "néhány centiméterrel lejjebb került a glóriánk, így hurok lett belőle". Viszont én meg rájöttem, hogy a kézilabdát jobban szeretek nézni, mint focit. Főleg, ha a magyar válogatottról van szó... - már alig várom jövő januárban a VB-t, majd ott lehet korrigálni. Szép volt, fiúk!

NOW PLAYING:
Blink 182 - Dammit

#293|Person of the Year: Vladimir Putin

2008.  február 9., szombat

Külön bejegyzéssel tisztelgünk Oroszország aktuális cárja, Vlagyimir Putyin előtt. Ha már valakit az év emberévé választott az amerikai Time magazin, érdemes lenne megvizsgálni, miért is.


Putyin amerikai kollégájához hasonlóan építi az imázsát

A leköszönő orosz elnök regnálása alatt egyszerre vezette vissza országát a nemzetközi porondra és tett rendet a belpolitikában, stabilitást hozva a mindennapokba. Tudatosan visszaszorította a Szovjetunió csődje után a hatalmat megragadni kívánó oligarchákat, kiépítette saját bázisát, így mára ő lett nemcsak az ország, de a Time szerint a világ legbefolyásosabb embere is. A kezében futnak össze a szálak, élet és halál mindenható ura, nevét rettegi és tiszteli a nép. Tudatos energiapolitikájával újra a fejlődés pályájára állította Oroszországot, kiépült a kapitalizmus, modernizálódott a gazdaság és korszerűsödött a hadsereg. A Gazprom már évek óta sakkban tartja egész Európát, Putyin ügyesen használja országa természeti erőforrásait politikai célokra.

A korábban lesajnált orosz medve tehát feltámadt, és úgy tűnik, nem lehet egy csettintéssel elintézni. Putyin komoly koncepciót követ a külpolitikában is, néha az embernek az az érzése támad, hogy újra beindult a hidegháború. Oroszország sorra mondja fel a korábban rá nézve előnytelenül, farokbahúzva kötött szerződéseket és egyre többször veszi át a kezdeményező szerepet. Az elnök ráadásul rendkívül népszerű, bármihez nyúl, az arany lesz a nép szemében, az oroszok egy emberként rajonganak érte, tetszési indexe csak a Télapóéval mérhető össze. Azonban mindennek vége lesz egyszer, így Putyin is kénytelen felszállni az elnöki bársonyszékből - ezt az orosz alkotmány határozza meg.

Így tehát legalább ennyire érdekes az utódlás kérdése: az év embere már meg is nevezte utódját, Dimitrij Medvegyevet, a Gazprom elnökét, Oroszország másik erős emberét. Medvegyev Putyin iránti lojalitása megkérdőjelezhetetlen, így személye garanciát jelenthet a Putyin-éra egyenes folytatására. Maga Putyin pedig a kétharmados többséget elért Erős Oroszország pártjának vezéreként a kormányfői tisztséget foglalhatná el, így gyakorlatilag két cár uralná az országot. Valójában azonban a tényleges hatalom továbbra is Putyin kezében marad. Volt olyan pletyka is, miszerint helycserés támadással Putyin ülne a Gazprom elnöki székébe, de ez kacsának bizonyult. Bár pártja élén megtehetné, Putyin mégsem csökkenti az államfő jogkörét, nem változtatja meg az alkotmányt, az erős elnöki hatalom, a központilag "irányított demokrácia" Oroszország sikerének záloga. Putyin egyébként meg sem tehetné, hogy visszavonul, hiszen olyan erők állnak mögötte, akik a nyugdíjazást nem néznék jó szemmel. De vajon a ciklus végeztével visszatér-e Putyin, vagy inkább arra használja tapasztalatát, hogy Medvegyevet készítse fel a tartós elnöklésre? Márpedig az oroszoknak egy keménykezű, határozott vezetőre van szüksége, nomeg agresszív külpolitikára. Aki ezt tudja biztosítani, az lesz a námbör ván.

"Putyin most a dumában alkotmányos többségre támaszkodhat, ami lehetőséget nyújt a kormány szerepének és a pártrendszernek az erősítésére. Ez már önmagában is történelmi tett volna, hiszen korszerűsítené, a nyugati normák felé közelítené a gyenge, merevségében törékeny orosz intézményrendszert. Erre pedig van esély, hiszen az elnök már csak a hatalmon belüli egyensúlyok megtartása miatt sem tehet mást. Putyinnak valójában nem lesz más lehetősége, mint emelni a kormány ez időben meglehetősen alacsony presztízsét, ami automatikusan a demokrácia megerősítését jelenti. Putyinnak tehát nincs más lehetősége, mint hogy felgyorsítja Oroszország modernizációját. Erre, az idáig oly titokzatos Putyin-terv kibontására biztosíték lehet a mintegy 750 milliárd dolláros felhalmozott stabilizációs alap, amelyből adott esetben látványosan bővíthető a lepusztult infrastruktúra, részben finanszírozható a nagy elosztórendszerek reformja, s még szociális kiadásokra is jut. Putyin új szerepében e forrásokra támaszkodva új lendületet adhat Oroszország fejlődésének, s a folyamatok beindítása után megerősödve térhet vissza a Kremlbe." - fogalmaz az elemzés.

Önbecsapás lenne azt mondani, hogy Oroszország már soha nem fog visszatérni a nagyhatalmak közé. Már most is ott van, mindig is ott volt, és természeti adottságai révén mindig is ott lesz. A sajátos orosz cári rendszert felváltó szocializmus után most a demokráciát tanulgatja még a nép, de történelmi emlékeiből fakadóan is szüksége van egy komoly felső irányításra. Hogy a későbbiekben pontosan mi lesz Putyin sorsa, az még a jövő zenéje.

NOW PLAYING:
Hammerfall - Back 2 back

#292|Kutyakomédia

2008.  február 8., péntek

Ahogy ígértem, aktuális politikai helyzet- és hangulatjelentésünk következik, csak erős idegzetűeknek, szigorúan 18 év felett. November óta történt ugyanis egy s más, ami mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni, főleg ha némi folyamatszerűség is megfigyelhető ezekben az ügyekben. Kapóra jött, hogy az egészet egy kalap alá tudom venni a népszavazással együtt, annyira összefonódott mostanában ez a két dolog. Hát tessék.

Valami zavart érzek az Erőben. Mostanában az egész média a népszavazástól visszhangzik, az újságok erről cikkeznek, ez a közéleti téma. Beindult a kormányzati propagandagépezet is, dübörög a(z) (ellen)kampány. A közvélemény-kutatások szerint jelen pillanatban érvényes és eredményes lenne a népszavazás, azaz 2 milliónál több ember venne részt a szavazáson és az igenek nyernének. Talán érdemes külön venni az egyes pártokat, hogy kampányolnak. Az SZDSZ a szocializmus visszatérésével riogat, ami roppant jó kommunikáció, elvégre úgy tünteti fel a Fidesz kezdeményezését, mintha az fittyet hányva az aktuális gazdasági helyzetre, a modern piac diktálta versenyre újra azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy az egészségügy és az oktatás ingyen van és ők csak újabb téglákat rugdalnak ki a kommunizmus itt maradt falából. Nos, ez nem a szocializmus illúziója, hanem jobb helyeken így működik az ország. Azok a rohadt kommunista dánok meg svédek! A magas adóbevételekből magas a szociális juttatások száma, azaz jóformán az oktatás és az egészségügy ingyen hozzáférhető, megvalósul a jóléti állam... De mindegy, értjük mi Horn Gábort. Világos, hogy jelen pillanatban Magyarországon ezekre a pénzekre szükség van, és most egy ügyes húzással át is térnénk az MSZP kampányára, ami már jóval elegánsabb: egyszerűen annyit mondanak, hogy egyrészt 5 milliárd forintba fáj az államnak a népszavazás, másrészt ha Orbán Viktorok potyognak az égből, akkor sem mondanak le. Ráadásul a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj az a jó, mert így lesz az orvosnak/kórháznak/egyetemnek pénze. Hát persze, mert elvették a forrást, és így kívánják pótolni. Én erre azt tudom mondani, hogy nem vicc az valamilyen szinten, hogy egy szocialista kormány, aminek kutya kötelessége lenne kiállni az állampolgárai mellett, pont ő akarja bevezetni a vizitdíjat és az eltörlését célzó népszavazás ellen kampányol?!

De térjünk vissza csak a kályhához. Miért is kell a megszorítás? Mert elkúrták, bevallották. Nem bontották ki az igazság minden részletét, most meg próbálják helyrehozni az egészet kiigazításokkal, megszorításokkal, igaz, némi reform is csúszhat a dolgokba véletlenül. A Fidesz az emberek kollektív fogyasztóvédőjeként olcsó népszerűségre kívánt szert tenni ezzel a népszavazással, csak hát sikerült odáig tologatni a kérdéseket, nyújtani az egészet, mint a rétestésztát, hogy most már a kutyát sem érdekli. Orbán azért mondta, hogy a voksolás után a kormánynak le kell mondania, mert ha még 2006-ban sikerül megrendezni a dolgot, ott a népharag csúnyán elsöpörte volna a vizitdíjat, beintve egy ízeset a kormány reformpolitikájának. Csakhogy azóta eltelt másfél év, és a népszavazás intézményét sikerült teljesen nevetségessé tenni, dehonesztálni az őszi népszavazás-cunamival, meg az olyan kérdésekkel, mint hogy "Egyetért-e Ön abban, hogy Gyurcsány Ferenc járjon rollerral munkába?" és hasonlók. Pedig nem egy olyan ördögtől való dolog ez a népszavazás, szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban használják is rendesen, csak nálunk nem szokás még. Igazából a népszavazás volt a Fidesz egyetlen utolsó alkotmányos eszköze arra, hogy elmozdítsa a kormányt, és ekkor tette Orbán azt a felelőtlen, ma már finomul támadható (és a pajzson hatalmas rést nyitó) kijelentését, hogy ha az igenek elsöprő arányban győznek, a kormánynak vennie kell a kalapját. Már kimondták, ez nem lesz így, ezzel tovább erősítve azt az érzést az emberben, hogy a Fidesz akaratgyenge, tehetetlen, semmit nem tud elérni, nem változik itt semmi, minek menjek én szavazni? Jobb úgyse lesz, hátakkormeg?

Márpedig el kell menni és három igennel szavazni, csakazértis. Reméljük nem fog lecsúszni a nagy népi torkon a kormány intézkedéscsomagja. Ha a nép a saját józan eszére sem hallgat, ha még a bukszáját sem nézi, akkor ölég nagy baj van, hogy ilyen szintű agymosást lehet tartani. Márpedig a kommunikáció zseniális, itt van például az Új Magyarország nevezetű propaganda-kiadvány. Nem irigylésre méltó helyzetben a kormány a hátrányból előnyt kovácsol... valami elképesztően profi módon beszél lyukat az egyszeri állampolgár hasába. Majdnem még engem is meggyőzött, pedig... Közben meg mellettük van a komplett média, a Heti Hetesben is állandóan ebből űznek gúnyt, mondjuk nem csodálom, kihagyott ziccer lenne. De emberek, ez nem arról szól, hogy el kell törölni a vizitdíjat, mert Orbánt az zavarja (egyébként szerintem az óvodában népszavazás lehetett a jele, vagy nem tudom, honnan van ez a fétis). Nem arról van szó, hogy mondjon le a kormány. Hanem arról, hogy végre álljon helyre némileg az erősen megtépázott legitimitás, végre megkérdezzék a népet is arról, hogy mit akarnak csinálni. Ugyanis vizitdíjról szó sem volt, sőt, Gyurcsány a miniszterelnökjelölti-vitában hazugsággal vádolta Orbánt, amikor azzal "ijesztgetett", hogy a szocialisták bevezetik a vizitdíjat, tandíjat és a kórházi napidíjat. "Ön nem akarhat ilyen igaztalan kampánnyal nyerni." És lőn.

Amúgy ha a kormány hirtelen lemondana, a Fidesz lenne a legjobban megilletődve, remegő kezekkel locsolná a pezsgőt. De ez egyébként sem létező forgatókönyv, viszont ezt leszámítva több lehetséges következménye is lehet a népszavazásnak. Ha az igenek elsöprő többségben győznek, akkor az megrendítheti Gyurcsány pozícióit az MSZP-ben, egy újabb szög lehet a koporsóban, amennyiben viszont sikerül kibekkelni az egészet, vagy csak szerény győzelem születik, az azt jelentheti, hogy Orbánnal már tényleg semmi se lehet nyerni, Gyurcsány helyét a miniszterelnöki bársonyszékben csak örökölni lehet. A Fidesz ugyanis szárnyal a közvélemény kutatásokban, csak ideje lenne már mindezt aprópénzre váltani... Nem az edzőmeccsen van kötelező nyeréskényszer, hanem a bajnokságban. A formát időzíteni kell. Csak egy a probléma Orbánék politikájával: nem lehet mindent arra alapozni, hogy az emberek mögé állunk és a szociális pálfordulást bemutatva populista módon az ő érdekeiket képviseljük. Nem lehet ilyen elképesztően vérszegény és gyenge kommunikációt bemutatni. Nem lehet egy Tarlós Istvánt berakni a népszavazási kampány koordinátorának. Egyszerűen túl sok a gyermeteg hiba. A Fidesz Gyurcsány alatt még mindig kivonul a teremből sértődött kisgyerek módjára és a Nap-Keltét is bojkottálja: ez tényleg szánalmas, ráadásul csak saját maguk alatt vágják a fát ezzel, senki mással nem basznak ki. Pedig csak az európai szabályok szerint játszanak egy olyan játékban, amit valahol demokráciának szoktak hívni. De ez Magyarország. Tudjátok, ahol van egy kislány, akinek van egy kislánya.

Én egyébként egészen idáig azt mondtam, OK, kormányozzon az MSZP, a Gyurcsány, csak kibírjuk valahogy. Talán mégis rendbe teszik "ezt a kurva országot", talán mégis van értelme a vizitdíjnak, tandíjnak, kórházi napidíjnak. Hát lófaszt. Miért nem veri őket már nyakon valaki szívlapáttal, szigorúan pedagógiai célzatból, nehogy elszemtelenedjenek? Rájuk férne a bikacsök is, meg a faszkorbács. (Egy esszé kb. ott veszti el hitelét, amikor a szerzőn eluralkodnak az indulatok.) Ilyen dilettáns, hozzá nem értő, az országot utolsó fillérig kiárusító vezetésnek Európa szebbik felén már rég le kellett volna mondania. Nézzük csak, mit alkottak eddig: direkt megfúrták a Fradi-pályázatát, eladták a MÁV Cargot, el akarják adni a nyereséges Szerencsejáték Zrt.-t, gyakrabban cseréltek minisztert, mint más alsógatyát, szétkúrták az egészségügyet (nem kell félni a szavaktól, ez így van), mindenhonnan elvették a pénzt, és mindeközben arra hivatkoztak, hogy változik a világ, hozzá kell szokni. (Egyébként is, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik...) Itt van ugye a Modern képmesék is, amiben finomul elmagyaráznak mindent, csakhogy a kormány szája íze szerint. Amit ott elmondanak, az mind teljesen jogos közgazdasági alapvetés... de egy ország irányítása nem csak erről szól. Dániával meg egyelőre végképp nincs értelme összehasonlítani a kráterszaggatta holdbéli tájra emlékeztető Magyarországot...

Konklúziónak én csak azt tudom mondani, hogy a nép szava Isten szava. A Fidesznek azonban ez többet árt, mint használ, ugyanis ha belenézek a kristálygömbömbe, előre megjósolom, hogy nem lesz nagy arányú a győzelem, sőt, az se biztos, hogy meglesz. Nagyon fontos lenne, hogy Orbán vegye át a kezdeményező szerepet. Ezek után nagyon kíváncsi vagyok az évindító/évértékelő beszédekre mindkét oldalon.

NOW PLAYING:
Bikini - Mielőtt elmegyek

#291|The Last Boy Scout

2008.  február 8., péntek

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem olyan szinten megcsapott az amerikai előválasztások szele, hogy már szinte törzsolvasója lettem a Fehér Háznak, ami az Index tematikus "blogja" lenne ugyebár. Első blikkre az egyszeri földi halandónak az ország választási rendszere átláthatatlan. Másodikra is. Kezdetben ugye vala nyolc jelölt (candidate), vagy talán még több, mostanra már több rostán átesve a férgese hamar kihullott, a langyosakat meg az Isten úgyis kiköpi. Ebben áll ugyanis az amerikai választások diszkrét bája, esszencia-szerű különlegessége: a betonbiztos demokráciát az biztosítja, hogy még az elnökjelölési pártkongresszusok előtt megnézik az előválasztások (a primary nyílt választást, a caucus zárt jelölőgyűlést jelent) során, hogy mégis kit szeretnek jobban az emberek, ki tudja jobban eladni a politikáját, ergo az esélyesebb megnyerni a végső csatát is, így némileg garantálva, hogy az ország elnöke valóban a legrátermettebb személy a posztra. Nagy vonalakban ennyi lenne az elsőre kissé bonyolultnak tűnő amerikai stílusú választási rendszer, ami dióhéjban tényleg így néz ki, de hozzá kell csapnunk még azt, hogy nagy hagyományai vannak a kampányoknak, a nagy halászlé túloldalán teljesen más világ van. Vannak ugye feketék, fehérek, latino-szavazók (azaz nagyjából mexikóiak), távol-keletiek, öregek és fiatalok, férfiak és nők, diplomások és segédmunkások, gazdagok és szegények, meg még ki tudja milyen elemei ennek a társadalomnak hívott hatalmas masszának, akiket mind meg kell szólítani. Még az előválasztások előtt mindenki szponzorokat, támogatókat, referenciákat keres, pénzt gyűjt a kampányszámlájára (egyébként Hillary Clinton haknizta össze a legtöbb zöldhasút, hála kedves urának).

A sok jelölt kloákájából nehéz feltúrni az igazgyöngyöt, úgyhogy én akkor kezdtem el Obamának szurkolni, mikor kezdtek kikristályosodni az egyes jelöltek programjai, és kiderült, hogy Hillary Clinton hasonló vonalat képviselne, mint most Bush, míg Obama tényleg új lendületet, valódi változásokat vihetne a Fehér Házba. Ráadásul az sem mindegy, hogy hosszú idők után ismét komoly esélye van a demokratáknak a győzelemre, hiszen párszor már elbuktak a republikánusokkal szemben, úgyhogy jóformán az előválasztások után eldőlhet, ki lesz az USA következő elnöke. Bár nálam az billentette a mérleget Obama felé, hogy egyrészt roppant szimpatikus arcnak tűnik, másrészt meg egy bizonyos kimutatás szerint ő kapta a legalacsonyabb pontszámot (10-es skálán 5-öt), hogy mennyire lenne jó a zsidók számára. (Ezen egyébként az azóta csúfosan leszerepelt Rudy Giuliani, New York hős-státuszba emelkedett ex-polgármestere nyert utcahosszal.)

Az erőviszonyokat már korábban is sejteni lehetett. Hillary Clinton mellett szólt szinte az összes érv: impozáns és hosszú politikusi pálya, kialakított kapcsolatrendszer, kiforrott program, mögötte támogatók sora, rengeteg pénz és egy volt elnök, mindezek tetejébe még nő is. Obama azonban a széllel szembe hugyozva is eredményes tudott lenni, jött fel, mint a talajvíz, vért izzadva ledolgozta tetemes hátrányát, és hozta a meccset döntetlenre. Idegenben jó az x... Így most már a kenyai apától származó Illinois-i szenátort sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, Clintonné is sűrű káromkodások közepette vette észre, hogy mégsem lesz egy ujjgyakorlat-szerű sétagalopp az előválasztás, mert idejött egy földi, aki bele akar kontárkodni a már jó előre megfőzött levesbe, veszélyeztetve a dominanciát. Obama nem az utcáról fogdossa össze támogatóit, hanem komoly bázisa alakult ki: főleg a feketék és a fiatalabb generációk támogatják, míg Clinton mögött természetesen a (klimaxos) nők és az idősek sorakoznak fel, valamint Clinton emberei ofkorz.

A postnak csak azért van aktualitása, mert minap volt a Szuperkedd, két nappal a Super Bowl után, amikor is rentegeg államban szavaztak egyszerre, elvégre akkor szép az élet, ha zajlik... Nos, ennek végével kijelenthetjük, hogy a republikánusoknál McCain este már kaviárban úszkálva kurvázhat a boldogságtól két hétig folyamatosan, viszont Clintonné meg úgy járt, mint a Horváth Ágnes: kénytelen volt elrakni a behűtött pezsgőt későbbre. Disz izünt dö bigining ov ö bjútiful frendsip. A választás ugyanis népmesei fordulatot hozott, hiába a merész dekoltázs és puncivillantás, Obama több államban győzedelmeskedett, azonban a nagyobb lélekszámú Kalifornia és New York megnyerésével mégis Hillary szerzett több támogatót. Márpedig a nép szava Isten szava. Így tehát erősen döntetlenre áll a meccs félidőben, a keserű pirulához egyelőre még senki ne készítsen vizet. Ja, és aki a bitch-re szavaz, annak a fejére George Bush-maszkot kellene húzni, majd a nyakába lógatott "Mohamed egy fasz" táblával elengedni Bagdad főutcáján, nehogy elszemtelenedjen...

Napicsajunk természetesen Hillary Clinton, megpróbáltam a legszaftosabb képeket leszedni róla. Íme.


A kép alapján konstatálhatjuk: Hillary semmit sem vesztett bájából


Egy jó asszony mindent megbocsát... Még azt is, ha az elnök félrelép


Clinton a sármos amerikai srácból lett elnök szerepében tetszeleg


És végül Monica Lewinsky, Clinton szeretője

NOW PLAYING:
Alvin és a mókusok - Kurva élet

#290|2007 - Az Év Izéi

2008.  február 7., csütörtök

Két pezsgőzés és habzó szájú petárdázás közepette azért gondoljunk vissza egy kicsit erre az évre. Kicsit humorosan, kicsit nosztalgikusan, de mindenképpen szummázva a dolgokat. Ilyenkor az év végén boldog-boldogtalan összegez, és mi sem szeretnénk kilógni a sorból, így a szerkesztőség elkészítette szubjektív visszatekintőjét. Előre figyelmeztetünk mindenkit: nem apróztuk el, népek. (Legalábbis a naplóban, a blogon ugyanis az ott található kategóriák kb. 25% található meg, hogy érzékeltessük az arányokat. Többet meg lusták voltunk hozzá írni utólag, egyébként is, az hogy nézne ki már.) Ennyi rizsa után következzenek tehát az Év Izéi, szórakozzon a kedves közönség legalább annyira, amennyire a készítők élvezték a lista összeállítását!

A következő év idézete, és követendő mantrája a következő, de ars poetica-ként is definiálhatjuk:
„Pohárba piát, az ágyba nőt
Falakat döngető hangerőt
A benzinkútnál tele a tankot
Hagyjuk magunk mögött a hangot”
Ebben minden benne van, ami kell: pia, nő, zene, száguldás. Akarunk mást?

Az Év bejegyzése

Khm… ez az a kategória, ahol általában hazabeszél az ember, kicsit nagyképűen szólva ide felsorolhatnám az eddig született összeset… De a tréfát félretéve, komolyra fordítva a szót, azt tudom mondani, hogy általában azok a bejegyzések lettek a legjobbak, amiknek érzelmi ráhatása van az olvasóra és az íróra egyaránt, akkor is, ha már ötödszörre olvassa őket (például a maratoni partyírások, összegzések, stb.). Aztán vannak azok, amik egy-egy sulis napot írnak le a szokásosnál filozofikusabban illetve humorosabban. Aztán jön a nagy átlag, amiben nem fordítok túlságosan nagy energiákat a közlés módjára, csak szimplán tartalommesélés az egész, végül vannak az unalmas, főleg nyáron, illetve szünetekben született bejegyzések, nomeg azok, amikre nem volt idő. :DDD A napló szempontjából egyébként jó évet zártunk, kialakult egy bizonyos stílusom, ennek azért örülök, és megmondom őszintén, szerintem legalább annyira üt ez a napló, mint a blog, sőt. Hosszas szűrések és viták után álljon hát itt a 3 legjobb bejegyzés, de nem győzőm hangsúlyozni, hogy olyan odavágós volt a mezőny, hogy akár top 30 is lehetne, azt se tudnám jó szájízzel megtölteni velük, annyi finom postot írtam. :P

1.   Balaton 2007 (2007-07-16)
2.   Prognózis :D (2007-09-02)
3.   HOTEL MÁMOR (2007-12-01)

Az Év zenéje

Nehéz ügy… Rengeteg jó zenét hallgattunk ebben az évben, stílusonként és műfajonként, sőt, akár egyes zenekaronként külön listákat lehetne csinálni, így előre is elnézést kérünk azoktól, akik esetleg a nagy tumultus miatt nem kerültek fel a top3-ba. Jelentem, idén nagyon erős volt a mezőny, eddig meglehetősen beszűkült, főleg az izzadságszagú metálzenékre koncentrálódott füleim befogadtak lágyabb dallamokat is, így bőven tudtunk válogatni az immár széles palettáról: van itt disco, pop, rock, mulatós(!), báli zene és még ki tudja, mi minden. Ja, egyébként teljesen szubjektív a dolog, és nem csak 2007-es születésű (keltezésű) számok kerülnek be, hanem amiket ebben az évben hallgatott a napló és a blog összevont szerkesztősége (muhahaha). Ráadásul még Winamp népszerűség-listánk sincs, így tényleg majdnem olyan nehéz feladat lesz megtalálni a 3 favoritot, mint afrofrizurát csinálni Szekeres Imre honvédelmi miniszternek...

Abszolút elsők

1.     Absolute Dance Move Your Body Summer 2007
2.     soundtrack.txt :PPPP
3.     Zamárdi ’07 Soundtrack

Nu metal, kaliforniai surfpunk és punk-rock kategória

1. Jimmy Eat World – The Middl
2. Blink 182 – Dammit ill. Blink 182 – Every Time I Look For You
3. Sum 41 – Hell Song ill. Sum 41 – Piece

Rock-kategória

1.     Depresszió feat. Junkies – Nem akarok elszakadn
2.     Papa Roach – Last Resor
3.     Hooligans – Hotel Mámor

Pop-kategória (külföldi)

1.     Cascada – How Do You Do? Ill. Cascada - Truly, Madly, Deeply
2.     Roxette – Sleepin’ In My Car ill. Roxette – Listen To Your Heart
3.     Groove Coverage – Run Away ill. Groove Coverage – 21st Century Digital Girl

Pop-kategória (hazai)

1. Republic – Ha itt lennél vele
2. Delta - Irány a Balaton
3. Groovehouse – Ébredj mellettem

Retró

1.     Jermaine Jackson – When The Rain Begins To Fall
2.     Omega – Régi csibészek
3.     Szécsi Pál – Csak egy tánc volt

Metal

1.     Lord – Ördögtán
2.     Hammerfall – Natural High
3.     Lord – Egyedül

Mulatós

1. A Két Zsivány – Ez a kislány megy a kútra
2. A Két Zsivány – A cigányok sátora
3. T-Boy – Elloptad te lány

Special

1. Mama Cass Elliot – Make Your Own Kind Of Music
2. Joe Purdy – Wash Away
3. Petula Clark – Downtown

Alter

1. Kispál és a Borz – Szőkített nő ill. Kispál és a Borz – Ha az életben
2. Csinibaba soundtrack: Élj vele boldogan
3. Julie – Die Perfekte Welle

Az Év partyzenéi: soundtrack.txt

Az Év buliszámai

1.   Edda – Szálljunk fel! Ill. Bikini – Ki visz majd haza
2.   Hungária – Casino Twist ill. Hungária - Limbo
3.   Republic - Ha itt lennél velem

Az Év zenéje, ami megosztotta a közvéleményt

Bizony, ilyen is volt böcsülettel, mindenki saját szíve szerint eldönti, mi tetszett neki (illetve ebből mit mer bevallani társaságban), de az tény, hogy volt pár ellentmondásosan értékelt darab ebben az évben. A zsűri meghozta a döntését – nem volt könnyű.

1.   Magna Cum Laude – Színezd újra!
2.   Rúzsa Magdi – Hip-hop minden reggel
3.   Joe Purdy – Wash Away ill. Delta Induló (nekem előbbi igen, utóbbi nem tetszett)

Az Év legbutább zenéje

Nos, a címre rengeteg szabadfogású versenyzőnk van. Az első hely szerintem kétségtelenül a BME – Schönherz-qpa egyik különdíjas alkotásának jár, az alkotók nem kevés elborultságról tettek tanúságot, szimpatikusan beteg egy gárda lehet, csak gratulálni tudok perverzségükhöz. A dobogó második fokára került fel, és csak hajszállal csúszott le az első helyről a Kovbojok nevezetű khm.. nem is tudom, countryegyüttes vagy inkább fiú banda, mindenesetre a két srác az elbaszott fejű és hangú énekessel, a kukán dobolással és a gitár aláfestéssel megtámogatott végtelenül buta dalaikkal igazán belopták magukat a szívünkbe. Aztán ott van még a Veszkényi Csodák Balladája, ami a veszkényi kocsmai alvilágnak állít örök emléket egy csodásan megénekelt pillanatképben, megérdemli a bronzérmet.

1.   Pendulum - Terézanya…
2.   Kovbojok – Télapó ill. Buzerátor-bolha
3.   Veszkényi Csodák Balladája

Az Év zenei ízlésficama

No comment, halál az emósokra.

1.   emo
2.   No Thanx
3.   Tokio Hotel

Az Év legnagyobb zenei csalódása

Nem is tudom, ezek után mit lehet mondani. Egyéb versenyképes ellenfél nélkül indult a versenyben, ugyanis más zenekarokkal kapcsolatban nem is voltak semmiféle minőségi elvárásaim vagy valami tradicionálisan felállított léc, amit általában át szoktak ugorni az előadók… Hát… most nem ez történt. Ez a szám úgy szar, ahogy van, egy erőltetett stúdióköltemény, felvállalhatatlan. A sound az jó, de mind zeneileg és szövegileg nem hogy újdonságot nem hoz, de egyszerűen hallgathatatlan, szerintem ezt Lukácsék sem gondolhatták komolyan. Nagyon látszik, hogy rutinból rittyentettek össze egy nótát hirtelen, Cserkó hozott pár elaggott riffet, Lukács írt alá egy szöveget, Fejessel összepróbálták és felvették. Nos kéremszépen, az eredmény ez, a ’csapda legrosszabb számainak egyike, süt róla az izzadságszag, és nincs mit szépíteni: ez egy igénytelen fércmunka, a banda önmaga paródiájává válik. Kellett egy kötelező stúdiószám a koncertlemezre, ami koncepcióba fogja az egész cuccost, de ez annyira égőre sikeredett, hogy én azt is letagadnám, hogy valaha ebben a zenekarban játszottam. Nem akarom kinagyítani a dolgokat, de ha ez a Tankcsapda válságjele, akkor nagyon súlyos (alkotói) gondok vannak (gy.k. végzetes művészi kiégés). Ha meg nem, akkor remélem többször nem hajolnak meg a producerek akarata előtt, mert ez így vérgyász bazmeg. És ha így folytatják, garantált első hely is.

1. Tankcsapda - Elektromágnes

Az Év videója

Nos, megpróbáltam összeszedni, mennyi butaságot néztünk ebben az évben a Youtube-on, vagy akárhol, de a feladat közel kivitelezhetetlennek tűnik, így csak az emlékeimben bízhatok. Focis, illetve Palik-Czollner kommentáros videókat nem díjaztunk, elvből.

1.   Szkájvóker Lajos (klasszikus, büntet, sírás, Nacsa Olivér for Prezident!)
2.   Schönherz-qpa: Don’t Play Matrix On The Building ill. Divatdiktátor
3.   Rossz PC-játékok sorozat ill. „Blokkúnám”
Vigaszágon: Ahmed, the Dead Terrorist

Az Év humoristája

Nincs új a Nap alatt. Az új tehetségeket felszívja magába a Rádiókabaré, illetve beolvasztja magába a Showder gépezete, ahol a szép reményű ifjú titánok Fábry felkonfjait irogatják látástól mikulásig, aprópénzért. Ez a szakma halála, szerintem. Maradtak tehát azok, akik még időben kikeveredtek ebből a csapdából, itt is az abszolút első Nacsa Olivér, akinek a fergeteges Nacsaphone-t és a Szkájvóker Lajost köszönhetjük. Én speciel imádom ezt az embert. Fábry tartja magát, ezúttal az ezüsttel kell megelégednie, viszont a dobogó legalsó fokára még odafért Hajós András a Heti Hetesben elkövetett poénjait honorálván egy szépen csillogó bronzzal, valamint Rokker Zsoltti, akinek lassan egy évtizedes tevékenységét így kívánom elismerni. Tény, hagyott a világra örökül egy szakajtónyi poénmennyiséget, csak győzzük kiválogatni.

1.   Nacsa Olivér
2.   Fábry Sándor
3.   Hajós András ill. Rokker Zsoltti (megosztott díj)

Az Év könyve

Nem volt nehéz a választás, mert – nem tudom, kell-e örülni ennek a ténynek, vagy sem – nem olvastam túl sok könyvet, viszont a legnagyobb klasszikust, amit mindig is terveztem, idén sikerült kivégezni, ez pedig a Gyűrűk Ura volt, bár ha nem fenyegetett volna vele magyartanáromnak, a mai napig nem olvastam volna végig. Nekem tetszett még Kafkától az Átváltozás is (igaz, annyi köze van a könyvhöz, mint Husztinak a csapatkapitányi karszalaghoz), a harmadik helyre pedig Bertolt Brecht (remélem, végre sikerült helyesen leírni…) alkotása került.

1.   J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
2.   Franz Kafka: Átváltozás (könyv… persze…)
3.   Bertolt Brecht: Kurázsi mama

Az Év műszaki cikke

No, most le vagyok leplezve, ha igazán jó mérnök-palánta lennék, most nem igazán tudnék erre a három helyre mit mondani szívbaj nélkül, mert megölne a választás kényszere. De tudok, és itt a baj. Szerintem az idei év legnagyobb slágere a csillagászati árfekvésű HDTV volt (persze itt is voltak lebutított Tescos verziók), teszem hozzá, Magyarországon egyelőre felesleges ez a luxus, ezért nem éri meg nyögni a hiteleket jövő karácsonyig, mivel Blue-Ray illetve HD-DVD filmek alig vannak még a piacon, ráadásul méregdrágák, a digitális sugárzás meg legelőbb 2009 elején indul. Ráadásul minden az összhangtól függ, a jó beállítások és jó minőségű videók együtteséből lesz csak igazán jó képminőség, aki pedig nem ért hozzá, el fog csodálkozni, hogy bezzeg a kirakatban olyan szépen mentek rajta a halak, itt meg elmosódott és pixeles a kép, ráadásul még kicsinyít is. Hát azért, mert ott minden be volt lőve ideálisra, itt meg kénytelen-kelletlen, de muszáj beállítani a dolgokat, ez már nem DVD-player. „Magad uram, ha szolgád nincs.” Idén gombamód terjedtek még a kisebb szir-szarok, hordozható DVD-lejátszó, MP4-player (díjazottunk), iPod, iPhone, a vonaton is mindenki laptoppal szaladgál vígan… Kibaszott egy digitális világba élünk, közben meg az egész rohad alattunk. Még ahogyan nekünk megy, lassan már a kenyérpirítóhoz is csomagolnak fülhallgatót meg mikrofont, esetleg PS2-es játékot. A szerkesztőség egyöntetű meggyőződése szerint mi inkább a hostess-girlt vinnénk, ha egy mód van rá.

1.   stroboszkóp :P
2.   HDTV
3.   MP4-player

Az Év piája

A sorrendhez alighanem nincs mit hozzátenni, magyarázkodásra senki nem szorul, a Jäger ismét learatta a babérokat, vitte a prímet, egy laza csuklómozdulattal kíméletlenül porba alázta az összes ellenfelét. A vodkanarancs a második helyre kapaszkodhatott fel, pedig elfogyasztott mennyiséget tekintve lehet, hogy fordítva állna a helyzet. Ha már a mennyiségnél tartunk, a kategóriában bérelt helye lenne a trónon a kakaónak, ebből az italból mennyiséget nem ismerek. Itt most a harmadik helyet csípte el, ami a mezőny és a konkurencia ismeretében bravúrnak számít, gratulálunk a bronzéremhez.

1. folyékony arany, azaz Jäger
2. vodkanarancs
3. kakaó (örök bronzérmes)

Az Év üdítője

Nos, itt némileg gondban voltunk, a szerkesztőség már-már kő-papír-olló módszerrel akarta random módon eldönteni a helyezéseket, mikor arra gondoltam, miért ne kóstolnánk meg előtte, hmm? Good ideas. Arra jutottunk, hogy a Hey-Ho rostos őszilé minden ellenfelét lazán eltaposva gyűjti be a kötelező trófeát. A Bravo Sunny Orange kifejezetten ajánlott meleg nyári napokon, mikor az ember valami sósat evett: garantáltan élvezni fogjuk. Némileg meglepetésnek tűnhet, de a Cappy csak a harmadik helyen végzett, pedig nem kicsi márkanévről van szó. Erre csak egy híres reklámmal tudunk válaszolni: „A látszat csal. A szomjad sosem.”

1. Hey-Ho rostos őszilé
2. Bravo Sunny Orange (0,5 l)
3. Cappy (Peach)

Az Év puncija (The Pussycat of the Year)

No igen, ez az a kategória, ahol kizárólag a férfi szem tud dönteni, és ahol csak a jónőségi-faktor eshet latba. Természetesen nem azt jelenti, hogy ők lennének a legjobb nők is, mert azt ennél jóval bonyolultabb lenne megállapítani, de azért… fogalmazzunk úgy, nem dobnánk le magunkról őket, sőt. Csodálatos formák és idomok, szép arcok, selymes bőr, közepesen nagy (és szigorúan valódi!) mellek, hamvas punci… Máris megkívántuk őket egy kád rizsával, tejszínen. A választottjaink nem az aranyos fajtából valók, hanem kőkemény bombázók, csak a miheztartás végett. Csak a sorrend megállapítása volt kérdéses, a zsűri például bármelyiket elfogadná bármikor egy masnival átkötve, meztelenül. Valljuk be: ezzel koránt sincsenek egyedül. Képeket nem mellékelünk, tessék rákeresni gúglin, talán nem döntöttünk rosszul.

1.   Kristen Bell (a Veronica Mars és Heroes sorozatokból)
2.   Kiele Sanchez (a LOST sorozatból)
3.   Angelina Jolie ill. Brooke Shields

Az Év DJ-e

Az Év DJ-e megtisztelő cím meglehetősen unalmas körpályát járt be az eddigi évek során, ugyanis állandóan ugyanaz az ember kapja. Közel s távol még csak riválisokat sem látni az éterben, zéró kihívások, így a monotonitás, a győztes dominanciája, hegemóniája a műfajban idén sem törik meg. Már annyira belesüppedt a trónba, hogy szottyadt segge alatt bűzlik a bársony, ideje lenne felmutatni valami értékelhetőt. Ennek ellenére valódi küzdelem híján, meglehetősen elkényelmesedve, de azért hozta a kötelezőt, így hát megérdemelten kerül ez a díj is Kiská vitrinjébe. Bízzunk benne, hogy jövőre valaki megszorongatja a tökeit jól, aztán akkor már olyan közröhej tárgyát képező beszólásokat sem engedhet meg magának, mint a szakmát alaposan megcsúfoló, minden hangmérnök és PÁGISZ-os szégyenére váló „A fal visszadja” című (egyébként más kategóriában szintén aranyéremmel díjazott) örökzöld mondat. Bár kétségtelen, beszólásnak első osztályú, és a zsűri a mondatot ebből a perspektívából értékelte is.

1.   Kiská, AdamVeres öccse, amatőr hangmérnök :P (elvégre a mi kutyánk kölke…)

Az Év étterme

A Paprika Csárda nem túl elegáns hely, ha minket is a vájúhoz engedtek… De kétségtelen, a kaja finom volt, a lányok szerint a pincérek is jóképűek voltak, de ami a legjobb: kétszer ettem ott, és akár estébe hajló késő délután, akár szikrázó napsütéssel beköszöntő dél volt, mindig hangulatos volt a hely. A Kocka Büfé kizárólag kreatív elnevezése miatt kerülhetett fel a listára, a Kastélykert pedig legutóbbi felfedezésünk, nagyon jó hely, ahol a séf ráadásul utcabeli, mindig hoz mézespáleszt. Talán szóvá teszi a kedves olvasó, méltatlanul hanyagoltuk a Sorrentot, azonban egy csendre intő nyalókát adnánk mindenkinek, ugyanis halkan megsúgjuk, azt pizzériának tekintjük, ilyen kategóriánk meg nincsen.

1. Paprika Csárda, Zamárdi
2. Kocka Büfé, Budapest
3. Kastélykert, Fertőd

Az Év vétele

Vagy inkább az év legrosszabb vétele? Fogalmazzunk úgy: az első és a harmadik, amit én vettem, az szar, amit AdamVeres leleményességének köszönhet, az jó. Ez a különbség kettőnk között. :S:D

1.   Mustang farmer 17k Ft-ért
2.   Kis térdvédőből nagy könyökvédő
3.   a Hugo Boss parfüm

Az Év tragédiája

Nem szívesen osztunk érmeket ebben a kategóriában, sokkal jobban örülnénk, ha nem akadna versenyző, de hát ez van. Sosem gondoltam volna, hogy keresztapámnak csak 50 év rendeltetett, a sors rámcáfolt jól. It was his destiny. A rossz hír c. bejegyzésben június 22-én már megírtam a nekrológot, Isten nyugosztalja. A második helyre egyértelmű esélyes volt Goma januári kiruccanása, el is nyerte az ezüstöt. A LOST íróinak meg nőjön gitár a szívébe és a rák pengesse meg, amiért kiírták Csárlit, pont azt az embert, aki ha a szigetről visszatért volna, arathatott volna a DriveShaft-el. De rajta van a 4. évad promóképein… akkor mégsem halt meg? Mindenesetre Istenem, bocsásd meg az íróknak, nem tudták, mit vétkeznek!

1.   meghalt keresztapám
2.   januárban elveszett Goma
3.   Csárlit kiírták a Lost-ból (?)

Az Év sorozat-epizódja

Nagy volt a dilemma, végül is mit válasszunk, de a 2007-es év legnagyobb cliffhangeréért a Lost volt a felelős ezzel a „We have to go back” mondattal. Most, hogy már tudjuk, ez egy flashforward volt, így annyira már nem ütős, de elsőre ez olyan szinten odabaszott, hogy az állunkat a földön keresgéltük hirtelen, jómagam azonnal végignéztem újra az egész részt: most akkor mi a fasz van? Minden idők legjobban megkomponált koncepción alapuló része az Exposé, ráadásul kimagasló jócsaj faktorral, Kiele Sanchez-zel… igazán rászolgált arra, hogy másodiknak inthessék le. Harmadiknak a Szökés két legjobb részével zárul a kör, szerintem az a két epizód messze veri színvonalban a második évad hasonló epizódszámú (6-7) részeit.

1.   LOST 3x22: Through The Looking Glass
2.   LOST 3x14: Exposé
3.   Prison Break 1x6-7: Riot, Drills and the Devil I.-II.

Az Év sorozat-karaktere

A 2007-es év rengeteg sorozatnézést is hozott, egyik meghatározó élménye volt a prealkesz időszaknak februárban a Prison Break és a 24, a posztalkesz korszaknak a Lost Season 3, illetve a posztmártírizmus jelenleg is tartó időintervallumában a Prison Break második évada. Személy szerint nekem rengeteg kedvencem van, akár a Lostból, akár a Prison Break-ból kell is választani, így sajnos mind nem juthattak a húsos fazék közelébe, bár arról azért biztosíthatom a kedves olvasókat, hogy a top3-ban tényleg azok szerepelnek, akiket a leginkább kedvelek. John Abruzzi és Philly Falzone, szicíliai olasz maffiacsalád vezetői, a megfelelő emberek a megfelelő szerepre, egyszerűen imádtam őket. Nem fértek fel a dobogóra, de további befutók lehetett volna a Szökésből még Theodore „T-Bag” Bagwell (Robert Knepper), Alexander Mahone, Paul Kellerman (Paul Adelstein) vagy épp Captain Brad Bellick (Wade Williams). Nem tudom, miért a negatív szereplők jönnek be, talán lelkem titkos és elfojtott vágyainak kivetülései ezek… A Lostból aztán tényleg bőven lehet mazsolázni a favorit karakterek között, ott van mindjárt Jack és Sawyer, mint alapkedvencek, vagy újabban például Desmond (Henry Ian Cusick), Jackfater, bár én komáltam Boone-t is. (A Szökésből azért mondtam többet, mert most épp az az aktuális cucc, amit nézek, de a Lostból garantáltan több van, trust me!) No, harmadiknak még ott a halhatatlan Chuck Norrisba oltott Superman, távoli rokonságban a Watchowski-fivérek Mátrixának Neojával: annyira cool arc, hogy egyik kezével kitépi a terroristák gigáját, a másikkal bombát hatástalanít, közben pedig a lábai között kezeli a minigunt. Nos, ő a 24 transzcendes magasságokba emelkedő sztárja, a mindig szar napot kifogó Jack Bauer, aki ezúttal harmadikként szakította át a célszalagot.

1. John Abruzzi (Peter Stomare) ill. Philly Falzone from series of Prison Break
2. Sawyer (Josh Holloway) ill. Jack (Matthew Fox) from series of LOST
3. Jack Bauer from series of 24

*

Az évet kurva könnyű politikailag értékelni. A legnehezebb a személyes részt. Mindig. Mert sok dolgot kell figyelembe venni, tendenciákat kell nézni, konkrét eseményeket. Az embernek fáj a szíve, annyi jó bejegyzés és poénos mondat született, de képtelenség mindet beidézni. Képtelenség minden beszólásra, humorra emlékezni. Mi mégis megkíséreltük, ennyi tellett. És mégis mit is várunk a következő évtől?

Mindenekelőtt egy sikeres, felvállalható érettségit, olyat, amilyet szerettem volna, sikeres felvételt az egyetemre, akármelyik legyen is az, majd ott finomul beilleszkedni és válaszolni a kihívásokra. Új társaságot találni, esetleg hódolni a hobbinknak. Végre normális életet élni. Végre a leendő szakmával törődni, PC Gurut olvasni, összes lemaradást behozni. Azt csinálni, amit szeretnénk, és azt szeretni, amit csinálunk. Hogy kiverjem a fejemből a hülyeségeket, hogy ne legyek ilyen kibaszott maximalista. És igen, esetleg egy új design-t akarunk, ami jól áll. Sportolni is kéne. Lezárni a gimis éveket, és csak a szépre emlékezni. Megtartani a barátokat. „Keep your friends close, your enemies closer.” Megörökíteni mindent a jövőnek. Folytatni a naplót. Írni blogot. Olvasni újságot. Nézni LOST-ot, Prison Break-et. Nem elszakadni attól, ami fontos, attól, ami jó. Csak egyszerűen: boldognak lenni.

Khm.. legyen olyan jó a következő év, amilyennek kívánjuk. Legyen olyan jó, hogy bor, búza, békesség legyen, hogy kapjunk tiszteletet, megbecsülést és elismerést az élet minden területén. Legyen olyan jó a következő év, hogy legyen benne elég Goma, zéró betegség, hogy írhassak továbbra is érdekes, izgalmas, tartalmas és humoros naplót és blogot magamnak, nektek, mindenkinek. És végül, legyen olyan jó a következő év, hogy ne kelljen azt mondani 2007-re utalva: „We have to go back!” Ámen.

NOW PLAYING:
Lustra - Scotty doesn't know

#289|Álmaimban Amerika (Vol. 3.)

2008.  február 7., csütörtök

"Mai bejegyzésünket úgy kezdjük, hogy teszünk egy apró vargabetűt, kitérőt a gasztronómia világába (ez lenne a Gasztro-rov). Megnézzük, hogy mi kell a diplomához. Receptünkből mindent megtudhatnak!

BSc diploma n-személyre

Hozzávalók:

  • n*15 kreditlimit átlépése (ahol n a teljesített félévek száma)

  • n db záróvizsga sikeres teljesítése

  • 1 db diplomamunka (leánykori nevén: szakdolgozat) beadása és megvédése

  • az intézmény esetében előírt osztályzatok átlaga (opcionális)

  • 1 db középfokú nyelvvizsga idegen nyelvből

Humánerőforrás-igények:

  • egy teáskanálnyi szerencse

  • 5 adag lónyugtató

  • végtelen mennyiségű jegyzet

  • 60 kg átvirrasztott éjszaka

  • 7 átszenvedett vizsgaidőszak (fakultatív pótvizsga)

  • 1 csipetnyi rafinéria

(Az elkészítés szájbarágós leírásától megkímélnék mindenkit, egyébként sincs időm kitalálni.)

És ennyi. Azt hittétek mi? Azt hittétek, hogy ezek után már szögre is akaszthatjuk a táskánkat és a bársonyszékünkben kényelmesen hátradőlve és Orgazmus koktélokat szopogatva várhatjuk az állásajánló telefonokat? Hát lófaszt. Odébb van az még. Mindenekelőtt a diplomáért is egy valamit kell tenni: fizetni. Megrázni a pénzfát és befeküdni alá. Ki kell pengetni a dellát, legrosszabb esetben akár 1 millió forintot. Abban a hitben éltél, hogy ingyen és bérmentve papírhoz juttatnak, mi? Ejh, ez a gyermeki naivitás…

Komolyan mondom, a felsőoktatás kezd inkább egy pénznyelőre hasonlítani. Aki tanulni akar, fizessen. Ez idáig jogos, de a logikát továbbkövetve: aki dolgozni akar, tanuljon. Hoppácsak! Remélem a kedves olvasók is rádöbbentek a nyilvánvaló tényre: aki dolgozni akar, fizessen. Ízlelgessük még egy kicsit ezt a mondatot, forgassuk meg a szánkban. Bezony. Méghozzá botrányosan nagy összegeket kell lecsengetni, hogy megkapd azt a szaros alapképzési papírt, amivel kitörölheted a picsádat. Hol van itt a fair play, kedves Ferenc, hmm?

Egyébként is kezd összeállni a mozaik. Tegnap azt olvastam, hogy ha a népszavazás sikeres is lesz, és eltörlik a tandíjat, az intézkedés csak a következő év január elsejétől lép hatályba. És mivel a törvény lényege az, hogy a tandíjat a beszedő egyetemek, főiskolák magukra költik, ezért a hiányzó forrásokat nem fogja pótolni az állam, ezért elképzelhető, hogy a felsőoktatási intézmények saját szakállukra fizetéses képzést lesznek kénytelenek bevezetni, mert az állam a támogatást elvette és a költségvetésben sem szerepel ilyen tétel. Emellett azt is most tudtam meg, hogy az ilyen PPP (Private Practice Partnership) beruházásoknak az a lényege, hogy a magántőke és az egyetem közösen finanszírozza a felújítást (kb. 70:30 arányban a magántőke tejel inkább), az egyetem pedig 20 éven keresztül visszabérli, ugyanis a terület magántulajdonba kerül ezek után. A 20 év leteltével pedig ismét az egyetemé lesz a cucc. És mivel közben bérli, ezért világos, hogy a lakbér is magasabb lesz, mint a „normális” koleszokban, azaz már érthető a Ciccy 20.000 Ft-os fenyegetése."

*

"Szóval volt nekem egy álmom. Egy álom, ami beteljesülésének nagyon örültem volna. Persze, még semmi sincs lefutva, de nem igazán úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném. Nem árulok zsákbamacskát: jelen pillanatban inkább Győrbe szeretnék menni. És azt szeretném, ha egyes emberek jönnének is velem. Arany életünk lehetne! Mindenki megtalálhatná a maga számítását. Jótékonyan minden rezsiköltségtől már most eltekintenék. Állnám az egészet. Feláldoznám az oltáron.

Már most van egy odabaszós fürdő és konyha. Olyan finom TV-t szerelnénk be, hogy ihaj, hangrendszerrel, házimozival. Az egyetem egy köpésre van, a pincében lehetne tárolni a biciklit. Kényelem, erő, egység: és akkor mész be a koleszba, amikor nem akarsz. Az meg egy dolog, hogy milyen az egyetem presztízse. Én valahogy nem tudnám szégyelleni azt, hogyha odajárok, és kemény munkával minden tárgyból 4-es vagyok. Valahogy nem tudnám szégyellni SZE-s voltomat akkor, amikor havonta akár 100.000 Ft-os ösztöndíjat is vihetnék haza. Nem égnék le, mert a diplomám minősítése jó lenne. Ugyanis ez nem nyelvvizsga-bizonyítvány, hanem a felsőoktatásban keményen értékelik is a diplomát. 3 dolgot kell nézni: BSc (avagy BA) vagy MSc (avagy MA), a diploma minősítését, illetve a kiállító intézményt. Emellett még latba eshet a szakmai tapasztalat, ismeret, illetve egyeseknél állásinterjún elkezdenek veled dumálni angolul, aztán ha érted és válaszolsz, már gyühetsz is. Ez tehát mind-mind számít. Nem vállalnék közösséget az ide járó gyökerekkel. Elkülöníteném magam tőlük, úgysem maradnak fent a rostán, a férgese hamar kihullik, a langyosakat meg Isten úgyis kiköpi. Ha abból indulunk ki, hogy Győr a söpredék olvasztótégelye, akkor ezek szerint minden vidéki egyetemre utolsó tahó köcsögök járnak? A tényekkel azonban nem tudok vitatkozni, Pest előnyeit mindenki kisujjból sorolja. Én mégis a Győr mellett vagyok.

Onnan indultunk ki, hogy van egy álom. Ha ez nem is teljesül be maradéktalanul, legalább félig. Nekem csak egy ember kell. Hangsúlyozom, csak egy. Onnantól kezdve minden OK. Azonban ha ilyennek híján vagyok, aligha lesz más választásom. Nagyon rossz szájízzel bár, de kénytelen leszek Pestre menni. És megmondom őszintén, attól egy kicsit több félelmem van. Mai gondolatébresztőnket ezzel zárnánk is."

*

"Talán korai még egy kicsit kijelenteni, de némileg talán elhatároztam magam – Győr irányába. Nem mintha pont attól szarnék be, mert szélsőséges eset, ráadásul Győrben is ugyanúgy megvan, de azért mostanában a cigánybűnözés erősen felütötte a fejét, mint a ragály. Vagy ha nem is mostanában, most került a média reflektorfényébe. De nem csak ez. Győrben ott a lakás. Nézegettem az ekvivalencia-táblát, a jegyzeteket, a tárgyakat, satöbbi. Jó lesz az, had szóljon! Ha a gimiben kialakultnál erősebb baráti társaság fog létrejönni és a mesterszak is adott lesz, akkor maradok, amennyiben meg nem, továbblépek Pest felé, BME-re. Persze a bejutáshoz rengeteg pontot kell majd összekaparni, ezért kell gürizni majd nagyon keményen, nem jó a kettes eredmény, 3-asok (természettudományból) és 4-esek (infóból) legalább kellenek majd. De a vicc az egészben, mivel elvileg könnyebb az egyetem, talán előbb megszerezném, mint BME-n. Fater és öreganyám is teljesen a Győr mellett van, és a kényelem tényleg nem utolsó szempont. A koleszből meg elvileg nem maradok ki, akkor meg? Ráadásul Győr fasza hely, biztos élvezném, annyit vonatozni sem kell. Pest meg talán mégse való nekem. Ha Győrben lenne a BME, oda mennék, de ha választanom kellene ott is a lakás és a kolesz között, a lakást választanám again. Talán a legnagyobb hiányosság az, hogy SZE-n nem csináltak ilyen gólyaújságot, ezért tűnik a BME úgy, mintha jobban ismernénk. Pedig lófaszt. Butaságok mindenhol vannak, sőt, az infós szakest és egyebek meggyőztek már erről. AdamVeres még dilemmázik, de ahogy nézem, villamosmérnökön van 3 szakirány már, úgyhogy facca, és az Audinál meg keresik a friss munkaerőt. Pont most olvastam a Kisalföldben, hogy Ausztria is porszívóként szipkázza magához a Győrből kikerülő, németül tudó humánerőforrást. Tehát szakmai gyakorlatnak mondjuk biztos jó lenne mind2, ráadásul utána Pest még bőven elérhető. Nem mellesleg olcsóbb is lenne, mint fővárosunk, hosszabb távon mindenképpen. És ki tudja, mi lehet majd az egészből. Ne kerülgessük a forró kását: őszintén remélem, hogy velem fog tartani és nem rettenti meg semmi. Ebben bízok, kifogytak érveim, ámen."

*

"Amúgy a végső sorrend is eldőlt. 1. SZE-MTK, mérnök infó 2. BME-VIK, mérnök infó 3. ELTE-IK programtervező informatikus. Ennyi, egyelőre nem variálok tovább, ha meg úgy lesz, egyszer még mindig lehet változtatni a sorrenden. Hogy miért döntöttem így? Roppant egyszerű. Túl csábító nekem ez a lakás. Igen designosra, modernre és kívánatosra sikeredett, szerintem otthonossá tudom tenni, és azért nem akármi, ha az ember már eleve rendelkezik ilyennel egyetemi tanulmányai idején, nagy előny. Ha úgy van, lehet nyugodtan tanulni, DVD-zni, fürödni, aludni, reggelizni vagy éppen faszt/nőt verni (illetve nővel mást is lehet, ha hagyja). Valóban, így kicsit nehezebb lesz beilleszkedni, mintha alapból koleszba rakják az ember, de attól tartok, ez nem lehet akadály. Lesz gólyatábor, úgy látom, több ismerős is lesz (mostanában a Miklós is olyan utalásokat tesz, hogy Győr, meg együtt kell maradni, meg majd a hivatalban találkozunk, de szerintem csak butul, bár ki tudja), két veteránt is ismerek az utcából, plusz ott a Módos, ha minden kötél szakad, a Ciccyn keresztül vele is tudok tárgyalni, ha már a blogra kommentezett. :D Butaság itt is van elég, szakestek, Info Inside, stb.

No, és a dolgok tanulmányi része. Kétség sem férhet hozzá, hogy a BME-nél gyengébb a szint, és nem valószínű, hogy mostanában bármelyik vidéki egyetem is be tudná fogni a fővárosiakat. Ez már csak a hagyományokból kifolyólag is lehetetlen. A BME főleg Pestről, de országos szinten is felszipkázza az elit egy részét. Hogy miért csak egy részét? Mert azért tudnak vidéken is létrejönni innovációs központok, mert vannak olyan jó képességű gyerekek, akik nem Pestre mennek, hanem vidékre, lásd Szóda. Saját magamnál maradva, én úgy gondolom, hogy egyelőre ez az infós képzés nekem bőven elég lesz. Szerintem, mire odaérek, már lesz MSc is, ha meg nem, BME, oszt szevasz. Kemény lesz, és közben ráadásul OKJ-zünk ezerrel, legalábbis vannak ilyen tervek."

Nos, itt tartunk most, folytatása már nem lesz. Gondoltam, nem cifrázom meg, a naplóból úgyis sokkal jobb, mint a letisztult, sokszor öncélúan igényes blog-stílben, nemde?

NOW PLAYING:
Demjén Ferenc - Szabadság vándorai

#288|Álmaimban Amerika (Vol. 2.)

2008.  február 6., szerda

"Szerettem volna azt írni, hogy BME vs. SZE 2 -2, penalty shootout, de nem ez történt. Maradt 2-1. Vagy írhattam volna címnek azt is, hogy If. Ugyanis megnyugodott kicsi szívem, a döntés ezentúl már csak egy emberen múlik: Briannek hívják. De ne szaladjunk ennyire előre.

Reggel hatkor keltem, a kurva anyját. (Ez a napló se a szép, cizellált mondatokról lesz híres…) Kibicikliztem a buszmegállóba, leültem, bólogattam, alig éltem. Ádám és Enikő felszállt Kapuváron, a Miklós(=Brian) hátult butult a Hollóssal Csornáig, rajzolgattam a párás ablakra, I szív Miklós, PÁGISZ, BME vs. SZE, volt minden, jót röhögtünk. Aztán hátraültünk a hátsó ötösbe Csorna után, ott szintén buták voltunk. Leszálltunk a buszvégen, az Enikő alig mert átmenni a hídon, kicsit meg is baszogattam vele, nem érdekes. Látott valami ocsmány kutyát, ritka böszme feje volt, erre neki tetszik. Ilyen ízlése hogy lehet valakinek? Az a kutya valamilyen palotapincsi és rozmár pároztatásából keletkezett csökevény, egy torzulat, a legundorítóbb, legnyálasabb teremtmények közé tartozik, amit hátán hordott valaha ez a tyúkszaros sárgolyó, pedig nem gyenge a konkurencia sem (elég csak a bugzorra gondolni).

Nos, beléptünk az egyetemre, mindenekelőtt az Egyetemi Csarnokban látogattuk a standokat. Mindez azért tetszett, mert sokkal tágasabb volt, mint a BME-n, nem volt tumultus, lehetett levegőt kapni. Azért megkérdeztem, amit meg akartam, bár a válasz elég kiábrándító volt: a gyerek alig makogott valamit, és arra a kérdésemre sem tudott megnyugtató magyarázatot adni, hogy bazmeg, lesz MSc vagy miafasz? Ez nem lutri, hogy vagy lesz, vagy nem, tényeket akarok. Azt eddig is tudtam, hogy web-oktatás van, de nem olyan szinten, ahogy azt szeretném, semmi szakirány, specializáció – legalábbis még, mire odaérnék, lehet lenne. Vettünk lapot mindenhonnan, a Győri Kredit távolról sem ér fel az Impulzus hallgató-barát szemléletmódjával, és információban is messze elmaradt tőle, azért egy gólyaszámot igazán össze lehetne rittyenteni itt is. Körbenéztünk mindenhol, és találkoztunk a Vöriékkel. Felmentünk WC-re, aztán léptünk. Rövid tanakodás és körbenézés után végül is leültünk a nagy előadóba, ami a pesti Auditorium Maximumhoz képest csak egy rosszul szigetelt spájz akusztikájának érzését keltette bennem. De mindegy, nem kötekedünk. Ne kötekedj, tovább élsz.

A faszikám elmondott pár fontos dolgot, de én speciel nem az érettségis szarokra voltam kíváncsi, hanem egy illetékes ember végre faszán összefoglalhatta volna, hogy mik is vannak itt, de nem, minek. Inkább elmondjuk 62x, hogy a sorrend, az aztán igen fontos kéremszépen, tessenek látni, Önök. Ezen a ponton is beírhatunk egy képzeletbeli zsebnoteszünkbe egy pirospontot a BME neve mellé, hiszen ott elég informatív volt az előadás. Ennek ellenére hasznos volt ez a kis észosztás, ártani nem ártott, az biztos. Programok nem sűrűn voltak, mindezek után léptünk is.

Az Enikő elköszönt tőlünk a buszvégen, viszlát! Árkádba mentünk, ahol az Ádám kinézett magának egy gatyát, amit később persze meg is vett. De előtte kajáltunk a rend kedvéért, az Ádám megorrolt rám, mert megkérdeztem, hogy az a gyerek vitnyédi-e, aki már vagy ötször elzúzott mellettünk, és egy böszme pirszing volt a pofájában. Pedig ez most no poén volt, tényleg azt hittem. Követtem őket a H&M-be, ahol megtörtént a vétel. Még benéztünk a Jeans Club-ba, New Yorker-be, Hervisben és a C&A-ban is jártunk, de most nem igazán találtam magamnak való cuccokat, de egyébként sem volt tervben semmiféle vásárlás mára.

Siettünk is buszra, közben butultunk (egyébként egész nap folyamán, meg voltam elégedve magammal összességében, valamint az Ádám és a Májki is nyomatta), csajokat lesegettünk, a Miklós meg tálcán kínálta nekem a fokhagyma kis seggét, majdnem elcsöppentem. :D:P A buszra vártunk, majd alig fértünk fel, kénytelen voltam állni. Valahogy sikerült leírni, épp Bravot ittam, mikor a Miklós miatt majdnem a mellettem ülő gyerekre folyt az anyag, kár lett volna érte. Szakadtam, mint egyszer. Ádámot Kiská kereste, én elültem a napfénytől, győri cuccokat olvasgattam, pont elvoltam vele Kapuvárig, mellettem a Tibi húga és barátnője állt egészen Kapuvárig. A Miklóssal beszéltem, majd a buszról leszállva egy kicsit az Eszterrel, mégis mi volt suliban, de ezt este a Karcsitól tudtam meg.

(...) Akkor tehát a döntésről, pro és kontra. Miért szeretjük a BME-t? Egyértelmű: minőségi oktatás, elismert diploma, szép a végzettek foglalkoztatottsági aránya, jó hírnév, erős reputáció, megbecsültség, valamint átlátható rendszer, és van médiainformatika, mint MSc, tehát adott a választott szakirányom. Emellett még a szakmai részéhez tartozik az is, hogy az Impulzusban le volt írva minden, amire egy gólyának szüksége lehet, tanácsoktól elkezdve a tárgyismertetőig, szóval egy kis előnnyel indulnék. Aztán a kolesz. Hatalmas diákélet, bulik, új barátok, felejthetetlen élmények, közösség. Kolesz. Nomeg könnyű ismerősöket szerezni, a felsőbbévesek elamagyarázzák az anyagot (jó esetben), adnak kölcsön jegyzetet, adnak tanácsokat, stb. Nem vagy egyedül, segítenek neked, ott vannak a sorstársaid – remélhetőleg a szobádban. Tehát tanulásban sem utolsó. Szépen beszállhatok az Impulzusba, régi álmom válna ezzel valóra. Aztán Pest, a maga pozitívumaival. Hatalmas lehetőség kibontakoztatni magad, rengeteg megismernivaló hely, buli, ember várja az embert, kimeríthetetlen. És ráadásul ott van még AdamVeres barátunk is a közelben, ha minden igaz, és még tánckurzusra is jelentkezhetek.

Csakhogy és de. Pest messze van, nehezebb hazajárni. Szóval sokat kell vonatozni, nem is hazafele a gond, hanem el: vasárnap délután. El van baszva a nap. Shit. Aztán a kolesznek vannak árnyoldalai is bőséggel. Nem hagynak tanulni, állandóan megy a zene, filmet néznek, dumálnak, ordibálnak, nem tudsz elaludni, éjjel kettőkor felzavar egy részeg balfasz, aki összehányja a folyosót. Nincs egy szabad pillanatod, sose vagy egyedül, nem csinálhatsz akármit. Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy most Szökést nézek, vagy most tanulok, most alszok, most ez, most az. Csajt se mindig lehet felhozni, sőt. És ki tudja, milyen emberek közé kerülsz, ki tudja, meddig bírod, meg tudod-e szokni, van hiányzik a nyugalom. Pest tényleg kurva jó hely, de nagy. És kemény. Nem lehet egyedül menni sehova, a Ciccy mesélte, hogy szobatársa eltűnt. Az nem gyenge. Ráadásul ritka mostanság, hogy ilyen vallásos gyerek van még a világon, mint az volt, állítólag. Pestet meg lehet szokni, de meg is lehet keveredni. (Ez persze csak az én szemszögöm.)

És mit kínál ezzel szemben Győr? A legnagyobb nóvum a lakás (itt most nem az oktatási résszel kezdem). Fater rengeteget áldozott érte, és nagyon szeretné, hogy oda menjek. Látszik rajta, a BME kiejtésétől is retteg, pfuj, nem való az neked, kickban. Szintúgy öreganyám. Ráadásul tényleg kurva jó az a lakás, arany életem lenne ott, teljesen szabad lennék. További pozitívum, hogy tetszik a tantárgylista, illetve valószínűleg könnyebb, mint Pest. Közel van, viszonylag sok „ismerős” tanul itt, akik meg vannak elégedve mindennel, nomeg Győr szép hely, én már most szeretem. Kiská is itt tanul. :P De nagyjából ezzel a pozitívumok véget is értek.

Sajnos fennáll a veszélye, hogy itt elrekesztődik az ember, nem talál társaságot, nem tud beilleszkedni, egyedül marad teljesen, és ezt senki sem akarhatja. És ez a tanulási eredményt is ronthatja. Ettől félek a legjobban. A másik, hogy mint fentebb olvashatjuk, semmiféle garancia nincs arra, hogy én itt megkapom azt a képzést, amit szeretnék. Bár az is igaz, hogy MSc képzésnél gond nélkül kirakhatom az indexet Pest fele, és ott folytatom tovább tanulmányaimat, és az is lehet, hogy arra már itt is lesz minden, mint a búcsúban. A diploma piacbeli értéke érdekel legkevésbé, olyan szinten beleszarok, hogy ihaj.

De akkor nézzük konkrétan. Mi lenne Pesten? Elmondom én. Az Ádámot hamar felszippantja az egyetemi kézilabda és foci, máris adott két új társaság, emellett hamar nekiáll csajozni és haverkodni, én meg baszhatom. Mondjuk én meg szépen bekopogtatok az Impulzushoz, és olyan kollégákat találok, akikkel lehet életre szóló barátságot kötök, csakúgy, mint a fenti egyénnel. Ezért remélem, túlságosan nem fog megváltozni, mert bár én nem így ismertem meg kezdetekkor, de így kedveltem mindig is, remélem konzerválja ezt a formát. És azt is, hogy bármi is legyen, rendszeresen tartani tudjuk majd a kapcsolatot, akár élőben, akár szombatonként a Ranchen, akár Skype-on. És azt is, hogy a napló vonala egyikőnknél sem szakad meg. Azt is el tudom képzelni, hogy az Ádám is belefárad a koleszba, mert neki azért a tanulás is fontos. Lehet, hogy az összes töke tele lesz vele, nem erre számított, nem ilyen kocka emberekre számított, mást szokott meg falun, de lehet az is, hogy nem, ezt nem tudhatjuk előre. Az is lehet, hogy én őrülök bele a koleszba, én nem fogom bírni, nem sikerül majd beilleszkednem, ráadásul a tanulmányi eredményeim sem lesznek kedvezők.

És what if, ha Győrbe mennék? Arra is tudok pár alternatívát. Meglennék én finomul, próbálkoznék ismerkedni, bemenni a koleszba, bulikra járni, de egyedül ez kurva nehéz lesz. Biciklivel járnék be egyetemre, de személyiségem gyors fejlődését ettől nem lehet várni. Ki tudja, lehet mégis találnék társaságot magamnak, és együtt járnánk le kocsmázni. Lehet, hogy lennének új haverok, netán barátok, akik hasonló érdeklődésűek, mint én, és meg tudom velük osztani problémáimat. Mondjuk szerintem ilyenfokú őszinte kapcsolat, mint az Ádámmal és mostanában a Miklóssal nem igen várható, ezért kell eztet nagyon megbecsülni. Nem kicsit, nagyon. És most igazán húsbavágóak azok a szavak, amiket a magyartanárom mondott a barátságról. A barátokról, az életről. Hirtelen megérteni az ember ezeknek a jelentőségét, a súlyát. Nem véletlenül magyaráz ez ilyenekről, igaza van. (Az más kérdés, hogy közröhej tárgyává válik, annyira túlzásba viszi, és annyira meg akarja magyarázni.) Nagyon fontos, hogy az egyetem ne csak az legyen, hogy diplomát szerzek. Lófaszt. Legyen egy örökkészóló élmény, nem olyan, mint ez a gimi. (Bár itt is volt bőven, alapvetően csak a szépre fogok visszaemlékezni, de erről majd később.) Legyen mit mesélni az unokáknak. Legyen ember belőlem, bulizzam ki magam egy életre. Végre szerezzek nőt magamnak. Tanuljak meg táncolni, építsem ki a leendő egzisztenciámat, illetve a testemet is szépen. Olyan emberekkel ismerkedjek meg és barátkozzak össze, akikre bármikor rá tudom bízni később is az esetleges csemetémet.

Pesten ezt a kolesz adhatja meg; Győrben csak a Brian. Igen, a Brian. Ha ő jön, nem leszek elveszve, ketten együtt többet érünk. Így már lehet valahonnan kiindulni, és ő is és én is megtalálhatjuk azt, amit akarunk. Ezért mondom azt, hogy ha Győr, akkor egyedül semmiképp, csak a Briannel. Megmondom őszintén, én nem akarok faternak kellemetlenséget okozni, hiszen ő és öreganyám igencsak Győrt szeretné. Ha a Brian odajön, az ajánlatom adott: kettőnké a lakás, legalábbis egy darabig. A Közgáz kar egyébként is Sopronban pár éve alakult, Győrben meg már 20 éve megy az oktatás. Igaz, mi ez a Műegyetem százéves távlataihoz képest, de hát ez van. Minden egyéb más esetben kénytelen leszek megbarátkozni a gondolattal: koleszos leszek.

Így a végén ismét a magyartanárom egyik mondásával kell előhozakodnom: most növünk fel, vége a gyerekkornak. Erre most döbbenek rá igazán elementális erővel. Nem csak a felelősségről van szó itt, mindenki ezt hajtogatja… Megtapaszalod, hogy mi az, ha a saját lábadon állsz, a megszokott helyről elkerülsz egy teljesen más világba és helyt kell állnod. Többé nem kicsi Goma, meg öreganyámhoz járás, hanem ez van. Nem lehet többé butulni öcséddel önfeledten, vagy bármiképp gondtalan gyerekként viselkedni. Ez a kor az érettségivel végleg lezárul. Én szerettem gyerek lenni, és szívesen visszamennék újra, akár az általános iskolába is. Nagyon hiányoznak azok az évek, kimaradtak. A mai fejjel visszamennék és újrakezdeném. Az elejétől. A gimi is nagyon jó volt, igyekszem kiélvezni minden maradék pillanatát. Ez van gyerekek.
A végső döntést áttestáltam a Miklósra, ezért nyugodt a szívem, megszabadultam a döntés kényszere és elviselhetetlen súlya alól: ha a Miklós jön velem, akkor SZE, minden egyéb más esetben maradunk Pestnél. Így a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, és a mai bejegyzést is lezárhatjuk végre."

NOW PLAYING:
Repbulic - Csak a szívemen át

#287|Álmaimban Amerika (Vol. 1.)

2008.  február 5., kedd

"Impulzus, Shönherz Qpa, Pizzaboy, DJ Store és Kelenföld: a mai nap címszavakban, távirati stílusban. Sajnos ez még ízelítőnek is kevés volt, az én kíváncsiságomat ez a pár óra koránt sem elégítette ki, nekem legalább egy hétre lenne szükségem, hogy mindent ki tudjak vesézni megfelelően. Például megnéztem volna még a Közgázt, az Építészeti kart, több labort nálunk, egy-két standon is jobban körbe lehetett volna nézni, meg az épületekben is. Emellett én ha tehetném, biztos ellátogatnék az ELTE-re is, belekóstolnák a bölcsészképzésbe, mégis eszik-e vagy isszák. Meg ott az informatikusképzés is érdekel. Győrbe megyünk (most sajnálom, hogy nem voltam ott az első alkalmon), még Debrecen is érdekelne, de hát evvan, nem lehet mindenre idő. :DDDD Ma sem volt.

Arra se, hogy aludjak, ugyanis 5:30-kor már ébren voltam. Hamar felöltöztem, elpakoltam, láttam, kurva idő van. Fater lassan haladt, tanulgattam tőle a rutint. Az Ádámra kicsit várni kellett, de nem volt gond, focipályán megszokott „egyedi ötletű” nyelvi jelekkel kommunikálva közölte, hogy még két perc. Igenis, spori. Kapuvárra érkezvén vettünk jegyet, de mint utóbb kiderült, nem a megfelelőt, ennek később láttuk kárát. Jött a vonat, én kajakra másik irányba mentem volna, sebaj, a logisztika nekem sem az erősségem. Leültünk, beszélgettünk, az Ádám ideges volt, mert arra a helyre kellett volna ülni, ahova írták. Győrnél meg is ejtettük a cserét, én akkor elkezdtem újságot olvasni, de csak a címlapig, illetve a sportrovatig jutottam, nem akartam ott kitárni teljes szélességében a lapot. Csak bambultam ki a fejemből, néztem a tájat, a vonatban az embereket. Közben megemlítendő, hogy az Ádám elment WC-re. Nem emlékszem, miről beszélgettünk vele előtte, Isten bocsássa meg.

Kelenföldön sikeresen leszálltunk, a Roland már várt minket. Nos, ő sem valami zabigyerek a Vörös családban, ugyanis nem éppen alacsony növésű srácról van szó, szálfatermetű, életerős fiatalember. Nem hoz szégyent a rokonokra, no. Elég az hozzá, pazar sofőr is egyben, bár Pesten volt rá elég ideje megtanulni a vezetés csínját-bínját, apró trükkjeit. Kiismeri magát a városban, az Ádám szerint unja. Hmm, érdekes feltevés. Nekem az tetszett, amikor aszondta, hogy „nézd mán, a faszikám észrevette, hogy kormány is van az autóban”. LOL. Jó gyerek, annyi szent.

A K épületbe tartottunk, a Duna mellett fasza a városkép, a scenery. Hatalmas tömeg volt, a standok mellett egy tűt nem lehetett leejteni, talpalatnyi négyzetcentiméter nem volt szabad, néhányan a csilláron is lógtak. :D Félelmetes embereket lehet látni Pesten, ami falun extravagáns, vagy merészen új, az itt teljesen természetes, trendi, menő, sikkes illetve elfogadott, tolerált, avantgárd. Találkoztunk az Óriások Szövetségének néhány emblematikus képviselőjével, a helyi 2m-en túliak Társaságával. Mindenekelőtt a közlekedésmérnöki standhoz jutottunk el, ahol rengeteg szórólap, tájékoztató füzet, reklám, háttéranyag várta az érdeklődőket, segítőkész hostess-ekkel, helpdeskkel, dekorációval, amit akarsz. Valahogy elvetődtünk a matek standig, feladatokat osztogattak, a srác durván nyomta a root localhostot dos-on, nagyon vágta a témát, a másik magyarázott, bizonyításokat írtak ki a táblára (3>2, LOL), közben elkezdődött az előadás, de senkit sem érdekelt az öreg köszöntője. Egy rakat lapot elvettünk, aztán léptünk „szakmai területünk”, a villamosmérnöki és informatikai kar standja felé. Az Ádám kérdezett, én is, a gyerek (ő az Impulzus főszerkesztője) készségesen elmagyarázott mindent, kaptunk egy példányt a lapból, ilyenek. Aztán némi WC után az előadóba siettünk, de elkéstünk, már tele volt a terem, csak állni tudtunk. Benyomtam a diktafont, az előadás fasza volt, a prof stílusa is tetszett. Közben apró homokszem csúszott a gépezetbe, kis szépséghiba, baki, hogy a projektor szarakodott, de áthidalták valahogy a problémát. Állni már alig bírtam, az Ádám fényképei sem lettek túl jók, szarok voltak a fényviszonyok, no. A terem akusztikája viszont perfect. A második előadásnál már résen voltunk, helyet foglaltunk, közben a lapot tanulmányoztuk, mire kellene még benézni. Elkezdődött az is, a dékán, vagy ki a rák (a kar vezetője) osztotta az észt, és hát nem tudott túl sok optimizmusra való okot, de hát gondolom igazat beszélt. Itt némileg elgondolkodtam azon, hogy tényleg nekem való-e ez az egész egyetem, tudom-e csinálni hivatásszerűen, érdekel-e engem annyira, nem kellene ennél jobban belemélyednem otthon. Egyszóval hidegzuhany. Alászállás a pokol legmélyebb bugyraiba, majd újra fel a Földre. Kiléptünk a nagybetűs életbe, a ballagások elcsépelt frázisa kurván igaz. Többé semmit nem tesznek a picsánk alá, nem nyalják ki a seggünket, nincsenek többé szerető tanárok és osztálytársak. Ott a kolesz, az élet, a „default geci” tanárok, a még gecibb tanársegédek, a vizsgák, valamint Budapest, a maga könyörtelen városi valójában. Nomeg ott a választás szükségessége. Nemcsak egyetemet, hanem jövőt is választok. És ebben igaza van a magyartanáromnak: ha rossz vonatra szállsz fel, ki tudja, jön-e újabb, és ha igen, mikor… Hány évet pazarolok el arra, amit valójában nem tudok/nem szeretek (nem is tudom, melyik a rosszabb) csinálni? Érdekes kérdések. Mindenesetre a második előadás után némileg megszeppenve hagytam el az előadót, mint az egyszeri falusi gyerek, aki felment a nagy Pestre, és a szájából kilógó kolbász miatt eltévedt. Akkor legalább bűzlenék a ganéjszagtól, de még ez sem rí le rólam eléggé, a felemás dolgokat pedig utálom. Mindegy.

Szóval a tömeg ismét hatalmas volt kifelé, majdnem föllöktek, nem állapot. Az Ádám elvesztette a sapkáját, visszamentünk érte, aztán kiderült, hogy a kabátja zsebében volt mindvégig, kurva jó. Körülnéztünk az épületben, majd úgy döntöttünk, megkeressük a V2-t, illetve a V1-et. Ezek laborok, ugye. Közben étkeztem, elfogyasztottam a két szendvicsemet, az Ádám almát evett, ha nem csal a memóriám. Hosszas bolyongások után végül a legszerencsésebb helyen kötöttünk ki, ez pedig nem volt más, mint a magasfeszültségekkel való kísérletek, villám szimulálása. Durva volt, a fizikai részéhez nem igazán konyítottam, nem úgy, mint mellettem a faszi, aki állandóan kommentált és magyarázott a gyereknek (a fiának talán?). Egész jó volt, de a végén már nehezen bírtam. Szóltak is, hogy a következő csoportnak már a felhők kialakulását mesélik, hogy valamivel elüssék az időt, így jó lenne már egy újabb turn. Léptünk, az I épület volt a következő áldozat, közben a Kocka Büfé nevezetű fantasztikus hely mellett is sikerült elhaladnunk. Szép környezetben eredeti design-nal: ez az I épület. Benéztünk, valami robotika előadásra keveredtünk volna be, de kösz, ebből mi nem kérünk, számunka a nyílt nap itt véget is ért.

Hamar rátaláltunk a Pizzaboy-ra, ahol kiveséztük az eddig látottakat. A pizza finom volt, hamar is hozták, az Ádám némileg csípősnek érezte a mexikóit, az is volt egyébként. Nos, innen már csak a DJ Store-ba kellett volna még elkeveredni, ám ez minden eddiginél bonyolultabb feladatnak bizonyult, ugyanis sikerült eltévedni még térkép segítségével is, a Fejérvári utat például vagy fél óráig kerestük, mire jó helyen kötöttünk ki. A IV-es metró építkezése durva volt, kár, hogy elfogyott építése közben a pénz. Közben hideg lett, kurván fáztam, egyszer az Ádám sáljával is próbálkoztam, de inkább mellékeltem az ötletet, és dacoltam a zimankóval. A DJ Store egy kis bolt, ám annál faszább hely, némi dilemmázás után vettünk mindent, majd én hoztam haza a Kiskálmánnak karácsonyra szánt stroboszkópot, nehogy észrevegye. Ám legyen. Kikeveredtünk valahogy Kelenföldig, jobb híján gyalog. Vettünk jegyet, közben egy Kiskerben rengeteg piát is, majd ezeket fogyasztottam el, közben ismét a IV-es metró munkálatain csodálkoztunk el ismét (nem lehet megunni), majd a várakozás némileg unalmasabb percei következtek. Hideg volt, így inkább visszamentünk a váróterembe, de olyan büdös volt a hajléktalanok miatt, hogy inkább kiültünk egy padra, újságra.

Közben elővettem az Impulzust, ami némileg egyetemista szemmel is fellibbenti a fátylat arról, hogy mi is az a BME, és milyen egyetemistának lenni. Cool. Van egy rakat kolesz, a Schönherz tűnik a legjobbnak, mivel felújítják, jövőre pont fasza lesz. Egy csomó apróbb csoport, társulás, mindenhova lehet csatlakozni, tánckor, fotókör, amatőr rádiózás, újságszerkesztés, egy rakat kisebb-nagyobb szórakozóhely, diáknapok, koleszos partik, összeröffenések, sport lehetőségek, lehet még sorolni… Végre kicsit tisztábban látom a tantárgyakat is, most már tudom, miről szólnak nagyjából (azért abszolválhatóak), mik az apróbb trükkök, amikről lehet tudni, faszán összeszedték. Egyszóval betekintést nyerhettünk az egyetem életébe diákszemmel, és alighanem ez a legfontosabb. Persze tanulni itt is kell, nem egy sétagalopp ez, de azért a butaságért egy BME-snek (főleg nem infósnak :D) sem kell a szomszédba mennie. Annyi ökörség, fájdalmas butaság, LOL-kategóriás sztori van ebben az újságban, hogy öröm nézni, csak gratulálni tudok perverzségükhöz, igazán rászolgáltak.

A Briant hívtam fel közben, mert láttam, hogy keresett. Aszondta, az öltönyök megjöttek, a Lilláék fotózták őket (?!), minden el van rendezve. A szalagavatói menü rántott hús lesz zöldséges krumplival, meg valami salátával. Mást nemigen mondott, majd holnap beszélünk. Ugyanis le kellett tennem, mert jött a vonat, sikerült helyet foglalni. Az Impulzust olvasgattam, az idő, mint 4. dimenzió, megszűnt számomra, és egyszer csak az Árkád boltjainak feliratait véltem felfedezni a párásodó ablakon keresztül, amiből csöppnyi agyam arra következetett, hogy már Győrben vagyunk. Helycserés támadással az Ádám mellé kerültem, újságot nem tudtam olvasni, de nem is volt hozzá kedvem. Előttünk egy srác meg a barátnője falták egymást, mikor lealudtak a lámpák és szabad volt a csók - amúgy mindenki laptoppal futkozik, nem állapot ez. Én is had. Jóléti állam, vazze. Lassan felhívtam fatert, kijött értünk az állomásra, ennyi volt.

Nos, mindent összefoglalva tartalmas és hasznos volt a mai nap, sok élményt és tapasztalatot szereztünk, amire lehet, elmentünk, nem lógtuk el a napot, és büszkén mondhatom, a lehetőségeinkből kihoztuk a maximumot, mindent láttunk, amit látnunk kell. Kellemes kis ízelítő volt abból, milyen is az élet 18 felett, milyen egyetemen tanulni, milyen egyetemistának lenni, és egyáltalán, milyen a pesti élet. Összességében azt tudom mondani, hogy a BME mellett a legerősebb érvnek egyelőre a félelmetes diákélet tűnik, amit egyszerűen vétek lenne kihagyni (ez az érv magában foglalja a koleszt is természetesen), a másik pedig a színvonalas oktatás, a nagy nevű egyetem adta diploma, és Pest. Ez a két érv, pro és kontra. Győr mellett egyelőre az szól, hogy ott a lakás, ami egy nagyon erős pont, hiszen bármennyire is kíváncsi vagyok rá, és szeretném kipróbálni a koleszt, a lelkem mélyén tudom, hogy valójában nem az az én életformám, és darab idő múlva biztos megutálnám, mert nekem azért nyugalom is kell. Ha viszont Győr mellett döntenék, és kényelmesen elhelyezkednék a szépen kicsinosított lakásomban, éjjelente verejtéktől patakozva álmodnék rémeseket amiatt, hogy kihagytam egy hatalmas ziccert, életem lehetőségét, ami embert faragott volna belőlem. Őszintén szólva, nekem igazából ez a döntő hangsúly, az életem megváltozása, nem az egyetem maga, mert Győrőn is fasza az infós szak, ráadásul hatalmas fejlesztések vannak, az épületek pedig modernek, minden korszerű és zsír új. Be kell vallanom, egyelőre a BME áll nyerésre, de attól még, hogy egy csatát megnyert, a háborút, még nem biztos, hogy meg fogja. Folytatás január 8-án, addig meg rohadjanak meg, akik kíváncsiak."

NOW PLAYING:
Hooligans - Hotel Mámor

#286|Volt egyszer egy karácsony

2008.  február 4., hétfő

"Be kell, hogy valljam (I have to admit), hogy számomra a régi karácsonyok hangulatát, gyermeki báját semmi sem tudja már visszahozni. Én sosem hittem igazán a Télapóban meg a Jézuskában (már akkor is ilyen földhözragadt realista ember voltam, ejh…), de azért mindig öröm volt, hogy Szenteste reggelén még pizsamában futottam le, és vártam, mi a meglepetés. Egy darabig állandóan Lego-kat kaptam, majd inkább számítógépes játékokat, újabban már csak ruhákra és piperecikkekre futja, lám-lám. Jövőre biztos plazmatévét, vagy új kocsit kapok. Egyébként a leggazdagabb Jézuskánk 2004-ben volt, akkor vettünk új TV-t, házimozit, volt kis gépfejlesztés is, Logitech wireless mouse + keyboard, szóval műszaki cikkekből el voltunk látva akkoriban. Emléxem arra is, a KotOR harmadszori kivégzése után épp a Far Cry demójával játszottam az akkor már régen elavult gépen, aztán, mikor sikerült kivégezni, utána a Prince of Persia: Warrior Within demója következett, és közben elveszett a Goma, az új házimozin néztük Adam Sandler-rel és Julianne Moore-ral egy romantikus vígjátékot, közben Goma már a Terciánál járt. Régebben mindig kameráztam is karácsonykor, általában 25-én mindig öregapámhoz látogattunk el Süttörre, 26-án pedig keresztanyámékhoz, így teltek az ünnepek. Most nem tudom mi lesz, öregapám ugye ugrott sajnos (Isten nyugosztalja), mise lesz érte 27-én este, majd ott gyónok karácsonyra, utólag.

Folytassuk tovább a visszatekintőnket, nosztalgia-túránk következő állomása 2005. Mit is csinált az ember 2005 őszén? Lostot nézett (meg elkezdte a blogírást – a szerk.), egy darabig, amíg ezt az egyik osztálybuli meg nem szakította, aztán meg elkezdte szépen leszedni a netről, és tulajdonképpen ha ez a véletlen akkor nem történt volna meg, emberünknek ma nem lenne felsőfokú nyelvvizsgája, ebben biztos vagyok. Ez indította el azt a folyamatot, ami mára az angol nyelv alázatos tiszteletében (és persze a C1-es szint elérésében) csúcsosodott (kristályosodott) ki. A szünetben nem is igazán foglalkoztam a három megrendelt játékkal (Doom 3, Far Cry, Half-Life 2), inkább a Lost második szériáját néztem egészen a 9. részig. A szilveszterre mindenki emléxik: MűvHáz, sok buta ember, akkor még kiforratlan kapcsolatok és egyebek.

Tavaly, azaz 2006-ban rendkívül szomorú karácsonyunk volt, ugyanis 26-án meghalt öregapám, és a Szenteste sem volt túl vidám, ugyebár. Ajándékból viszont volt ölég, megleptem magam a két KotOR-ral, egy Oblivionnal, valamint a Doom 3 kiegészítőjével. Szilveszter, mint olyan, nem volt, egyébként épp a kellős közepében voltam a jogosítvány megszerzésének, valamint Goma két év után ismét elveszett januárban… ma már ez is történelem.

Szóval ilyenek voltak az elmúlt évek karácsonyai, facsarjuk ki könnytől áztatott zsebkendőinket, töröljük ki a múltba révett, nosztalgiától párás szemeinket, és térjünk vissza a jelenbe. Tehát a vacsora érzésem szerint szar volt, nekem a hidegtál nagyon nem jött be, nem vagyok én akkora úriember, hogy ezt tudjam értékelni, bár fater szavajárásával élve ezért leszállt volna a helikopter Etiópiában. Én akkor is inkább a normális kajákat preferálom, nem az ilyen odaokádott moslékot. Sült comb hidegen, áhh.. Még mindig kiráz tőle a hideg. Jót butultam azért, faterral beszélgettünk a továbbtanulásról, szakmáról stb., de hét óra fele hazavittem öreganyámat, mert akarta nézni a karácsonyi koncertet, amit adtak az FTV-n. "

A blogra egyébként csak pár sort szántam a karácsonyról, el akartam lőni az aprólékok között, de hát most így sikerült. Íme:
"Beszélünk fennkölten a karácsonyról, könnyeket hullajtunk azon, hogy elkurvul az ünnep, közben mi is ugyanazt csináljuk. Csak azt ne próbálja nekem bemesélni valaki, hogy ő kisangyalt ajándékoz karácsonyra, nem tapossa szét a szomszéd belét a kassza előtt, és az egész család együtt énekli az Ave Maria-t a fa előtt. Na persze."

NOW PLAYING:
Edda - Kölyköd voltam

#285|No woman no cry (?)

2008.  február 4., hétfő

"Egyszerűen hihetetlen. Annyira hihetetlen, hogy az már inkább ánbölívíböl. A mai bejegyzés írásakor meg esett az a csúfság jelen sorok papírra vetőjével, hogy érthetetlen módon kénytelen Jegyzettömben (Notepad) megalkotni az aktuális posztot. Mert a Word nemes egyszerűséggel úgy döntött, ma szabadnapot vesz ki, és elküldte csökkentett mód nevű, teljesen használhatatlan segédjét, hogy tartsa a frontot. Nos, a fentebb említett egyén olyan szinten tehetségtelen, lassú, idegesítő és frusztráló, hogy az ember inkább a Jegyzettömbre fanyalodik, ami mindig ott van kéznél, de általában csak belerúgunk egyet, vagy némi aprót szórunk, mint az aljanépnek szokás. Mondom én, hogy hihetetlen."

"Ismét Jegyzettömb segítségével készül a bejegyzés, makulátlan élvezetéhez azonban ajánlott az egészet bemásolni Word-be, szépen tördelni, hogy olvasható legyen, aztán elereszteni egy-egy káromkodást: mindenek előtt Isten földi helytartójának, Bill Gates-nek, azutánmeg Bill Gates-nek, hogy ilyen ritka szar programot, mint az IE7, sikerült összehozni, továbbá Bill Gates-nek, amiért a Microsoft égisze alatt a cég brandjével fémjelzett cuccot ki mer adni, végezetül Bill Gates-nek, akinek sikerült összehozni a világ legszarabb tűzfalját ever. Nomeg Bill Gates-nek is, a miheztartás végett. Szóval neki tessék köszönni mindezt. Ámen."

"Azt reméltem, hogy ma ezekkel a sorokkal kezdhetem a bejegyzést: "Véget ért az ínséges időszak, a hét szűk esztendő után visszatértünk a száműzetésből". De nem, a sors nem volt ily kegyes hozzám. Jelen pillanatban is véres csaták zajlanak az végtelen bitmezőkön, és állnak a frontvonalak, patthelyzet van, az esélyek kilátástalanok. Egy ultrabrutál trójai fertőzte meg a gépet, és hiába a Spybot, ez a genny befészkelte magát a rendszer legbelsőbb magjába, ahogy neten olvasom. Ugye a Feladatkezelőt (Task Manager) érdemes nézegetni, mik futnak ott. Nos. néhány alap rendszerfolyamatot megfertőzött ez a son of a bitch, letiltotta a Norton Antivirust, most meg meg kellene találnom az ellenszert, amivel eredményesen fel lehet venni az ellenséggel a harcot. Tudósaink jelenleg is a csodafegyver fejlesztésén dolgoznak, ami gyökeresen megváltoztatja majd a háború menetét, fordul a hadiszerencse, nomeg a széljárás. Taktikusainknak már kész tervük van az ellenség módszeres bekerítésére, vadászaink és bombázóink startra készen várják a zöld jelzést, de egyelőre feszült, vihar előtti csend honol a tájon. Dögszag, kifordult belek, hullák mindenhol, amerre lát az ember. A naplemente vörösre festi a vidéket, és jelzi: az éjszaka ismét vér fog folyni. Jelen pillanatban azonban a hadvezér nem ezzel foglalkozik, hanem ezeket a sorokat gépeli, mivel krónikása odaveszett a hosszú harc alatt. Senki nem tudja, meddig fog húzódni még a harc. Hmm.. hallok valamit. Közelednek.
Tehát egyelőre újratelepítem a Nortont, talán majd tud vele kezdeni valamit, aztán ha nem, akkor továbbk kutakodok a neten alternatív megoldások után. Ez már nem állapot gyerekek. A gépet nem akarom formatálni, pont holnap nem állok neki egy Windows-újratelepítés tortúrájának. Szóval szar a helyzet, de nem reménytelen."

"Üdvözlök mindenkit újra a Word keretein belül, mint látható, tegnap éjjel megvívtuk a harcot és győztesen kerültünk ki belőle. Az ellenség megfutamodott, néhány gerillát hátrahagyva ugyan, de ettől eltekintve kíméletlenül kivégeztük mindenkit, genfi egyezmény ide vagy oda, a bűn zsoldja a halál, nem ejtünk foglyokat. A Norton Antivirus ismét működik, az Internet Explorer 7-et (ami a vírus forrása volt :S) letöröltem, mindenki boldog. The enemy was defeated."

NOW PLAYING:
Omega - Ha én szél lehetnék

#284|Red Letter Day

2008.  február 3., vasárnap

Nem fogok szívbajoskodni, kopipésztelem az egészet a naplóból. (Figyelem, Parental Advisory Explicit Lyrics!) Ja, ma a nyelvvizsgáról lesz szó.

"Hát nem tudom, nagyon necces lesz ez a szóbeli. Nézzük a pontozást: 20 az első feladatra, 15 a másodikra, még 20 a harmadikra, ez eddig 55, ha hibátlan voltam, és a kiejtés valszeg most sem lesz jobb, mint 3, tehát eddig 58 pont. És 60-tól lehet átmenni. Van még két feladat, de az első magnó esélytelen, hatalmas mázli kell (minimális pontszám, talán 3 pont begyűjthető), a másodiknál viszont (itt egy magyar szöveget kell összefoglalni angolul), azért megy nagyjából, mert értem mit mondanak, lejegyzetelem és szép lassan, egyszerűen lefordítom. Azért talán kaphatok valami pontot, ha szépen és gyorsan fejezem ki magamat, akkor akár bravúrt is el lehet érni. De ide nagyon sok gyakorlás kell, és hatalmas szókincs, ami ugye nincs. Még ha nagyon szépen megtanulok minden szöveget, akkor is szerencse kell, hogy értsem a szót a szómagyarázatnál (ami ugye meglehetősen bonyolult szokott lenni, de ha értem, akkor tudok róla beszélni valószínűleg), ha meg esetleg mégse értem, az kurva nagy gáz, és mínusz 15 pont… Szóval valószínűleg nem sok pontot kapok az elsőre, reméljük olyan 15 meglesz, a másodikból 10, a szitu is igen necces, szintén 10, 35-nél járunk, még bőven bukta, kiejtés 3, első magnó négy pont, második legyen 8, ez így 15, tehát 50 pontnál megrekedtünk. Feltéve, ha a geci vizsgabizottság lesz. Ha meg nem, hát ki tudja… Fasznak erőltetem ezt a kurva nyelvvizsgát ennyire… Egy rakat időt elbaszok vele, valószínűleg a semmiért, aztán majd lehet jókat röhögni rajtam, Alkesz megcsinálja a középfokút angolból with flying colours, én meg baszhatom… És persze ahhoz érteni kell a szót is, meg ha lefagy a winchester, ha leblokkolok, akkor kurva nagy gáz van. Én nem tudom, az AdamVeres mit parádézott, vagy mennyi extra kifejezést puffogtatott el, de az a hatvan-valahány pont aránytalanul sok… Most mondaná Sucre: have a little faith, poppy…"

"Egyszerűen ami itt folyik a nyelvvizsga körül, azt már nem lehet vallani. Egyszerűen az ember mindent ennek rendel alá. Nem írok blogot. Nem netezek. Nem olvasok újságot. Hanyagolom az iskolát. Hanyagolok bárminemű szórakozást. És tessék. For what? Egy előre borítékolható pofáraesésért. Ezért fogok két napot hiányozni suliból, két olyan napot, ahol lemaradok órákról, poénokról, élményekről. Megéri? Nézzük a lehetőségeket.
1) Ha meglesz. Akkor buli van. Akkor hatalmas buli van. Akkor utána ráizgulunk az érettségire, vásárolunk Árkádban, bulizunk, matekozunk, infózunk, egyetemen gondolkodunk, blogot írunk, netezünk, TV-t nézünk, és lehet játszunk is. Sokat. Na, és nem utolsósorban örülünk.
2) Ha nem lesz meg. Ez a valószínűbb azért. Akkor mehet a magyarázkodás, hogy az nem úgy volt. Akkor lehet magyarázni a bizonyítványt. Lehet majd hallani, hogy ezért hiányoztál a suliból, te utolsó köcsög. Hogy beszopd. Akkor minden felesleges volt. És what’s next? Fussunk még értelmetlen köröket 5 pont körül? Nekivágjuk még egyszer, új lendülettel? Hogy lehet ilyen kudarc után Ranch-re menni? Nem tudom. Csakhogy és de. Nekem elegem van már abból, hogy nem azt csinálom megint, amit szeretnék. Például jó lenne már az érettségivel is foglalkozni: infóból programozunk ezerrel, matekból meg átismételjük az egész négyéves anyagot. Igen, bizony: az elejétől a végéig. Gyakorlással, mindennel. Lehet visszatérek a Henihez is matekozni, persze ez nem csak rajtam múlik sajnos. Blogot írunk, újságot olvasunk, lemaradást hozunk be. Videót szerkesztünk, játszunk, sorozatot nézünk, az élet megy tovább. Nem vagyunk mi olyan jók angolból, hogy egy ilyet megpróbálhatunk. Na igen, ne legyünk pesszimisták és egy egészséges önbizalom meg vizsgadrukk nem árt… Majd igyekszem."

"
„Meg tud érteni igényesebb és hosszabb különböző típusú szöveget, és a rejtett jelentéstartalmakat is érzékeli. Folyamatosan és természetes módon tudja kifejezni magát, anélkül, hogy túl sokszor kényszerülne arra, hogy keresse a kifejezéseket. A nyelvet rugalmasan és hatékonyan tudja használni társalgási, tanulmányi és szakmai célokra. Világos, jól szerkesztett, részletes szöveget tud alkotni összetettebb témákban is, és eközben megbízhatóan alkalmazza a szövegszerkesztési mintákat, kötőszavakat és szövegösszekötő elemeket.”
Nem voltam rest, és megnéztem, hogy mi is az a Common European Framework of Reference for Languages: Learning, Teaching, Assessment, röviden CEFR. Ugyanis ez rögzíti azt, hogy az EU-ban hogyan is vannak a nyelvtudási szintek. Az alapfokú nyelvvizsga egy B1-es szint, a középfokú B2-es. A felsőfok C1, és még van egy ultrabrutál C2, csak advenced user-eknek. Nem tudom, ki játszott már a Wolfeinstein 3D-vel, de ott és az id Software játékaiban szoktak lenni ilyen buta nehézségi szintek: a zöldfülű csecsemőtől egészen a vérengző veteránig van minden. Nos, el lehet képzelni, a C2 melyiknek felelne meg ezek közül… Szóval ez a business level, de nekünk már a C1 is felfoghatatlan gondokat jelent. A fenti szövegben olvasható, mit is kéne ehhez tudni. Ahogy látható, fontos, hogy értsem a magnót, márpedig azt biztos nem fogom, pláne nem a rejtett jelentéstartalmakat. A folyamatos és természetes beszédmód megoldható, úgy érzem. Remélem a magnónál az összefoglalásban sem fogom majd keresni a kifejezéseket. A nyelv rugalmas használata a szitu. Easy man, gyakorolni fogom. Kötőszavak és szövegösszekötő elemek: lesz belőlük bőven, nem kell aggódni, tartogatok pár meglepetést. A fontos dolgok tehát: szerencsés tétel, amiről tudok rizsázni; értsem a szót szómagyarázatnál, ennyi elég már; viszonylag egyszerű szitu és a magnónál folyékonyan tudjak beszélni, legalábbis ami a magyarból angolra összefoglalást illeti. Mára ennyi lenne az előzetes esélylatolgatás - talán némileg növeli a siker lehetőségét az, ha megkérem öreganyámat, hogy morzsoljon el pár rózsafüzért… :D"

"A finis felé közeledve egyre idegbetegebb lesz az ember. Ezt már nem lehet vallani. Akkor inkább úthenger. Vagy kövedő. Nem is tudom. Kínok kínjai között megtanultam a health tételt, de sajnos a többire már nem maradt sem idő, sem energia. A legfontosabb részeket persze megtanultam, át is olvastam őket, de remélem 15-ből nem az az 5-öt húzom, amit nem tudok. Plíz. Persze, akkor is tudok majd valamit zagyválni, de ez koránt sem lesz elég. Sebaj, bízok benne, hogy a 3 tételből (tétel, szómagyarázat, szitu) legalább kettőt faszán el tudok mondani. Összeírtam végre a kifejezéseket is, levelet is írtam (kurva jó lett), szóval az írásbeli elé mindenképpen bizakodva tekintek. A szóbeli necces lett, de van egy olyan érzésem, hogy meglesz."

"Huhh bazzeg. Hihetetlen. Nem térek magamhoz. Egyszerűen csak köszönöm mindenkinek: mindenekelőtt a Szűzanyának (LOL), de tényleg, majd személyesen is megbeszélem vele. :P Aztán az angoltanáromnak, aki segített a felkészülésben és egy szótárral járult hozzá a sikerhez, AdamVeresnek, aki bár ugyan pesszimista volt, de lám, dacolva a realitásokkal és szembe úszva az árral itt az eredmény. Mindezekmellett természetesen öreganyámnak, fateréknak, Briannak, a vizsgabiztosnak és a pontozó nőnek, a Padlás Nyelviskolának, és nem utolsó sorban az Alkesznak (igen, hiszen ő volt a legnagyobb motiváló erő). Fantasztikus érzés, hatalmas örömbódottá. A munka gyümölcse, angol tudásom megkoronázása. 79 pont a százból! Azaz 79%! Felsőfokú, ultrabrutál nyelvvizsgán! Azt hiszem, nincs okom panaszra. Ez barátok közt is bravúr.
(...) Elég hamar sorra kerültem, helyet foglaltam, előkészítettem mindent. Az első feladat magnóhallgatás volt, nem volt annyira nehéz, olyan fele pontra számítok. Azaz 5-re. A Cloze-teszt a megszokott nehézséget hozta, de semmi különös, olyan 20/15 érzésem szerint. A harmadik viszont geci volt nagyon, ismét elbasztam, talán ha 5 pontot összekaparok a mondat-átalakításoknál. Tele volt számomra ismeretlen szerkezetekkel, meg hát ez a legnehezebb feladat nyelvvizsgán. No, a következő sem volt egy sétagalopp vagy babapiskóta, ugyanis beraktak egy full szakszöveget: ingatlanokról, ingatlanpiacról. Oh, yeah. Magyarul kellett válaszolni a kérdésekre, igyekeztem. Legyünk pesszimisták: 10 pont a 20-ból. Következő kettő magyarról angolra, angolról magyarra, ebben a Föld keletkezése volt, a másikban meg valami elsüllyedt bronzkori hajóról magyaráztak. Remélem nem sok, ha 15-15 pontot mondok. És igen, már csak a levél maradt. Gyerekek, ismét aláztam, nekem ez igen megy. Kurva hosszú lett a piszkozat is, alig bírtam betömöríteni a lapon lévő kis helyre. Megkérdeztem a csajt, lehet-e folytatni a másik oldalon, aszondta, persze, ha meggyellülöm, és röhögött. :D Teleírtam mindenféle fasza kifejezéssel, szófordulatokkal, idiómákkal, nyelvtani szerkezetekkel, a témát is kimerítettem, kiveséztem, szóval szerintem egész jó lesz. Adjunk rá 25 pontot. Gyors fejszámolás után: 5+15+5+10+(15*2)+25=35+25+30=65+25=90. Azaz megvan a 60%, ami ugye 84. De ez az optimista verzió, a pesszimista szerint nem mennék át. Hát ez van. Mindegy, ma nem az írásbelin volt a hangsúly, arra bármikor visszamennék. Két hét múlva kiderül.
Kimentünk a teremből a Briannel (negyed órával a vége előtt kényelmesen befejeztük, alig aláztunk), WC-t kerestünk gyorsan, aztán benéztünk a Nagymama Palacsintázójába. Láttam, hogy van spagetti, no, azt kell enni, a cimborának is csorgott már a nyála. Hamar ki is hozták, finom is volt, kevés is volt, le is ettem magam. :S:S:S Szerencsére csak a nyakkedőm (illetve egész konkrétan fateré, muhaha) lett pöcsétes, annak is az alja, így zakót felvéve nem látszódott. De akkor is picsába. Tanulgattunk, de hát ilyenkor már nem fog az ember agya. Mentünk is át a Padlás Nyelviskolába. Ott züllött egy roppant antipatikus, unszimpatikus, idegesítő, irritáló orgánumú gyülöllet kiggyerek, aki ráadásul 10 éve tanul angolt, felsőfokú tanfolyamon vett részt, aki mit ad Isten, a vizsgabiztos tartott.
Kijött a Zsófi (a.k.a. Mucus, osztálytársam - a szerk.), elég megviselt feje volt, mondta, hogy nem sikerült szerinte, kurvanehéz volt a tétel, büdöspicsába. Sajnáltam szegényt, de mit tudtam csinálni? Kiírták, csak 4 pont kellett volna a megváltáshoz, még jobban sajnáljuk. Majd legközelebb. Már minden bajom volt, tanulni nem bírtam, a tétlenség meg kurva szar, beszélgetni nem volt kedvem. Essünk már túl rajta! Get through this! Pedig még messze volt. Egy csaj bement középfokúra, igen gyökér volt, alig tudott valamit, de szerencséje volt, mint nekem anno és átment 50 ponttal. Zsófiék ezután léptek le, sok szerencsét, szurkolunk, miegymás. Köfi. Bement a kiggyerek felsőfokúra, közben megérkezett egy srác, aki mellettem ült felsőfokún, nagydarab volt, ráadásul ő is a palacsintázóban kajált, és mit ad Isten, a Németh Mariannak valami rokona, barátja vagy közeli hozzátartozója, mert azzal ebédelt. Nos, ő nálunk tanít a gimiben. Interesting. Az még érdekesebb, hogy egy időpontra voltunk kiírva: 14:35-re! Kurva jó ám! Ez a szervezés egyszerűen nevetséges. Már a gyerek, aki bement előttem, annak kellett volna az utolsó előttinek lenni! Protekció, hehh? Hol van itt a fair play? 93%-ot kapott felsőfokún, nem gyenge. Nos, jöttem én. Alright.
Szerencse, hogy gyakoroltam a vázlatírást, ugyanis fasza lett a thumb-nail sketch, sokat segített. Tételt kihúztam, a közepéről természetesen (eddig 2x rutinon és városi vizsgán, valamint múltkor nyelvvizsgán is bejött), lám-lám: housing. Ezt pont tudtam, bár nem egy könnyű tétel. Elmondtam faszán, a faszikám belekérdezett, de mindig kivágtam magam, elpuffogtattam egy-két fasza kifejezést, csak lestek neki, néha röhögtek is. Benyomattam azt, hogy „maybe the Beatles was the right after all: all you need is love”, ezen szakadtak, éreztem, sínen vagyok. Az tetszett, hogy nem blokkoltam le, sőt, én írányítottam a beszélgetést, folyamatosan nyomattam, nem álltam le, ha meg igen, kivágtam magam, és sokkal jobban jöttem ki a dologból. Eltereltem néha a témát olyan dolgok felé, amit tudok, és ez is jól sült el, nem hagytam a faszit szóhoz jutni, mondtam a hülyeséget. Estate agencies-t kérdezte, kicsit megfogott, meg a state subsidies-szel is, de nagyjából össze tudtam neki foglalni. Kurva nehéz volt a tétel, na. De faszán sikerült teljesíteni.
A szómagyarázatban az volt, hogy life-long learning, azaz élethosszig tartó tanulás. Szóba került az, hogy van egy vicc, hogy a pap élete végéig tanult, mondtam, hogy csak joke, és no kidding, röhögtek. Aztán szóba hoztam, hogy miért fontos ez, megemlítettem példákat, én is mondtam, hogy mérnök leszek, és ha új problémák vannak, új megoldásokat kell keresni, át kell az embernek képeznie magát. Aszondta, vannak emberek, akik diplomákat halmoznak, én mondtam nem értek egyet velük, szerintem felesleges. It’s waste of time. Hát, egész jól jöttem ki ebből is.
No, ezúttal is a szitu volt a legnehezebb, de tűrhetően sikerült abszolválni, nem égtem le, mint múltkor. Az volt a lényege, hogy a gyerekem állandóan plázába járkál, a barátaival lóg, és szerintem ez rossz, panaszkodjon barátjának. No, amikor először megláttam, uhh. Mindegy, azért a maximumot kihoztuk ebből a témából is.  A lényeg, hogy elmondtam, hogy a gyerekem nem fogad szót, kimászik az ablakon az engedélyem nélkül, pedig egyetlen dolga a tanulás. Erre mondta a faszikám, hogy miért baj az, ha a barátaival van? Mondtam, hogy you’ve got a point, ez nem baj, de ha ez a suli rovására megy, az már igen. Mondtam, hogy rosszak a jegyei, rossz társaságba keveredik. Elkezdtem a generation gap-et mondani, aztán hogy nehogy drogozzon, de ő nem olyan, fasza gyerek, mondtam, hogy én nem úgy neveltem. LOL, ismét röhögtek egy lazát. Még kérdezett a faszi plázacicákról, mondtam, hogy van ilyen betegség, hogy állandóan ott lógnak is mindig vesznek valamit, addictionöket mondtam még. Eszembe jutott minden, ami kell.
OK, magnó. Nos, az angol szöveg szerencsémre nem volt olyan nehéz, egy sportról, az orieteeringről volt szó, amit erdőben űznek, van egy map meg egy compass, és el kell jutni a zászlóig, meg szükség van benne a jó navigációs képességre. Nagyjából össze tudtam foglalni, de ez volt a leggyengébben sikerült feladatom. Na, az ötödik viszont jó lett, az EU alapításáról magyaráztak, ezt is gyakoroltam otthon, a vázlatot lefordítottam, OK, megköszöntek mindent, megnézték a jegyzetemet, sokat nem tudtak belőle elolvasni, szevasz, köszicsá. Így is van.
Kimentem, közben egy másik srác már ott volt, ezt is láttam reggel felsőfokún. Kirakták az eredményeket, így néztek ki, ni. Kommunikációs képességek és szociokultúrális ismeretek: 22/25. Szókincs: 22/25. Mondat-, szöveggrammatika és pragmatika: 16/20. Beszédértés: 12/15. Közvetítő készség: 4/10. És végül kiejtés: 3/5. Ez 79%, öreeeeg! Huhh, mikor megláttam, szétrobbantam a boldogságtól! Ennél nincs nagyobb öröm: amiért küzdesz foggal-körömmel (by the skin and the teeth), amiért szenvedsz, amit el akarsz érni, az sikerül. Sikerélmény! Nem kicsi! Alázós, agyonbaszós, ütős. Nem éreztem magam ennyire jónak, meg kell hagyni. Tudtam, hogy sikerülhet. Bíztam benne, bíztam magamban, és soha nem adtam fel. Mondták, hogy úgyse fog sikerülni, mondták, hogy felesleges, mondtak sokan sok mindent. De ki a faszt érdekelnek ezek után? Nem leszek nagyképű, nem fogom említeni senkinek, MSN-re sem írtam ki. Annyi legyen elég, hogy nem a semmiért basztam el két hetemet, nem a semmiért nem olvastam újságot, nem írtam blogot, nem neteztem. Magyarul volt értelme. Ebben az életben semmi sem lehetetlen. Ezt most megtanultam. Az álom tehát ezennel valóra vált. Ha esetleg az írásbeli mégsem lesz meg, szarok is bele, elmegyek még 1x. Az nem gáz. Bármikor. Any place, any time.
Megnyugodtam, nem akartam elhinni. Gyereket behívták, Briannel és a másikkal beszélgettünk. Kiderült, hogy Sydney-ből jött, 8 éves korában jöttek Magyarországra, itt tanult meg írni és olvasni magyarul, németet tanult általánosba, középiskolában meg angolt. Az angol szókincse alap, de állítólag a nyelvtant nem tudja, meg mindig az urbánus szleng jut az eszébe. Mesélte, hogy letette az előrehozott érettségit, hogy az milyen gyökér, kurva egyszerű, szánalom… Hát, igaza lehet. Ha ezt meg tudtam csinálni, az érettségi egyszerűen nem jelenthet gondot. Az angol érettségin ezek után csak makulátlan eredmény fogadható el. Nincs mese, gyerekek. Bement a Brian, a másik gyerek is átment, 74 pontja lett. Aszondta, hogy neki nem is lett volna fontos a nyelvvizsga, csak a szülei erőltetik, szabadidejében tanult, de amúgy 10 éve nem beszélt angolul. Ő lépett, én telefonoztam. Az ausztrál/magyar csávóval beszélgettünk még, egész jófej gyereknek tűnt. No, jött ki a Brian. Azt mondta, egész jó volt, de nem lesz meg. Hát, nem is lett sajnos. 6 pont kellett volna. 54/100. Sajnálom nagyon, viszont meg kell mondanom, jó tételt húzott, job, szituban alternatív üzemanyagok, nyamm, egyedül a szó volt érdekes, shopping spree, de ezt meg tudtam volna magyarázni. Ahogy mondta viszont, a két magnó nem volt könnyű, hát ezek szerint tényleg, én sem tudtam volna. Ő is ellőtte a puskaporát, de ma ennyire futotta. Konzekvencia: szar egyedül átmenni, de még mindig jobb, mint ha engem is meghúztak volna!
Léptünk, pedig érdekelt volna, mit húzott az Andrew (ez volt a neve), mert nagyon parázott, főleg a politikától. A buszvégre mentünk, de láttuk, csak 6-kor van busz, pont most ment el, kurvapicsába. Vonat is csak 6-kor van. Fater nem jött be értünk, mert már ivott 3 sört, az alkesz mindenit. Hát, akkor bementünk egy cukrászdába (Dömötöribe), ettem gesztenyepürét 500 Ft-ért, a gesztenye finom és édes volt, de a hab keserű, látszik, hogy házi. Mindegy, belefért. Sétáltunk a városban, ma nyílt az adventi vásár, elvetődtünk oda is. A buszmegállóban mindig találkozok valakivel, akire nem számít az ember, unakotesóm volt ott, örömmel újságoltam neki a híreket. A buszon a Briannel beszélgettünk még, mondta, hogy kijön este, iszik 3 sört, meg ilyenek."

"Kicsit úgy érzem magam, mint a (mondjuk spártai) harcos (nem hoplita?), aki visszatér a nagy csatából, túléli a legkegyetlenebb támadásait az ellenségnek, majd piti kocsmai verekedésbe keveredik otthon, és laza csuklómozdulattal elpáholja a mezőnyt, amolyan levezető ujjgyakorlatként, pusztán poénból, a saját örömére. Nem akarok nagyképű lenni, nem írom ki MSN-re, nem reklámozom magam, de ezek után némileg így érzem ezeket az angol órákat. Nem mondom, hogy csemegének, vagy jutalomjátéknak fogom fel az egészet, mert ahogy láttuk, kaptam én már idén 4-est is, de azért ja. Egóm kicsit fel van tornászva, előre is elnézést. Persze bűn lenne előre inni a medve bőrére, nem szabad alábecsülni az érettségit, de annyira félni sem kell tőle. Majd lesz valahogy."

"A nap a végére teljesen bearanyozódott, ugyanis a Miklós Skype-on felhívta a figyelmemet arra az aprócska tényre, hogy fent van a nyelvvizsga eredménye a neten. Miafasz? Pedig tényleg. Gyorsan csekkolom is, hát nem 61%, bazmeg! Öreeeeg! Én mondtam, hogy 60% körül lesz, csak az a kérdés, picivel felette, vagy alatta. Hát felette. Gyerekek, visszafogottan, mérsékelten örülünk. Múltkor már úgyis írtam róla egy pátosszal és nyállal teli ömlengést, ezt most hanyagoljuk ezúttal. Ez már egyébként is csak bónusz, non plus ultra, erre igazán nem számítottam, pláne nem ma. Ez egy igazi nem várt meglepetés, ami a maradék aggodalmaimat is szétoszlatta, és ez most azt jelenti, hogy tényleg a tervek szerint alakul minden és többet nem kell visszamennem már nyelvvizsgázni. Az álom valóra vált, elértem azt, amire vágytam, mi kellene még több? Van egy felsőfokú nyelvvizsgám, +5-pontom, nomeg egy kis egóm. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lehet örülni az írásbelinek. Szóval ez a fejezet végképp lezárult az életemben, örülök, hogy még időben, 18 évesen letudtam ezt a kötelezettségemet. Persze a papír nem tükröz valódi nyelvtudást, de ez mégis ki a faszt érdekel egyelőre? Már csak a postásra kell várni, és rakhatom be vitrinbe az újabb trófeát. Ezek után viszont csak az érettségire készülünk, hát hajrá. Ja igen, Alkesz: ezt körözd le, te gyökér."

Nah, most kaptatok egy kis ízelítőt a naplóból is, legszívesebben ide írnám közvetlenül, de a túl sok személyes érintettség miatt ezt nem tehetem. Egyszerűen, mint látható, nem net-kompatibilis. Azért kóstolónak megteszi.

NOW PLAYING:
Republic - 16 tonna

#283|Egy böszme gondolat

2008.  február 2., szombat

Ha már az újdonságoknál tartunk, fontosnak tartom megjegyezni, hogy lesznek majd ide belinkelve videók is, bár nem válunk Subba-féle videobloggá, Isten ments. Ma viszont csak dalszöveg van, viszont az annál jobb.

Omega - Életfogytig rock'n'roll

Mit érdemel, aki nem érti,
Mi az, amit megtanult,
Aki sose fogja lemérni,
Csak cipeli a nehéz súlyt?

Életfogytig rock and roll,
Kapod, amíg élsz!
Életfogytig rock and roll,
Ez az a sziget, ez a sziget, ahol élsz!

Mit érdemel, aki úszni kezd,
És nem kell neki segítség,
Maga keresi a nyílt vizet,
És nem hagyja, hogy kimentsék?

Életfogytig rock and roll,
Magadról ítélsz!
Életfogytig rock and roll,
Tied a sziget, de csak a sziget, ahol élsz!

Életfogytig rock and roll,
Kapod, amíg élsz!
Életfogytig rock and roll,
Tied a sziget, de csak a sziget, ahol élsz!

Mit érdemel, akit nem zavar
A sehova se tartozás,
Aki állandóan mást akar,
Valamilyen változást?

Életfogytig rock and roll,
Sziget, ahol élsz!
Életfogytig rock and roll,
Valahol ez az, valahol ennyi az egész!

NOW PLAYING:
Omega - Életfogytig rock'n'roll

#282|Urbi et orbi

2008.  február 1., péntek

Nagy a csábítás mostanában, hogy engedve a korszellem nyomásának és a divatos trendeknek, magam is plágiumra adjam a fejem. Beharangozzuk tehát: elirigyeltem a Sorozatjunkie és a Comment:Com napi hírposztjait, úgyhogy a következőkben új rovatot indítok itt a blogon, ez pedig meghatározatlan időközönként fogja majd összeszedni és egy csokorba gyűjteni a nagyobb érdeklődésre számot tartó (azaz az én ingerküszöbömet megütő), ám külön bejegyzést nem érdemlő nyúzokat. Logikus lenne, hogy vasárnaponként jelentkezzen a rovat, szépen összeszedve az elmúlt hét aprólékait (innen a cím is), talán majd beállunk erre a ritmusra, egyelőre azonban random megjelenés lesz mindenképp (ezentúl a klimaxos nőkre való bárminemű rosszmájú utalás nélkül). Így el tudjuk kerülni azt, hogy az ilyen hírek se végezzék a Recycle Bin mélyén, és a szerkesztőségeknek sem kell vért izzadnia, hogy fogcsikorgatva egy komplett posztot rittyentsen össze az egészről, ami aztán minden lesz, csak olvasható nem. Tehát a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad, tiszta haszon. Kezdjük tehát egy nagyobb lélegzetű hírzuhataggal, a november elejétől mostanáig tartó időszakot kivesézendő.

  • Két fiatal színésztehetséget is elvesztettünk az elmúlt napokban. Az egyik fájóbb veszteség volt, mint a másik - csajoknak külön bánat, hogy szemtelenül jóképű srácokról volt szó, de hát nem meglepő, hiszen például a megboldogult, néhai Ledger bácsit rólam mintázták... Selmeczi Roland halála szintén szomorú tragédia, az egyik legfoglalkoztatottabb magyar szinkronszínész volt (többek között ő volt Link a Szökésből), és színházi karrierjéről is úgy vélik, hogy még akármi lehetett volna belőle, akár püspök is (szokták volt mondani az öregek). De nem csinálok belőlük tréfát, hiányozni fognak. RIP.

  • Véget ért a Csillag születik. Tudjátok, az a műsör, ahol az a legtehetségesebb, akire a legtöbb ember szavaz. The winner is... the prize goes to... Utasi Árpád... Tudom, nekünk már a jó se jó, de valahol ez mégis a tehetségkutatás megcsúfolása... Ha tényleg minden a szimpátiaszavazatok alapján dől el, akkor minek a zsűri? Főként Fábry sara, hogy ez a gyerek idáig jutott, és a végén zsebre rakhatta a fődíjat is. Nem sztár-kompatibilis emberről van szó, tehetséges, való igaz, de a gyermeki báj mögött koránt sem bújik meg akkora profizmus és céltudatosság, mint mondjuk a 4 for Dance, vagy Kovácsovics Fruzsina (nyamm) esetében. Bár mondjuk, ha kettejük között kellett volna választanom, nem igazán tudtam volna kire voksolni, mert egyrészt itt van a jónő fruzsi, nomeg a kétségtelenül legjobb 4 for dance, süt róluk, hogy megérdemelnék, erre fél Vajdaság Utasi Árpádra szavaz, akinek a lába el sem ér a gázpedálig, de olyan aranyos kis pofikája van... Nos, kontrasztként álljon itt egy videó arról, hogy egy hasonló műsort ki nyert meg a ködös Albionban, az esőfüggöny nedvesebbik oldalán. Van még hova fejlődni, gyerekek.

  • Nem ide tartozik, de blogunk profilbővítést hajt végre: ezentúl prófétai küldetéstudattal fogom publikálni és gyűjteni az elborultabbnál elborultabb, betegebbnél betegebb, érdekesebbnél érdekesebb videókat, képeket, linkeket és hasonló finomságokat. Ez csak ezért jutott eszembe, mert például itt van egy nagyon frappáns és humoros videó, a szerkesztőség körében nagy sikert aratott. (Ha valakit érdekel továbbra is, ide tessék klikkolni a folytatásért.)

  • Az elmúlt napokban már kongatták a vészharangot, hogy összeomlik a világgazdaság, jön az Apokalipszis négy lovasa meg a Ragnarök, mert az Egyesült Államokból kigyűrűző hitelválság és recesszió átterjed az egész világra. Állítólag az USA-ban a középosztály nagyobb lábon él, mint amit keresete alapján valóban megengedhetne magának - tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója elér. Három kocsit tart, két pofára zabál, fogyaszt áramot, vizet, kaját, mindent. Hitelre. No, ezért van válság egyesek szerint. Sokan mondanak sok mindent, már egészen meg is zavarodtam, mint vasorrú bába a mágneses viharban. De hát értek is én a lovakhoz. Még szerencse, hogy van az embernek közgazdász-palánta haverja, aki ért az ilyen dolgokhoz... elvileg. Ugye, Brian?

  • "Ön dönt: misézik vagy vezet?" - olvasható a reklámszöveggé lett szállóige némi gúnnyal. Én amondó vagyok, hogy a zéró tolerancia alól igazán kivételt képezhetnének a papok. Bár az is igaz, hogy kibeszélik magukból a szeszt rendesen, illetve az is, hogyha egy valakinek megengedjük, mindenki jön majd valami különleges indokkal. Valahogy Gálvölgyi ragadta meg az egésznek a lényegét a Heti Hetesben: ha engedélyeznék, valószínűleg hirtelen rengeteg pap lenne az országban...

  • Megint volt valami klímavédelmi konferencia, de kb. annyi értelme volt, mint amikor a guminőt orálisan kényezteti az ember: jópofa a dolog, de attól még nem jön hozzánk feleségül. Balin ugyanis megállapodtak abban, hogy egyszer meg fognak állapodni. Még ahogyan nekik megy. Az USA kínos sípolással kíván kifarolni, de nem igen megy a rükverc... Apró lépésekben haladunk csak előre, és ahogy látom, a nagyhatalmaknak nem igazán érdeke egyelőre, hogy radikális változtatásokat léptessenek életbe. Közben meg szépen rohadunk el, egyre sokasodunk, Kínában és Indiában is egyre jobbak lesznek az életkörülmények, nő a fogyasztás, ezzel a szennyezés, fejlődik az ipar, és ezért hatalmas árat fizet a környezet. Én már megjósoltam: ha nem teszünk valamit, az emberiség a saját mocskában fog megfulladni. Itt egy elemzés, médiára csináltam, ha valakit érdekel.

  • Nem tudom, hányszor kell még megvédenem az egész blogger társadalmat és webkettőt, de ha egyszer folyamatos támadásoknak van kitéve, személyesen érzem sértve magamat. Legutóbb például a Swung-ban mulatott egy jót a blogokon Ákos valamint pár újságíró. Nem fosztok meg senkit az élvezettől, "a videót teljes terjedelmében küldenénk minden bloggernek, Ákos-rajongónak, és persze a negyedik b osztály tanulóinak. Meg mindenkinek, aki szereti."

  • Az idei Dakar elmaradt a terrorista fenyegetettség miatt. Nem mintha a Dakar önmagában nem lenne elég kockázatos, a történelme során páran már belehaltak a versenybe, tehát amúgy sem egy életbiztosítás. De hát pár mauritániai rosszarcú képes beleköpni egy ízeset a levesbe, pedig ezek legyűrése Paliknak már igazán csak ujjgyakorlat lenne... Helyette van Bamako-rally, have fun. Egyébként a következő Dakar állítólag Budapestről indul. Ennek komolyságát jelzi, hogy egyes vájt fülű jól értesültek szerint 2011-ben már a kietlen, kráterszaggatta marsi tájon tartjuk majd a versenyt...

  • Erdei legutóbbi győzelme nem csak számomra nem tűnt túl magabiztosnak, a bokszoló is elismerte: aznap este nem úgy ment neki, ahogy szokott, erején és tehetségén alul teljesített, de ígéri, legközelebb Jack Bauertől ellesett technikákkal kíméletlenül szétrúg minden segget, hogy pár éven belül lehetőleg egy címegyesítés után hibátlan mérleggel fejezze be pályafutását. Úgy legyen.

  • Nem tudom, csak én vagyok úgy vele, hogy Schumacher visszatérésével még jobban meg lehetne keverni a kártyákat a Forma-1 következő évadában? Ugye azt már tudjuk, hogy Alonso visszatért a Renault-hoz (mosolyog is hozzá böcsülettel), társa Nelsinho Piquet lesz, meg egy új francia kaszni. Kíváncsiak vagyunk, mit tud majd belőle kihozni az ex-világbajnok, meg arra is, ezentúl mire fogja majd gyengébb szereplését. A spanyol ugyanis már erősen a Ferrari fele kacsingat, egyedül ott teremhet neki babér a következőkben... Mindezt némileg igazolja, hogy Raikönnen is úgy nyilatkozott, hogy szívesen látná csapattársként Alonsót, így legalább egyenlő esélyekkel, azonos körülmények között tudnának megmérkőzni, és ő is nyugodt szívvel mehetne nyugdíjba, vagy épp tehetne egy vargabetűt a rally világában. A BMW pilótái be vannak betonozva alaposan, szurkolunk nekik, a McLaren továbbra is új sztárjában, Hamiltonban bízik, másodhegedűsnek Kovalainent szerződtette Ron Dennis. Na és akkor mindez még fűszerezve olyan új (régi-új) pályákkal, mint Valencia vagy Szingapúr... előre összefut a nyál az ember szájában. Mondom én, hogy már csak Schumacher hiányzik...

  • Federer kikapott. Csak úgy megemlítjük, mégis a világelsőről van szó.

  • Még tavaly volt, hogy kajakra felrobbantották Benazir Bhuttot Pakisztánban. Ezek az arabok nem sokat szaroznak. Vajh mennyi a hír mártír-faktora? Szerintem simán viszi a hétfelet.

  • Ha a hazai belpolitikában van bulvár, akkor Csintalan megveretése biztos annak számított. Szegényt csúnyán helybenhagyták, amitől aztán ízléstelen tréfák tárgyává is vált. Támadói szakítottak a parlagfűírtás és hadisírgondozás középutas semmittevésével, ők vascsövekkel szabadítják fel Magyarországot, némi készpénzt és egy slusszkulcsot is begyűjtve közben. Igazán szép volt fiúk, jól megadtátok neki, meg persze a zsidóknak. Mindent a hazáért!

  • Leninről írta az agitprop: "Visszadobta a gyerekeknek a labdát, pedig közéjük is lövethetett volna." Milyen igaz.

  • Bizony, geci orvosok is vannak a világon. Egyik idős rokonommal történt az eset, még 2001-ben. Hálapénzt szeretett volna átadni az orvosnak, 35k Ft-ot, ami nem kis pénznek számított akkor. Az orvos az összeg megpillantásakor imigyen reagált: "Köszönöm, már megreggeliztem." A jó kurva anyját.

  • Orbán nem vitázik Gyurcsánnyal a népszavazás-kampány fináléjaként, pedig szerintem kéne. Rengeteg labdát lehetne leütni, szembesíteni a miniszterelnököt a legutóbbi TV-vitában tett hazugságokkal, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel Fletót. Kihagyott ziccerek sora fűződik a Fideszhez, még eggyel nőtt a számuk.

  • Szeretjük a politikusok aranyköpéseit. Kóka is tud ám jókat beszólni néha, most éppen Orbánt próbálta lekörözni a következő dakota közmondással: "A békákat nem szokták megkérdezni a mocsár lecsapolása előtt." Van benne valami, János.

  • Bejutott az Európai Parlamentbe Tőkés László, királyhágó-melléki püspök, megtört az RMDSZ erdélyi hegemóniája. A szerkesztőség egy emberként gratulál a református atyának, ezentúl pezsgőt bontunk és győzelmi tort ülünk a diadal évfordulóján.

  • Azt hallottam biológia órán, hogy a növények a fotoszintézis során a fény energiájának mindössze 3%-át használják fel. Nem tudom, a kedves Olvasó hogyan van vele, de jómagam felettébb kínosnak tartom ezt a roppant gazdaságtalan megoldást. A fotoszintézis ugyanis a kommunizmus, a Kádár-rendszer rajtunk maradt csökevénye. Ideje beengedni erre a területre is a magántőkét! Reform kell, privatizáció! Ideje végre racionalizálni a növények működését, aztán a kialakuló versenyben csak a fény energiáját a lehető leggazdaságosabb módon kihasználók maradhatnak csak életben a piacon. Szerkesztőségünk úgy értesült, hogy a Hosp-Invest Kft. már jelezte is érdeklődését egy esetleges privatizációs pályázat esetén.

  • Kapuváron is felütötte a fejét a szcientológia, sőt, Kapuvár egész szcientológia-Mekkává, szektás-fellegvárrá nőtte ki magát. Írtam már róluk és a véleményem azóta sem változott: szívlapátot az összesnek, ott kell őket irtani, ahol csak tudjuk.

  • George Bush mandátuma lejárta előtt egy évvel látogatott először elnökként a Közel-Keletre, ahonnan palesztin-izraeli békével és sok olajjal a hóna alatt akart hazatérni. Mi már jó előre belenéztünk a kristálygömbünkbe és megjósoltuk: nem fog összejönni. Igazunk lett, semmit sem konvergáltak egymás felé az álláspontok, G. W. Bush így csak két elcseszett háború és egy 9/11 miatt fog bekerülni a történelemkönyvek apróbetűs rovataiba. Ez van, Dzsordzs, te mindent megtettél.

  • Fico átírja a történelmet: a szlovák miniszterelnök az önálló Szlovákia fennállásának 15. évfordulója alkalmából az "ősszlovákok" példamutató nagyságáról beszélt, mint a Nagymorva Fejedelemség uralkodója, Szvatopluk, s azt állította, a szlovákok már akkor is itt éltek, amikor más európai országok területén még csak állatok rohangáltak. Nem vagyok túlzottan jártas a történelem ezen fejezetében, de: hol lehet röhögni...?

  • Az egész világ tágra nyílt szemekkel és csorgó nyállal figyeli Szerbia és Koszovó sorsának alakulását. Az albánok által lakott dél-szerbiai tartomány függetlenné nyilvánítása láncreakciót, lavinát indíthat el. Ezek után akár a Vajdaság, Erdély és a Felvidék is élhet autonómia törekvéseivel, minden apró nép ezért fog majd küzdeni "ha Koszovó megcsinálta, mi is meg fogjuk" alapon. Oroszország nem túl lelkes - ez érthető is, hiszen érintett pár területben Grúzia felé -, viszont Washington és az EU országainak zöme elismerné az új államot, ezzel talán végleg rendezve a kérdést. Az elnökválasztáson Tadics nyert, ha Kostunicát sikerül eltávolítani hatalomból, majd kiadni Hágának Vlatko Mladicsot, az örökké forrongó Szerbia és vele a Balkán végre elindulhat az európai integráció és a fejlődés felé. És ki tudja, talán egyszer megérjük azt is, hogy valami gazdasági közösség létesülhet Jugoszlávia volt tagállamai között.

  • Az utóbbi időben erősen megszaporodtak a sztrájkok, mintha a szakszervezetek csak egymásra akarnának licitálni. Mindközül a legagresszívabb a Gaskó István vezette Liga Szakszervezetek, a többi nagy meg mind lojális a kormányhoz. Rendben is van mindez, jogos a sztrájk, de legalább megspórolhatnák azt, hogy nevetségessé váljanak. A társadalmi összefogás, az éterben nagy örömmel hangoztatott egység csak virtuálisnak bizonyult, az állampolgárok teljes passzivitása kíséri a közröhejbe fulladó sztrájkokat, ahol alig teszi tiszteletét ökölrázó ember. Nincs itt semmiféle zsarolási potenciál, nálunk nincs hagyománya a sztrájknak, és hát érvényes még a Kádár-rendszerben kialakult nézet, hogy úgysem lehet semmit sem elérni így. Bezzeg a WGA-nál...

  • Ha már a WGA-sztrájknál tartunk. Az elején én azon csodálkoztam, hogy nem ért véget pár nap alatt, utána ideges voltam, hogy nem lesz LOST teljes évad meg Prison Break sem (hogy barázdálné szét arcukat az őszi eke), aztán meg már kezdtem azért szurkolni, hogy fogyjon ki minden sorozat az új epizódokból. De most már nagyon úgy tűnik, hogy 3 hónap után lassan vége lesz. Nem kívánok vele különösebben foglalkozni, tessék elolvasni a Sorozatjunkie vagy a Comment:Com ide tartozó posztjait, a kedvetekért be is linkelem.

  • Apropó LOST (a Prison Breakről külön posztban emlékezek meg). Az évadpremier közeledtével egyre inkább LOST folyik a csapból is, mobizódok, jelenetek, előzetesek, összefoglalók, interjúk, ízelítők mindenhol. Állítólag jól sikerült az első rész, még a felfokozott igényeket is kielégíti, a kritikusoknak legalábbis tetszett. Én még véletlenül sem olvastam bele semmibe, hogy elkerüljem a spoilereket, hisz ha valami képes elrontani az ember szórakozását, egy előre ellőtt poén mindenképp. A sorozatot egyébként érettségi után fogom folytatni, előbb semmiképp - írás persze lesz róla, miazhogy.

  • Mostanában mintha kicsit elharapódzott volna a cigánybűnözés. A késelő kisfiú a Blahán, a bandákban rabló romák, az osztályokat és tanárokat terrorizáló és rettegésben tartó suhancok: szomorú látleletei társadalmunknak. Kezdetben külön bejegyzést akartam rittyenteni a témáról, de aztán beláttam, ennyit nem ér meg. Egyébként is, már rengetegszer leírtam a véleményemet és aggályaimat velük kapcsolatban. Én sem igazán állok félelmetes harcos hírében, nem csodálkozom, hogy éjszaka csak páncolozott járművel, vagy Chuck Norris-szal kézenfogva lehet átmenni a Moszkva téren. Ezek után valahogy nem tudom elítélni a Magyar Gárda erődemonstrációját: ők legalább még nem késeltek meg senkit.

  • Szavazás a társadalombiztosításról: lényegtelen, azóta már Sólyom meghekkelte/visszadobta a törvényt, legközelebb meg újra megszavazzák... Én csak két dolgon röhögtem: a sztrájkon és a szocialista képviselők nevetséges győzködésén. Mostanában meg azon, hogy Karsai József miket nyilatkozik, meg a népszavazási kezdeményezésen... Amúgy én is foggal-körömmel tiltakozok a rendszer ellen, de tényleg nem tenne jót a Fidesz népszerűségének egy újabb népszavazás. Majd erről is lesz egy teljes poszt, megérdemli a téma.

  • Decemberben elkészült a Fidesz-program, aminek örülünk. Egész eddig szapulva is voltak Orbánék, hogy nem tudtak előállni a farbával (teszem hozzá, jogosan), amennyiben viszont az ellenzék vezető ereje mégis előrukkol valami elképzeléssel, akkor a kormánypártok vagy egyszerűen ellopják azt, vagy pedig lekicsinylő és gúnyos hangon támadják, semmitmondó közhelygyűjteménynek titulálva azt. Ide tartozik még TótaW két posztja (első, második), érdemes elolvasni mindkettőt, nehéz nem egyetérteni vele, de vitaalapnak mindenképpen tökéletes. Akinek van ideje, olvassa el a kommenteket is, én is szívesen megtenném, de "nem lehet, a vállalat nem engedi..." :D

  • Jönnek az interaktív digitális táblák, épül a jövő iskolája! Magyar Bálint elképesztő pénzeket szán a projektre, valaki ismét nagy összegeket szakíthat le a holdudvaron belül. Én személy szerint jó ötletnek tartom a dolgot, nagy előnyei vannak a dolognak, szemléltető eszköz lehet történelem órán, vagy mondjuk fizikán/matekon is segíthet a diáknak, de egyrészt jelenleg a tanári gárda nem áll készen a feladatra, másrészt félő, hogy az egész túlságosan elvonja a gyerek figyelmét a tananyagról. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg ennél sokkal égetőbb gondok is vannak az oktatásban, például pedagógusok elbocsátása vagy például a cigány-kérdés... De amíg ezeket megoldják, addig is jó lesz így télen kabátakasztónak az a jó néhány interaktív tábla, ami már most is az ország iskoláiban van, de nem tudni, hogy, egyáltalán használják-e, vagy csak a vele járó laptopért kérték.

  • Befuccsolt a kormánynegyed terve is: egyik szemünk sír, a másik üveg. Egyrészt kár érte, mert én őszintén tudtam volna örülni egy ilyen finom, modern negyednek, presztízsberuházás lett volna, építés is fűződött volna a szocikhoz, másrészt meg örülök is, hiszen maradhatnak a régi, patinás épületekben, nem kell bérelni és földet túrni, meg közlekedést átalakítani és még nagyobb dugókat generálni. Nomeg persze valaki igen sok pénztől esett el most. Maradt még két beruházás, amiért szurkolunk: az egyik az MSZP új pártszékháza, a másik az MTV új főhadiszállása. Kormányzati presztízsberuházásnak meg még mindig ott van a társadalombiztosítás átalakítása, ebből viszont én nem kérek... Bár mondjuk valahogyan Horn Gyula fogalmazta meg legjobban a reakciónkat: "Na és?"

  • Volt szó itt közben női kvótáról is, hogy a Parlamentben 50% nőnek kell ülnie, különben hímsoviniszta disznók maradunk örökre, senki nem mossa le rólunk a szennyet. (Ezért sokan fognak utálni engem, de akkor is: alaptézis, hogy 0% nőt a Parlamentbe... A nő ne politizáljon, hanem maradjon otthon, főzzön ebédet és szüljön gyereket, oszt csókolom.) Nos, én ha nő lennék, nem szeretnék kipipálandó penzum, kvótanő lenni... Ez nem esélyegyenlőség, liberalizmus vagy bármi ilyesmi, hanem szimplán hülyeség. Ha van elég tehetséges politikusnő, az utat fog törni magának, nem kell aggódni. Egyébként is, manapság találkozni olyan álláshirdetésekkel az EU-ban, ahol lehetőleg ázsiai származású, mozgáskorlátozott, rokkantnyugdíjas nőt keresnek, három kvótának is megfelelve ezzel? Hát nem égbekiáltó baromság?! De ha már lúd, legyen kövér: ha tényleg azt akarják, hogy többen nézzék a parlamenti közvetítéseket az MTV-n, akkor jöjjenek a csajok, de lehetőleg 18 és 35 év között, playmate-előélettel, szigorúan lenge öltözetben. Azt már tudnám komálni.

  • Emlékeztek még november elejére, mikor Gyurcsány úgy járta a vidéket pálinkát szopogatva, csikós-ruhában, mint Mátyás király? Ahogy alászállt a pórnép közé, hangulatjelentést kérni? Nos, mi is. :D

Nos, mára ennyi lenne, de jövök még a következő témákkal, kissé bővebben:

  • Népszavazás (+kampány)

  • Aktuális politikai helyzetjelentés

  • 2007, Év Embere: Vlagyimir Putyin

  • Előválasztások az USA-ban

  • Várhidi Péter, a szöv. kapitány körüli mizéria és a válogatott jövője

  • A Norvégiai kézilabda-EB

  • Fradi

  • Prison Break

  • és végül egy rakás személyes(ebb) téma

Hamarosan találkozunk.

NOW PLAYING:
Tankcsapda - Magzat a méhben

#281|The blogger returns

2008.  január 27., vasárnap

Gyerekek, vége az ínséges időknek, nem kell többé a bödön alját kapargatni, rég elfeledett bejegyzésekből mazsolázni, végső elkeseredésben szeszbe fojtani a bánatot és hasonlók: megtörvén a csendet, hosszú böjt után - megfogyva bár, de törve nem - újra itt vagyok. Well, hello again. Csak azt tudom mondani, mint Svarci a Terminátor második részében: "I'm back". A népmesei cifrázó részeket skippeljük is gyorsan, a lényeg, hogy nem szűntem meg létezni, sőt. Mivel legutóbb a felsőfokú nyelvvizsga utópiájával búcsúztam, ideje talán az ezzel kapcsolatos fejleményekkel kezdenem. Jelentem, immár hivatalosan is egy állami pöcséttel ellátott C1-es papiros büszke tulajdonosa vagyok, ami nem csak egyszerűen +50 pontot jelent, hanem presztízsértéke is van. De mindent a maga idejében, ne szaladjunk annyira előre. Még tavaly elhintettem pár hangzatos ígéretet mézesmadzag jelleggel, hátha rákap a nép a lózungokra, de látszik, nem szunnyad bennem elegendő mennyiségű midiklorián, akarom mondani Gyurcsány Ferenc, hogy olyan szép lyukat tudjak beszélni a kedves Olvasó hasába. Többek között tettem egy óvatos fogadalmat arra nézve, hogy mellőzöm a politikai témákat, nagyobb hangsúlyt kap a személyes és tech vonal, stb. tehát megnyugtatóan rendeztük a koncepciót. Nos, ezeket az alapvető elveket azóta is tartom és a jövőben is tartani kívánom.

Fontos megjegyezni, hogy az oldal nem egészen úgy néz ki minden gépen és böngészőn, ahogy azt én szeretném, és jelenleg semmit sem tudok tenni az ügy érdekében, szóval csak a miheztartás végett nézzétek meg lentebb a képet (#278): olyannak kellene lennie. Amennyiben ennél lényegesen ocsmányabb képet ad ez a szánalmas bithalom, az esztétikai orgazmus esetleges elmaradásáért nem vállalok felelősséget. Az oldal egyébként sem egy webdesigner-Mekka, de hát jobb később, mint soha, meg jön még kutyára úthenger és halmozhatnám a közhelyeket napestig. Továbbá: nem írom azt, hogy jelenleg is serényen dolgozok azon, hogy végre a betűtípusok is úgy jelenjenek meg mindenki képernyőjén, ahogy azt a kreatív igazgató megálmodta, ugyanis bár van jó pár ütős, színes-szagos cucc a tarsolyomban, a poénokat nem akarom jó előre elsütni, meg egyébként is, a LOST Szójöre is megmondta, hogy "a mágusok nem árulják el a trükkjeiket". BTW, addig amúgy sem érdemes nekiállni felépíteni egy odavágós oldalt, amíg az ember FrontPage-dzsel szerencsétlenkedik, a Photoshophoz meg úgy nyúl hozzá, mint az egyszeri ministránsfiú az előtte rózsaként kitárulkozó hamvas puncihoz (de szép költői kép!). Azaz elég sután. (Nem tudom, létezik-e már ilyen dakota közmondás, mindenesetre ezennel szabadalmaztatom. Orbán meg majd kilicsnelhet a licenc-szerződéssel, muhahaha!) Hogy konkrét dátumhoz kössem a dolgokat, jelentősebb metamorfózisra esetleg nyáron vagy az egyetemi időszakban lehet számítani.

Aztán. Elhadarom gyorsan, miért is voltam távol az utóbbi uszkve 3 hónapban. Nos, a november a nyelvvizsgára való készüléssel telt, és mint látható, nem volt hiába a blog hanyagolása, az eredmény felment mindennemű vád alól. Aztán olyan csúnyán el voltam havazva utána, hogy a blogírás valahogy mindig az utolsó volt prioritás tekintetében, és hát most jutottam el oda, hogy végre van egy nyugodt délutánom. Felmentem tehát a padlásra, leporoltam a FrontPage-t és vettem egy nagy levegőt - a többi már itt áll előttetek. Az időközben említésre érdemes témákat csokorba szedtem, idővel egyenként kivesézem őket, nem maradtok ki semmiből, nem kell kínotokban Semjén Zsolt bábukat szurkálni, vagy hasonlók, lesz napi betevő olvasnivaló, ahogy azt illik. Egyébként is erősen megcsappant az olvasótábor, ahogy nézegettem a statisztikákat... bár talán érdemes megemlíteni, hogy közben egy, azaz 1 db új (és remélhetőleg állandó) olvasóra is sikerült szert tennem, ami azért ezekben a szűkös időkben nagy eredmény, tekintve, hogy az update, mint fogalom nem létezett a szerkesztőségben. Nem tudom, hogy mennyire naprakész emberünk a blogot illetően, mindenesetre ha olvassa ezeket a sorokat, innen is üdvözlöm. Író-olvasó találkozót még nem rendezünk, mert a végén megesne velünk az a rútság, hogy csak ketten lennénk, ami 50%-os részvételi aránnyal megspékelve azt jelentené, hogy kellemesen elkávézgatnék magamban. :D

Kicsit elkalandoztam, szóval. Volt itt közben szalagavató, karácsony, a suliban is kicsit magasabb fokozatra kapcsoltunk így a finálé konvergálásával, ráadásul nyakunkon a pályaválasztás. Nos, részemről nincs kétség a mérnök informatikusi karrier felől, egyedül azon dilemmáztam, hogy mégis hova kéne menni. Pest vagy Győr, ugye. A jelentkezési határidő február 15., tehát addig kéne megszülni a sorrendet, erről még lesz bőven szó a későbbiekben, mindenesetre én nagyon hajlok a Győr fele. (Ez utóbbi félmondatot vegyétek afféle ízelítő spoilernek! :D) Jelentős lemaradásom volt sok tekintetben, végre mostanra értem utol magam, ami azért jelentős fícsör, hogy egy ősi magyar szót is bevigyek az argóba. Közben természetesen vezettem naplót, majd lesznek idézetek bőséggel, egyébként is azt a stílust akarom ide is átörökíteni, ugyanis bevallom őszintén, sokkal élvezhetőbb, mint a blog - ezt főként AdamVeres cimborám tudná palástolni teljes mellszélességel. (Nem győzöm eleget promotálni a honlapját, kint van special offer címén is, de külön aláhúzom, látogassátok meg a főhadiszállását, egyrészt azért, mert érdemes, másrészt azért, hogy azért mégis járjon valaki arrafelé. :P Harmadrészt meg azért, hogy jókat írjatok a vendégkönyvbe, és beszóljatok neki, hogy mégis hogyan reformálja meg az oldalt. :D) A rendes év végi nagy szummázást megfejelem majd egy Év Izéi díjátadóval, amolyan fájdalomdíjként a publikum részére.

Kicsit essen pár szó a jövőről is. Ne kerülgessük a forró kását, fejest is ugrok a lecsóba: a blog vezetése egészségileg nem kifizetődő. Sőt, megkockáztatom, hogy káros. Túl sok stresszel és idegeskedéssel, hajhullással, elpazarolt energiával és idővel jár. Ezért nem kell meglepődni, ha így a mindent eldöntő érettségi előtt kicsit hanyagolom. (Azt a pár ember, aki olvassa, meg majd engesztelésül meghívom egy kakasnyalókára, vagy fizetek nekik egy Bambit, esetleg lőhetnek egy kétpálcikást a búcsúban. Na jó, legyen mindhárom, és még jófej voltam. :D) Igen, ugyanis most már tényleg nem babra megy a játék, ez már éleslövészet, és az érettségin nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy elhasaljak. Tessék, mit mond ott a hátsó sorból? Hogy mindig van valami kifogás? Köszönöm kérdését, valóban. De hát mit lehet csinálni. Bevallom őszintén, meg is untam a dolgot. Ha tartani akarom az eddig megszokott minőséget (remélem, létezik ilyen), ha állandóan meg akarok felelni a saját magam felállította mércének, ha mindig át akarom ugrani a lécet, az valójában egy izzadságszagú, erőltetett dolgot szül, annak meg sok értelme nincsen.

Hogy miért folytattam mindig? Mert szeretek írni. Hogy is mondjam: nagy a csábítás. :D Kikapcsolja a külvilágot, segít megérteni a dolgokat, és igen, az önkifejezés formája, ráadásul olyan, amit egy kicsit jobban tudok művelni, mint az átlag (de tényleg csak hajszálnyival). Nézem a többi blogot, ők teljes természetességgel, ösztönösen ontják magukból a hülyeséget, vagy épp hótprofi szakmai komolyságokat, én meg egyszerűen nem tudok tematikus lenni, ez van, ezt dobta a gép, ezt kell szeretni. Olyan ez a blog, mint egy svájci bicska vagy épp a számítógép: univerzális. "Mindenből egy kicsit"-elven működik, azaz némileg egy-két játék és film koncepciójára hajaz, attól az apró és lényegtelen különbségtől eltekintve, hogy ez kurván nem jövedelmező. :D Tehát ha az ember komolyan gondolja ezt, és tényleg a maximumot akarja kihozni mindenből (és miért ne?), akkor abba nagyon sok energiát kell beleinvesztálni. Viszont én pont ezt a részét nem tudom folyamatosan garantálni, ezért olyan ez a blog, mint klimaxos nőknél a menstruáció: egyszer van, egyszer nincs. :D Na jó, ez övön aluli aljas gonosz beszólás volt, hamut szórok a fejemre, mea culpa, hogy csókolna meg hirtelen a Kiszel Tünde, de egy ilyen magas labdát egyszerűen nem lehet nem leütni. Mindenki ismeri a kihagyott ziccer fogalmát is, szóval muszáj volt elsütnöm a poént. Egyébként is, a társadalom fentebb nevezett tagjait már rég sikerült elüldöznöm erről az oldalról, szóval vesztenivalónk nincsen. De amúgy jogos, hozhattam volna akár a 4-es busz problémáját is, az is hasonló kunsztot tud bemutatni. (Ugye milyen jó a kettes számrendszer?) Tehát - folytatva a hasonlatok sorát - néha úgy vagyok ezzel az egésszel, mint Demszky a Sarkozy-vel: hagynám a picsába. :D Ráadásul nehezen összeegyeztethető a tanulás is ezzel, szóval... Mindenesetre kár lenne, ha egy ilyen szenzációs blog (:P) a parlagon heverve múlna ki hamvába holva, de hát azért pallérozom mellette az elmémet én bőszen, a napló írása például rendre levezeti a feszültségeket és olyan szintű szerzői szabadságot ad, hogy korlátok nélkül szárnyalhat az írói kreativitás... El lehet képzelni.

Viszont későbbi terveimben már körvonalazódik egy teljesen új oldal képe, ami már megfelel a webkettő követelményeinek, kellemes érzéssel írom, és úgy ahogy van, leszarom az egészet, ahogy jön belőlem, úgy ki is lesz téve a netre, oszt szevasz. Úgyis annyi értelmetlen blog van, mint a sár, most lesz még egy, mégis kit hat meg? Ha már valaki ezt az egészet komolyan gondolja, az meg jobb lesz, ha regisztrál blog.hu-n, mert egyrészt kap egy finom blogmotort, csak fel kell öltöztetni a kicsikét, meg tartalommal ellátni rendszeresen, aztán ha olyat sikerül írni, az Index majd kitesz a főoldalra. Aztán elhagyjuk a kispályát. :D De addig csak takaréklángon, félgőzzel, fékezett habzással működünk, amolyan átmeneti, vegetatív állapotban vergődve. Ha közben úgy hozza a sors, majd írok minden bizonnyal, különben meg tessék sorozatokat darálni látástól Mikulásig. Vagy tanulni, ha már más nem megy. (De hát azért bízom az olvasókban annyira, hogy az utóbbira még az unalom legvégső fázisában sem fanyalodnak rá. Aki ilyenre mer vetemedni, az vagy geek, vagy holnap vizsgázik! :D)

Ennyit tehát a beköszöntő szövegről, múltról, jelenről és jövőről, talán elzengtem minden fontosat. Erősen fogadom, hogy a közeljövőben utólag is feltöltök minden bejegyzést, az ígéreteket megcsúfolván kicsit sok lesz benne a politika, akinél ez már szódával higítva is kiveri a biztosítékot, az lapozzon nyugodtan. Mára letészem a lantot, ahogy Arany is megírta, dolog az van bőven, de mindenekelőtt bemelegítésképp mindjárt posztolok is Princz Gabiról egy kicsit.

NOW PLAYING:
Bikini - Mielőtt elmegyek

#280|Pride & Prejudice

2008.  január 11., péntek

Itt van ez a Princz Gábor, ugye. Igencsak rájár a rúd mostanában - hát igen, szegény embert még az ág is húzza. Nem elég, hogy meghurcolták, 11 éve folyamatosan egy általa soha el nem követett bűnért vegzálják, belerúgnak, mint a kutyába szokás... Nem elég mindez, mindennek tetejébe még kiszabnak rá egy 3 milliós bírságot is. Hát van ezeknek a bíróknak lelkivilága? Honnan kaparja össze ezt a pénzt?! Így kibabrálni egy ilyen remek emberrel... Cudar egy világot élünk, annyi szent.

Nos, aki nem tudná, Gáborunk arról híres, hogy sikeresen újradefiniálta a közgazdaságtan egyik alapfogalmát, nevezetesen a pénz mértékegységeit (pazar tanítványa és jeles követője egy bizonyos Zuschlag János, nem tudom, rémlik-e még a név valakinek). Szóval, ha legközelebb azt mondják majd a kedves Olvasónak, hogy ez egy tisztességes Princz Gábor-i mennyiség (összeg), akkor ne kelljen kínosan félrenézni, mint egy kivillanó punci láttán (egyébként is, hülyék lennénk), hanem tessék csak helyeselni, szapora bólogatás is megengedett. Kéremszépen, a Postabank leendő vezére kajakra zsebrevágott és szétosztott 70 milliárd forintot. Welcome to Hungary! Cuslág Jani ehhez képest egy csóró tyúktolvaj volt, kilométerekkel kullogva mestere után.

Szóval alig volt feltűnő, hogy egyik napról a másikra ennek a szép kis summának nyoma veszett. És a vicc az egészben, hogy nem is kellett bottal ütni az elkövetők nyomát, meg sem próbálták eltitkolni a dolgot: szépen a hónuk alatt kicsempészték. Volt, nincs. Gabikám, azt értjük, hogy ha az ember ilyen közel van a pénzhez, megcsapja a szaga. Még azt is fel tudom dolgozni, hogy olyan nagy a csábítás, hogy nem bírtad megállni, hogy ne tedd rá a kezedet. Na de ilyen pofátlanul, kérem? Gabikám, te úriember vagy. Tudhatnád, hogy ez nem elegáns megoldás volt. Sőt, kimondottan barbár, "kisbaltával nekiesés"-szerű módszer. Ejh... de hát úgyis falra hányt borsó az egész... A legszomorúbb az egyébként, hogy mindehhez teli szájjal vigyorogva asszisztált az akkori kormány (ne felejtsük el, a naptár szerint még csak '98-at írtunk akkor, a Horn-kabinet utolsó napjait töltötte a hatalomban), ami annak fényében abszolút érthető, hogy egyesek ismét közel voltak a húsosfazékhoz és nagyon jól jártak. Fogalmazzunk úgy, hogy volt mit aprítani a tejbe.

Minden haladt is volna tovább a maga útján, csakhogy és de. A választásokat a Fidesz nyerte (de furcsa ezt így leírni), és Orbánék szívbaj nélkül úgy kivágták Princzet az utcára, mint macskát szarni. És még örülhetett, hogy nem verte nyakon valaki szívlapáttal, csak a miheztartás végett, nehogy elszemtelenedjen. Az ügye már 1998 óta húzódik, és erre mi lett a vége? Na vajon? Valami aranyos méreginjekció? Villanyszék? Életfogytiglan? Ugyan már! 3 millió forintos pénzbüntetés. Nofene, biztos hatalmas érvágás lehet ekkora összeget kipengetni Gáborunknak - legalábbis nem hiszem, hogy ekkora tétel földhöz vágná. Zsebből, minden gond nélkül. Én csak azt nem értem, hogy fordulhat elő egy demokráciában(?) az, hogy egy ilyen nyilvánvaló maffiózó ennyivel megússza. Még egyszer mondom: 70 milliárd. Fél kormányzati negyed. Egy nagyobb város éves költségvetése. Egy laza csuklómozdulattal, hanyag eleganciával, szemrebbenés nélkül. Ja, igen, és ami az egésznek a pikantériáját adja, hogy mindez közpénz volt természetesen. Erre tessék gombot varrni.

Nagyon jól tudom, hogy az egyszeri embert hidegen hagyja ez a tény. Had vigye, tolja csak ki talicskával a pénzt. Neki legalább sikerült, összehozta a szerencséjét. Az az egyetlen baj, hogy ez a 70 milliárd már nem afféle Cuslág-szerű zsebpénz, amit elrakott a ministránsfiú... ez már nem kis tétel. Még gombócból sok, nemhogy pénzből. Az Orbán-kormánynak jelentős tőkét kellett átcsoportosítania, hogy kihúzza a Postabankot az örvénylő csokiszószból. Nem véletlenül mondja a pórnép, hogy a politikus az lop, csal, hazudik. De sajnos nem csak az. Akit egyszer már megérintett a pénz szele, azt nem teszik be kincstárnoknak. Kutyából nem lesz szalonna. Princz Gáborok, Tocsik Márták, Zuschlag Jánosok és Kulcsár Attilák országa vagyunk. A különbség köztük és közöttünk az, hogy velünk ellentétben ők ott voltak, és megtehették. Ne legyünk álszentek: ha a lehetőség adott lenne, valószínűleg a legnagyobb szittyamagyarok is meglépnék ugyanezt. Nem szégyen az - csak legyen bennünk annyi gerinc, hogy nagy társaságban is be merjük vallani.

NOW PLAYING:
Hungária - Casino Twist

#279|Többet. Jobbat. Kevesebbért?

2007.  november 4., vasárnap

Mindenekelőtt gratulálunk Talmácsi Gábornak, aki ettől a naptól fogva a motorversenyzésben a nyolcadliteres kategória világbajnoki címét viseli, 5 ponttal megelőzve csapattársát és egyben legfőbb riválisát, Hector Faubelt. Meghajolok Gábor profizmusa előtt, leoskolázta a pályáról ellenfeleit, a dobogó második foka is bőven elég volt a bajnoki címhez, amit erős spanyol ellenszélben kellett elérnie, és pont ezért válik rendkívül értékessé. Well done, Talma!

Örömmel látom, hogy terjed a falublog kultúra is a maga apró szépségeivel, nagyon helyes gyerekek. Az Index szponzorálásával bár, de hozzám is eljutott Cserépfalu internetes kikötője, a cserepfalu.blog.hu, tessék olvasni nagy gyakran, legalább hétvégi rendszerességgel, amikor is a helyi megye hármas (azaz majdnem a királykategóriás :D) derbikről, rangadókról, nomeg az aranylábú ifjak aktuális teljesítményéről szokott lenni valamilyen kis összefoglaló írás, mindez képekkel, dokumentumokkal súlyosbítva, bitang eredeti megfogalmazásban. Ami a legjobb egészben, hogy a blogból szinte árad a friss falusi levegő, és egyben ez az élő cáfolata annak az elterjedt nézetnek, hogy a vidék egyenlő a disznyókkal, a pattintott kőkorszakból származó tanyákkal, meg a kolbászt két pofára majszoló hórihorgas parasztemberekkel. Ráadásul szimpatikus zárt osztály ez a szerkesztőgárda, valami félelmetes zen-buddhista aura lengi körbe a kedves editor urakat, mindezzel együtt csak gratulálni tudok perverzségükhöz, igazán rászolgáltak.

Gyakorlatilag kimeríthetetlen lehetőséget rejt magában egy falublog, ha megvannak a megfelelő összefonódások a vezető szervekkel (polgármester, pap, klubelnök, kocsmatulaj stb.), valamint csöppnyi kreativitással olyan finom oldalt lehet összerittyenteni percek alatt, hogy ihaj. Azért külön öröm egy-egy ilyen oldalról beszámolni, mert manapság az egyre romló vidéki életkörülmények, az iskolák, posták bezárása miatt az egyetlen kitörési lehetőség az Internet és a modern technika. Márpedig a falu is tele van tehetséges, lelkes fiatalemberekkel és hölgyekkel, akik munkájukkal segíthetik lakóhelyük előmenetelét. Ahol pedig kimondottan fontos a turizmus, ott külön hasznosak a figyelmet magukra ilyen extravagáns módon felhívó blogok. Azt hiszem, sok helyen követendő példa lehetne Cserépfalu, nem tudom, hogy léteznek-e hasonló oldalak, de biztos, hogy jelen post tárgyai zászlóvivők a témában. Bár ha rám hallgatnak, picit több energia-ráfordítással lehetne csinálni kocsmavideókat, el lehetne járni edzésekre is, készíteni interjút a polgármesterrel, szavazásokat, versenyeket szervezni, partifotókat feltenni a netre a cserépfalui éjszakai életről stb. A kreativitás nem ismer határokat. Bár így is szép és követendő kezdeményezés ez, csak biztatni tudunk mindenkit a folytatásra.

Áttérve a saját dolgainkra, egyelőre maximális erőbedobással állítom be az új designra az oldal további részeit, de csak nagy kínok közt haladok vele. Ja, és kijelenteném a Fidesz 2002-es szlogenét plagizálva, hogy "A jövő elkezdődött", azaz a korábban beharangozott paradigmaváltást mától fogva tekintem érvényesnek magamra és a blogra nézve. (Akinek kimaradt volna: politikai és kritikai témák radikális csökkentése, személyes- és tech-vonal előtérbe kerülése, egyéni stílus kialakítása az eddigi "minden helyről elvesszük a legjobbat"-koktél helyett.) Viszont nem kell megint (:P) blokád alá venni a főváros hídjait, ha ismét hónapokig nem lesz friss bejegyzés, az oka ugyanis rendkívül prózai: jelenleg minden erőmmel a felsőfokú nyelvvizsgára készülök, ami december elsején lesz esedékes, a szóbeli valamikor november vége felé várható, ha minden igaz. És mivel minden másodperc számít, csak kivételes esetben "pazarolhatom" az időmet blogírással. Szóval ha az Égiek is úgy akarják, hamarosan készpénznek vehetjük a +50 pontot emiatt, addig is el kell adnom öcsém évek kemény munkájával összeizzadott Pokemon-kártyáit, hogy egyéb eszközökkel kedveskedve is rábírjuk a bizottságot nyelvvizsgám elismerésére... :D

NOW PLAYING:
System of a Down - B.Y.O.B.

#278|Alfa és omega

2007.  november 3., szombat

"Kész a nagy mű, igen. A gép forog, s az alkotó pihen."

Ahogyan az meg lett ígérve: fogtam az eddigi design-t, kihajítottam szőröstül-bőröstül a recycle bin mélyére, és az átmenetinek szánt nyári gúnya helyébe egy friss, letisztultabb arculat lép - mintegy szimbolizálva az abszolút újjászületést. Ugyanis örömmel jelentem, hogy az őszi nagytakarításnak vége, sikerült kiégetni az oldalból az összes felgyülemlett salakanyagot, minden szőnyeg alá söpört gané ki van pucolva, a szippantóskocsi épp az előbb távozott. Az mondjuk megnyugtató, hogy másfél év alatt a stílus-, forma- és színérzékem nem fejlődött ki egyáltalán,
de legalább kezd rutinom lenni új skin gyártásában, most már egész gördülékenyen ment a munka. Szerintem a Frontpage kínálta eszköztárat végletekig kimerítettem (igen, kigyulladt a piros lámpa, most tessék röhögni), talán ha némileg jobban értenék a webszerkesztéshez és a Photoshophoz, az mindjárt más helyzetet teremtene: a variációk száma gyakorlatilag végtelenhez konvergálna, és minden tervemet pofásan megvalósíthatnám - de hát ez egyelőre utópia marad. Akit egyébként érdekel, a fentebb ránk kacsintó hölgyemény nem más, mint Rachel Leigh Cook, őt nagyon aljas és hatásvadász módon olvasócsalogató elemnek szántam többek között - akinek meg esetleg nem jön be, annak esztétikai érzékét külön is megsiratom, és a miheztartás végett küldök neki pár bikinis képet Dávid Ibolyáról, aztán talán észhez tér.

Viszont nem dőlhetünk hátra kényelmesen karosszékünkben, mindig van üröm az örömben, méghozzá elég WTF: képtelen vagyok megérteni, hogy egyes betűtípusokat, azok karakterkészleteit vajon miért nem képesek kezelni a böngészők?! Vagy esetleg a szerkesztőprogramban keressük a hibát? Ugye a gugli azért van, hogy ilyeneknek utánanézzen a szerencsétlen júzer, így hát pár fórumlátogatásból kiderült, hogy túl sok lehetőség nincsen, ami nem szabvány, abból kántálással egybekötött rituális szertartással sem lehet szabványt csinálni, teccikérteni. Nem teccik. Így tehát a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad jelige alatt, kényszerűségből kötni kellett egy-két kiábrándító hatású kompromisszumot, de ígérem, a következő arculatváltásig ezeket a hiányosságokat is kiküszöbölöm, aztán már jöhet a webkettő, meg a CSS. Azért nem fosztalak meg bennetek attól az élvezettől, hogy megnézzétek, milyen is volt a béta-státusz. Íme:

Ha már blogunk ilyen mérföldkőhöz érkezett, összegyűjtöttem nektek az eddigi design-okat, mintegy a tömegtüntetést megelőzendő. Tessék hát rájuk balklikkelni, és zsebkendővel nosztalgiázni, avagy behányni a sarokba, kinek hogy. Have fun!

Hát igen, valahogy így kezdődött. Erre szokták azt mondani, hogy a jó bornak nem kell cégér. :P

Hmm. Még itt is bőven az igénytelenséggel küzdöttünk, én Pythonékhoz hasonlóan "hozzá nem értésre hivatkozom", bár ez nem mentség erre. És ami a legszomorúbb, hogy ez felkerült netre - azóta sem győzök hamut szórni a fejemre a nagy mea culpázásban.

Az előző design. Ez már egész vállalható volt, egy némileg átgondoltabb, jobban szerkesztett oldal kisugárzását nyújtotta, a látszat azonban csalt. Valójában kajakra megegyezett az előző oldallal, csak minimális változtatások voltak. Mintha egy kupac lószart ízlésesen becsomagolnánk és masnit kötnénk rá, de attól még a bűzét messziről érezni.

Nos, mára ennyi azt hiszem bőven elég, a hozzászólásokat, véleményeket meg továbbra is várom.

NOW PLAYING:
Demjén Ferenc - Szerelemvonat

#277|Monnyonle!

2007.  november 2., péntek

Egyetemisták blogjait azért jó olvasni, mert jobbak bármilyen nyílt napnál. Na, és ha egy ÉLŐ, létező egyetemistával találkozol személyesen, az maga lehet a főnyeremény. Ha valakinek rokona meg véletlenül dékán, az meg már szinte cheatnek minősül. Ezt csak azért mondom, mert olyan hitchcocki filmekbe illő rémtörténeteket lehet olvasni ezeken az oldalakon, hogy már előre félek attól a százötezertől évente. Én nem akarok tandíjat fizetni EZÉRT, éjen a népszavazás! Bezzeg a parlamenti képviselők fizetését 3x-osára kell emelni, mert nem felel meg az európai átlagnak. Ha munkaarányosan díjaznánk a derék honatyákat, szerintem alig érnék el a minimálbért, és talán lenne némi igazság "ebben a kurva országban".

NOW PLAYING:
Cascada - How do you do?

#276|Back home

2007.  november 1., csütörtök

Hűha, én aztán jól eltűntem. Long tájm no poszt. Utoljára vagy két hónapja olvashatott tőlem új sorokat az internetes közönség. De nem kell megijedni, itt vagyunk újra, megtörtént a frissítés. Kezd kialakulni az a tendencia, hogy 2 havonta van update, de akkor én előzőleg 3 napig folyamatosan blogot írok, infúzióra rákötve, szemhéjakat kitámasztva. Pedig az orvos szerint a rendszertelen blogírás olyan, mint a rendszertelen étkezés: nem egészséges. Még szerencse, hogy ettől nem lehet elhízni.

NOW PLAYING:
Groove Coverage - Run away

Ezeket olvassuk:
> Nfol
> Comment:Com
> Worluk
> Bombagyár
> Terrormédia
> Anyádat!

Archívum:
> 2007. október
> 2007. szeptember
> 2007. augusztus
>
2007. július
> 2007. június
>
2007. május
>
2007. április
> 2007.március
> 2007. február
> 2007. január
More...

Special offer:

AdamVeres